Valamiért Ismerős Arcok 20. rész – „Kalapács Lenny” és a „Pite-faló Szumó”

Állandó rovatunk mai részében két olyan egykori támadóval ismerkedhetünk meg, akik játékstílusukat és felépítésüket tekintve nyugodtan beférnének a mai Newcastle United-be. Ha megnézzük a mostani keretet, egyértelműen hiányzik egy igaz tank-csatár, aki védőkkel a hátán is képes gólt szerezni. Alkatát tekintve Shola Ameobi játszhatna ebben a szerepkörben, de abban gondolom mind egyetértünk, hogy ő szezononként sajnos csak 1-2 mérkőzésen villog, és ezen idén valószínűleg már túl vagyunk a QPR elleni 3 pontot érő góljával, valamint az Európa Ligában szerzett találataival. Már a sorozat Les Ferdinand-dal foglalkozó részében is felvetettem, hogy kellene egy erőcsatár a keretbe, és azóta – Ba távozása miatt – még inkább így gondolom.Shola Ameobi játszhatna ebben a szerepkörben, de abban gondolom mind egyetértünk, hogy ő szezononként sajnos csak 1-2 mérkőzésen villog, és ezen idén valószínűleg már túl vagyunk a QPR elleni 3 pontot érő góljával, valamint az Európa Ligában szerzett találataival. Már a sorozat Les Ferdinand-dal foglalkozó részében is felvetettem, hogy kellene egy erőcsatár a keretbe, és azóta – Ba távozása miatt – még inkább így gondolom.

Nos, a következő két úriember a múltból, Len White és Micky Quinn is alkalmas volt erre a posztra, és pályafutásuk során sok szép találattal örvendeztették meg a Newcastle szurkolókat.

Leonard „Len” White 1930. március 23-án született Skellow-ban, Doncaster közelében. 20 évesen szerepelt először felnőtt csapatban, a Rotherham United-ben. 1953 februárjában 12.500 fontért igazolta le a Newcastle United, a visszavonuló Tommy Walker helyére. Len alig 23 évesen bekerült a mélyvízbe, több okból is. Egyrészt az elmúlt két év FA kupa győztes csapatába kellett beverekednie magát, másrészt olyan ék párjaként mellett kellett megfelelnie, mint Jackie Milburn. Nem jött zavarba, és habár az első négy évben a szurkolók számára kicsit mindig Milburn árnyékéban volt, szépen termelte a gólokat, és bőven kivette a részét a csapat 1955-ös újabb FA kupa győzelméből.

1957-ben aztán Milburn eligazolt és Len lett az első számú – azaz a 9-es mezben játszó – csatár a klubnál. A gólszerzés pedig továbbra is ment neki. Az 1958/59-es szezonban 30 mérkőzésen 25 gólt szerzett, míg egy évvel később 40 mérkőzésen 28 alkalommal volt eredményes. A következő évben még egy lapáttal rátett – volna – mert 33 meccs után tartott 28 gólnál, amikor 1961. márciusában súlyos sérülést szenvedett egy Tottenham elleni mérkőzésen. Teljesen nem épült fel és bár még négy éven át aktív volt, a statisztikái jelentősen visszaestek, persze tegyük hozzá gyorsan, hogy csak önmagához képest. A Huddersfield-ben két szezon alatt 102 bajnokin 37 gól, míg a Stockport County-ban szintén két évad alatt 53 mérkőzésen 24 gól volt a mérlege.

A Newcastle-től tehát végül is pontosan kilenc év után, 1962 februárjában távozott. Szarkaként 269 mérkőzésen 153 gólt szerzett, amivel a harmadik legjobb gólátlaggal (0.57) rendelkező, és a harmadik legtöbb gólt szerző játékos a klub történetében.

Paul Jannou az 1996-ban kiadott A Fekete-fehér ABC – Ki Kicsoda a Newcastlte United-ben (The Black ’n’ White Alphabet: The Complete Who’s Who of Newcastle United F.C.) című könyvében írta róla, hogy a Kalapács becenévre is hallgató játékos félelmetes erőbedobással játszott. Sokat, és villám gyorsan mozgott és még így is nagy erejű lövésekkel fejezte be az akcióit. Szerette a letámadni a védőket, ami akkoriban nem igazán volt divat, és az így okozott meglepetéssel rengeteg látványos gólt szerzett.

