Valamiért Ismerős Arcok 22. rész – Mert a mez a fontos, nem a haj!

A sorozat aktuális részében – az alliteráció jegyében – következzen két karakteres külföldi kopasz középpályás. Egyikük sem játszott túl sokat Newcastle mezben, viszont így is sikerült megszerettetniük magukat a közönséggel. Kiegészítő emberként is felvállalták a fontos szerepek betöltését, és mindketten szívesen emlékeznek a Tyne partján töltött időszakukra.következzen két karakteres külföldi kopasz középpályás. Egyikük sem játszott túl sokat Newcastle mezben, viszont így is sikerült megszerettetniük magukat a közönséggel. Kiegészítő emberként is felvállalták a fontos szerepek betöltését, és mindketten szívesen emlékeznek a Tyne partján töltött időszakukra.

Az alábbiakban Temuri Ketsbaia-ról és Antoine Sibierskiről olvashattok.

Kezdjük a grúz foci egyik, ha nem a legnagyobb alakjával, aki nem más, mint a jelenlegi szövetségi kapitány, Temuri Ketsbaia (1968. március 18.). A hamarosan 45 éves egykori középpályás a Szovjetunióban (természetesen a mai Grúzia területén) született, és ifi karrierje második állomása 19 évesen már a legnagyobb helyi csapat a Dinamo Tbilisi volt. 1992-ben három grúz bajnoki cím és egy kupagyőzelem után, több mint száz meccsel a lábában az Anorthosis Famagusta játékosa lett. A ciprusi klub a későbbiekben rendkívül fontos szerepet játszott az életében aktív labdarúgóként és managerként egyaránt.

Az első, két éves korszakban Kestbaia pályafutása legjobb gólátlagát produkálta a 76 bajnoki mérkőzésén szerzett 36 találatával. Természetesen gyorsan felkeltette a ciprusi bajnokságot már akkoriban is árgus szemekkel figyelő görög csapatok figyelmét, és 1994-ben le is csapott rá az AEK Athén. Az itt eltöltött három szezon alatt (84 bajnoki/24 gól) már nem volt annyira eredményes, de középpályás létére azért termelte így is a gólokat. Két görög kupát és egy szuperkupát nyert a csapattal.

1997 nyarán a Bosman-szabály értelmében szabadon igazolható játékosként érkezett a Newcastle United-hez. Azonnal letette a névjegyét, amikor a hosszabbításban szerzett góljával a klub történetében először bejuttatta a csapatot a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A Croatia Zagreb ellen 2:1-re megnyert, majd 2:1-re elbukott selejtező extra perceiben talált be, így 4:3-as összesítéssel vághattunk neki a C csoport küzdelmeinek a Dynamo Kijev, a PSV és a Barca ellenében. A mai erőviszonyokat látva szinte hihetetlennek tűnik, hogy az ukránok nyerték a csoportkört, mögöttük pedig a hollandok végeztek. A Newcastle harmadik lett 7 ponttal és Barcelona csak az utolsó helyre fért oda. Egyetlen meccsüket pont a Newcastle ellen nyerték hazai pályán, de a St. James’ Parkban például Asprilla mesterhármasával 3:2-re kikaptak. Ketsbaia a torna során nem lőtt több gólt.

A három év alatt, amit a Newcastle-nél töltött, játszott az 1998-as és az 1999-es, egyaránt 2:0-ra elvesztett F.A. kupa döntőjében. Ezek a meccsek a vereségek ellenére úgy maradtak meg benne, mint a játékos pályafutásának legfontosabb pillanatai. Mindössze 78 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 8 alkalommal volt eredményes, azonban mégis a szurkolók kedvence lett szenvedélyes, érzelmileg túlfűtött játéka és őrült gólörömei miatt.

2000-ben távozott a Wolverhampton Wanderers-hez, majd egy év után továbbállt a Dundee United-hez. 2002-ben távozott a nagy szigetről, hogy visszatérjen egy másik szigetre, Ciprusra.

