Coloccini: HÁT, ennyi volt!?

Elmaradt, az Anzsi Mahacskala elleni meccs értékelése, de igazság szerint nem hinném, hogy ezzel bárki is sokat veszített volna. Szinte az összes hírportál megírta, hogy unalmas volt a két csapat küzdelme, és ezt akik látták, csak megerősíthetik. Engem kicsit megtréfált az orosz kezdési időpont, ami magyar idő szerint 18 óra volt, én pedig meg voltam róla győződve, - a beharangozóban is így írtam - hogy 19 órakor kezdenek. Elnézést, ha ezzel valakit félrevezettem, ez van, ha már-már, vagy részben Ázsiában fekvő országok csapatai játszanak hazai pályán. Ami náluk este kilenc, az nálunk hat vagy hét. Utolsó gondolatként a meccsről annyit, hogy bő 60 percen keresztül Alan Pardew a "Barca-felállást" játszatta a csapatával, azaz nem volt klasszikus csatár a pályán, és Hatem Ben Arfa "játszotta" Messi szerepkörét. Hogy ez a 0:0 mire lesz elég, az jövőhéten kiderül, mindenesetre a sorozatban először sikerült vendégcsapatnak veretlenül távoznia, azaz megtört az Anzsi hazai 100 %-os mérlege.Anzsi Mahacskala elleni meccs értékelése, de igazság szerint nem hinném, hogy ezzel bárki is sokat veszített volna. Szinte az összes hírportál megírta, hogy unalmas volt a két csapat küzdelme, és ezt akik látták, csak megerősíthetik. Engem kicsit megtréfált az orosz kezdési időpont, ami magyar idő szerint 18 óra volt, én pedig meg voltam róla győződve, - a beharangozóban is így írtam - hogy 19 órakor kezdenek. Elnézést, ha ezzel valakit félrevezettem, ez van, ha már-már, vagy részben Ázsiában fekvő országok csapatai játszanak hazai pályán. Ami náluk este kilenc, az nálunk hat vagy hét. Utolsó gondolatként a meccsről annyit, hogy bő 60 percen keresztül Alan Pardew a "Barca-felállást" játszatta a csapatával, azaz nem volt klasszikus csatár a pályán, és Hatem Ben Arfa "játszotta" Messi szerepkörét. Hogy ez a 0:0 mire lesz elég, az jövőhéten kiderül, mindenesetre a sorozatban először sikerült vendégcsapatnak veretlenül távoznia, azaz megtört az Anzsi hazai 100 %-os mérlege.

E bejegyzés témája azonban nem az Európa Liga, és még csak nem is a holnap, Stoke elleni bajnoki, hanem a csapatkapitány, a hátsérüléssel bajlódó Fabricio Coloccini esete, akinek könnyen lehet, hogy a fenti mozdulat volt az utolsó, Newcastle mezben bemutatott labdaérintése.

A Newcastle színeiben eddig 181 mérkőzésen pályára lépő 31 éves argentin középhátvéd 2008-ban érkezett a csapathoz a spanyol Deportivo La Coruna-tól, és az első szezonjában nem igazán villogott. A korábban a hazáján kívül egy rövid ideig Olaszországban, majd éveken át Spanyolországban légióskodó védőnek nem igazán jött be a ködös albion, sokat hibázott, és bizonytalansága miatt nem is számított sem alapembernek, sem közönség kedvencnek.

Aztán a kiesés után többekkel ellentétben ő (kicsit meglepetésre) maradt a klubnál, és a Championship nagydarab, klasszikus brit csatárain gyakorolhatta a szigetországi stílust. Gyorsan tanult, és kirobbanthatatlan lett a védelemből. A visszajutást követően pedig már gyorsan fel tudta mérni, hogy mikor kell az angolos keménységet, és mikor a latinos trükköket alkalmazni egy Premier League mérkőzésen. A kiesés előtt közepesnek számító, kb. 60 ezer fontos heti bérével az ekkorra bevezetett fizetési sapka miatt már a jobban kereső játékosok közé tartozott, az első újra az élvonalban töltött szezon után pedig a legjobban fizetett játékos lett. Ekkor történt ugyanis, hogy három jól kereső karettag, José Enrique, Joey Barton és Kevin Nolan is eligazolt.

Utóbbi távozásával pedig Coloccini újabb elismerésben részesült a vezetőség részéről, ugyanis ő lett az új csapatkapitány. Emellett a szerződését is meghosszabbították 2016 nyaráig, de ezzel kapcsolatban arról cikkeztek, hogy a bérét csökkentették. Ha most felmerülne bárkiben a miért?, akkor halkan megjegyeznék két dolgot is. Az egyik, hogy a klub átigazolási politikája szerint 26 év alatti játékosok igazolása az irányvonal, és 28 év felettiek pedig általában nem is jöhetnek szóba. Coloccini szerződése idén, vagy jövő nyáron járt volna le, azaz kapott még 2-3 évet, és ezzel 34 éves koráig szerződést, ami jelentős gesztus volt felé.