Len White 64 éves korában, 1994. június 17-én hunyt el Huddersfield-ben.

Másik versenyzőnk Michael „Micky” Quinn, aki egy teljesen más generáció tagja. 1962. május 2-án született Liverpool belvárosában (az Everton városrészben), azaz pár hónappal azután, hogy Len White eligazolt a Newcastle United-től.

A későbbi nagy vándormadár 16 évesen kezdte a focit a Derby County ifi csapatában, majd egy év után leigazolta a negyedosztályú Wigan Athletic. Két év alatt 69 meccsen 19 gólt ért el, ami nem számított rossz teljesítménynek. Feljutottak a harmadosztályba, Quinn-t pedig az edzője a fejlődése érdekében ingyen elengedte a Stockport County-ba. Ilyet sem hallunk mostanában… Mickey elég erős másfél szezont futott, és a 63 mérkőzésen elért 39 góljával nem érdemtelenül keltette fel a másodosztályú Oldham Athletic figyelmét. A „Baglyok” 53.000 fontért igazolták le 1984 januárjában. 80 mérkőzésen 34 gólt szerzett, mielőtt 1986 márciusában 150.000 fontért elvitte volna a Portsmouth.

A pályafutása tehát felfelé ívelt, a magánéletében viszont akadtak gondok. Ittas vezetésért pénzbüntetést, valamint egy évre eltiltották a volántól. Tekintve, hogy az utóbbi szankciót két alkalommal nem vette figyelembe 21 nap börtönre ítélték, igaz végül csak 14-et kellett leülnie. Mindezek ellenére a játékára nem lehetett panasz. Pompey házi gólkirálya lett (minden sorozatot figyelembe véve 24 gólt szerzett) a csapat pedig feljutott az első osztályba, amire az 50-es évek óta először volt példa.

Hogy igazi vándormadárról beszélünk, azt az is alátámasztja, hogy Quinn karrierjében a két legfontosabb állomás Anglia ellentétes csücskében található. Micky 1989 júliusában három év és 121 bajnoki mérkőzésen szerzett 54 gól után a dél-angol tengerparti városból Észak-Angliába tette át a székhelyét. 680.000 font volt az ára, ami hatalmas alkudozás után születhetett meg, tekintve, hogy első körben a Portsmouth 1.5 millió fontot kért, a Newcastle pedig mindössze 250.000 fontot ajánlott.

Első mérkőzésén 4 góllal járult hozzá, a Leeds 5-2-es legyőzéséhez, és végül az 1989/1990-es évadban a másodosztály gólkirálya lett 34 bajnoki találattal. A rájátszást elbukta a csapat a Sunderland-del szemben és ez eléggé megtörte a csapat lendületét. Quinn hiába szerzett 20 gólt a következő szezonban is, csak a tízedik helyen végeztek a bajnokságban. Jim Smith manager lemondott, és jött helyette Ossie Ardiles, akivel minden idők egyik legrosszabb szezonját futotta a Newcastle. A kiesés elkerülésében fontos szerepet játszott az a tény, hogy 1992 februárjában Ardiles-t kirúgták, és szerződtették Kevin Keegan-t.

A szezon személyesen Quinn-nek sem sikerült jól, térdsérülést szenvedett, és csak 22 mérkőzésen jutott szóhoz. Keegan közben elkezdte átformálni a csapatot, és Micky már nem számított első számú csatárnak. Végül három szezon után, 115 bajnokin szerzett 59 góllal adták el a Coventry City-nek. A legideálisabb focista korban, azaz 27 és 30 éves kora között játszott a Newcastle-ben és itt szerezte a legtöbb gólját.

Kétszer három év után újra vándorlásba kezdett. Ugyan a Coventry színeiben az első évében 17 gólt jegyzett (ebből tízet az első hat fordulóban ért el) a csapat csak a 15 helyen végzett. Második évében a 11. helyen fejezték be a bajnokságot, amihez Quinn 8 góllal járult hozzá. Ekkoriban Alan Shearer és David Platt sérülése miatt felmerült a neve a válogatottnál is, de Graham Taylor végül nem hívta be a nemzeti csapatba.

A Coventry közben leigazolta Dion Dublint, és a Micky lassan ismét létszám felettivé vált. A szerződése lejártáig kölcsönadták a Plymouth-nak, majd a Watford-nak is, végül 1995 nyarán a PAOK-ba igazolt. Az ekkor 33 éves támadó egy szezont vállalt a görögöknél, de végül három hónapot játszott, 15 meccsen 7 alkalommal volt eredményes.

Mickey Quinn a Szumó. A csatár ezt a becenevét a Coventry szurkolóitól kapta, utalva arra, hogy elég vaskos játékos volt, igazi erőcsatár. Ritkán ment vissza a saját térfelére. Egy igazi ragadozó volt, aki az ellenfél büntetőterületén belül lecsapott minden labdára, viszont nem zavarta meg a jelenlétével a középpályásokat és a védőket. Amikor a pályafutása csúcsán a becsült piaci értéke milliós nagyságrendben mozgott, a szurkolók külön éneket írtak a tiszteletére:

„He’s fat, he’s round, he’s worth a million pounds, Micky Quinn, Micky Quinn.”

Kicsit felcserélve, hogy rímeljen:

Ő kerek, Ő kövér, Ő egy millió fontot ér! Micky Quinn, Micky Quinn.

Ezt a csipkelődést kapta azoktól, akik szerették. Az ellenfél viszont nem kímélte, és már Newcastle játékosként kiérdemelte a szigetországban híres „pite dalt”.

Az eredetit még a 19. és a 20. század fordulóján aktív Sheffield United kapus, William Henry „Fatty” Foulke ihlette, aki 193 cm-es magasságához 140-150 kg-ot nyomott. A nem túl kidolgozott szöveg így szól:

„Who ate all the pies?

Who ate all the pies?

You fat bastard,

You fat bastard,

You ate all the pies!”

azaz

Ki ette meg az összes pitét?

Ki ette meg az összes pitét?

Te kövér fattyú,

Te kövér fattyú

Te etted meg az összes pitét.

Nos, Micky soha nem volt egy szívbajos. 1992-ben egy Newcastle – Grimsby Town mérkőzésen az egyik néző a rigmusok alatt/után egy pitét dobott közvetlenül Quinn elé, ő pedig azonnal felkapta és megette...

Saját bevallása szerint a szigetországban kapott cikizés semmi, ahhoz képest, amit a PAOK játékosaként kapott. Egy interjúban nevetve mesélte, hogy ha nem ment a csapatnak, akkor dobálták, köpködték, a családját szidták, pedig ő csak éppen az újágért ment ki reggel.

Visszavonulása óta Quinn könyvet is írt, és szakkommentátorként is dolgozik. A 2000-es években belevágott a lóverseny bizniszbe is, de eleinte nem igazán ment neki, olyan is előfordult, hogy nem megfelelő állattartásért eltiltották. Ebben az üzletágban jelenleg is érdekelt, ahogyan munkatársa a TalkSPORT rádióadónak is.

Len White és Micky Quinn. Ők ketten olyan eredményes csatárok voltak, akik nem jöttek zavarba, ha 2-3 védővel szemben egyedül kellett helyt állni. Olyan játékosok, akikhez hasonló ha lenne a jelenlegi keretben, akkor talán nem lenne a Newcastle United az egyetlen olyan csapat a jelenlegi szezonban, akik még mindig nem voltak képesek közvetlenül szöglet után gólt elérni…

Köszönöm a figyelmet, a következő részben a 2008/2009-es, kieséssel végződő évad keretéből szemezgetünk. Megvizsgáljuk mi történt az elmúlt négy évben olyan játékosokkal, mint Mark Viduka, Geremi vagy Obafemi Martins.

HAJRÁ NEWCASTLE!

Mark29