Az pedig, hogy ezt mennyire értékelte, abból látszott, hogy boldogan írta alá a papírokat, és úton-útfélen arról nyilatkozott, hogy ő és a családja mennyire jól érzik magukat Newcastle-ben. Aztán tavaly ősszel valami megváltozott...

A csapatnak sem ment, és bár nem Coloccini-n múltak a vereségek, ő sem volt formában.

Az átigazlási időszak közepe táján pedig kiszivárgott, hogy a felesége beteg, és hátrahagyva két gyereküket is, hazautazott Argentínába. Később kiderült, hogy a két kissrác is követte a mamát, akinek a rossz nyelvek szerint a betegsége a honvágy volt.

Akárhogy is, de Coloccini gyerekkori kedvenc csapata, a San Lorenzo - ahol pár meccsen pályára is lépett - bejelentkezett a védőért, aki nem sokkal később kérte, hogy engedjék el.

A Newcastle vezetősége természetesen nem akart egy ilyen zűrös szezon közepén lemondani a csapatkapitányról, és a San Lorenzo számára megfizethetetlen (ha jól emlékszem 7 millió fontos) árat szabtak meg. Emellett maximum olyan opciót vetettek fel, hogy Colo nyáron távozhat, azaz a fennmaradó három évet nem kell kitöltenie a szerződéséből.

A védő ekkor két nyilatkozatot tett közzé. Az elsőben a San Lorenzo híveihez szólt, és ezt a spanyol szöveget sikerült angliában annyira félrefordítani, hogy az angol drukkerek szemében úgy tűnt, Coloccini siránkozik, amiért nem jött össze a transzfer, pedig ő már nem is akar Angliában játszani. Erre következett az angol "magyarázat", amiben elmondta, hogy félreértelmezték a szavait, és a nehéz hetek ellenére természetesen tavasszal is 100 %-ot nyújt majd a csapatban.

A vezetőség közben nem tétlenkedett. Coloccini távozási szándéka, Steven Taylor sérülései, és Mike Williamson alkalmatlansága is új középhátvéd szerződtetésére ösztönözte őket, és érkezett a Montpellier csapatkapitánya, a 23 éves Yapou Yanga-M'Biwa. A francia védő eredetileg egy "beszoktatási" fél év után lehetett volna állandó kezdő, de ez a folyamat most könnyen felgyorsulhat.

Itt kell visszautalnom az első képre, arra a Southampton elleni balszerencsés mozdulatra. Coloccini-t beszorították a szögletzászlóhoz, mire ő dekázgatni kezdett, majd kiollózta a labdát. Hatalmas tapsot kapott, majd pár perc múlva jelezte, hogy nem tudja folytatni a játékot. A meccs után Alan Pardew viccesen azt mondta, hogy közölte Coloccini-vel, hogy öreg ő már ezekhez a bravúrokhoz, de egyébként nem kell aggódni, nem komoly a hátsérülés. Aztán valahogyan mégis kihagyta a Swansea elleni bajnokit, ahogyan az Anzsi elleni csütörtöki meccset is, és ekkor már aggasztó hírek érkeztek az állapotáról.

Jelenleg hivatalos forrásból érkező hírek nincsenek, azaz a klubnál nem közölték, Coloccini mikor térhet vissza, de a brit sajtóban hét-nyolc hétről, azaz április vége, május elejéről pusmognak. Pardew is csak annyit nyilatkozott a sérülés mégis komoly, Colo hazautazott Argentínába, ahonnan egy-két hét múlva tér vissza a rehabilitációra. A hosszabb kihagyás oka pedig az, hogy a védő hátában állítólag két csont is eltört. Szerintem ezek után könnyen előfordulhat, hogy pár hét múlva bejelentik, hogy nem lép többet pályára a most futó bajnokságban.

Nem kell nagy összeesküvés-elmélet gyártónak lenni, hogy az embernek a "kamu" szó jusson eszébe, de próbálom elhinni, hogy tényleg ilyen bizarr sérülést okozott az a szerencsétlen mozdulat.

Mindenesetre így most két pozícióban is változtatni kell, szerencsére azonban egyik sem okoz nehézséget. Középhátvédnek ott a fiatal és tehetséges Yanga-M'Biwa, csapatkapitánynak pedig a szalagot már a Swansea és az Anzsi ellen is viselő Yohan Cabaye.

Ilyen szinten tehát nincs gond, azonban az mégsem lenne jó, ha a klub közelmúltjának egy ilyen fontos szereplője, mint Fabricio Coloccni ilyen kurtán-furcsán fejezné be a newcastle-i pályafutását. Remélem láthatjuk még fekete-fehérben, ha másokor nem is, legalább még tavasszal.

Hajrá Newcastle!

Mark29