Újra az Anorthosis Famagusta játékosa (és egyben az edzői stáb tagja) lett, és ezúttal játékosként négy évig, a pályafutása végéig hordta a csapat mezét. 99 bajnokin még hintett 39 gólt, és a ciprusi foci történelemkönyvébe is bekerült, mint a klub történetének legjobb légiósa és szakvezetője. 2004 januárjában már játékos-managerként dolgozott. Két kupagyőzelem mellett (első teljes szezonjában managerként) 2005-ben bajnoki aranyat nyertek, és a 2005/2006-os BL kiírásban csak az utolsó rostán bukták el a csoportkörbe jutást, a Glasgow Rangers ellen. 2009 tavaszáig maradt, és utolsó évében sikerült a bravúr. A 2008-as bajnoki cím után három selejtezőkörön is átverekedték magukat, és a klub történelmében először bejutottak a BL csoportkörbe. Igaz, hogy ott az utolsó helyen végeztek, de 6 pontot gyűjtve emelt fővel estek ki. A 2009 áprilisi távozásban szerepet játszott, hogy a klub elnöke rendőrségi ügyben keveredett, és Ketsbaia valamint a szurkolók támogatása ellenére lemondott. Temuri kijelentette, hogy ezek után nem érdekli a manageri pozíció. A ciprusi szurkolók ettől függetlenül imádták, mert erős karakterként határozott volt, és könnyen kezelte a sajtót. 2010-ben a klub vezetősége a tiszteletére visszavonultatta a 14-es mezt. Manageri statisztikáját elnézve érthető a gesztus, hiszen 2004 és 2009 között 109 meccsen 73 győzelem, 26 döntetlen és mindössze 9 vereség volt a mérlege a csapattal elképesztő, 218:83-as (azaz 135-ös) gólaránnyal.

Sokáig nem kellett várnia az új munkahelyére, 2009 májusában Ernesto Valverde helyére ülhetett le az Olympiakos kispadjára. Három évre szerződött, de alig négy hónapot maradt, miután a szurkolók kikezdték a 6 meccsen elért 5 győzelme és 1 döntetlene és 9:0-s gólaránya ellenére. Ekkor hazatért, és annak a grúz válogatottnak lett a szövetségi kapitánya, amelynek színeiben maga is pályára lépett 49 alkalommal, 16 gólt szerezve. Megbízatása jelenleg is tart.

Kár, hogy csak három szezont játszott a Newcastle színeiben, de végül is érthető a távozása, ha megnézzük a klub akkori középpályásainak névsorát. Clarence Acuna, Rob Lee, Kieron Dyer, Christian Bassedas, Gary Speed, Nolberto Solano, Daniel Cordone, Stephen Glass, vagy Diego Gavilan erősítették ezt a csapatrészt, így csak a masszív csere szerepe jutott volna a 32 éves Ketsbaia-nak.

2008-ban azt nyilatkozta a Mirror-nak, hogy remekül érezte magát játékosként a Newcastle-ben, szóval miért ne lehetne egyszer manager is a klubnál? Annyi biztos, hogy fel tudná tüzelni a játékosokat.

Néhány gól a grúz Geordie-tól:

Második szereplőnk a lengyel származású francia középpályás, Antoine Sibierski (1974.08.05.). Lille-ben látta meg a napvilágot, és a szülővárosa csapatának játékosa lett 1992-ben. Fiatal kora ellenére stabil csapattaggá nőtte ki magát, hiszen négy év alatt 97 bajnokin szerepelt. Ezután két kétéves periódus következett.

1996-ban Auxerre-be igazolt, majd 1998 és 2000 között a Nantes játékosa volt. A Kanárikkal ugyan két alkalommal is kupagyőztes lett, mégis franciaországi karrierjének csúcsa csak ezután következett. A Lens-ba igazolt három évre, ahol egész idő alatt övé volt a csapatkapitányi karszalag.

2003-ban 29 évesen, a legjobb focista korban igazolt Angliába, a Manchester City-hez, azonban csak csereként számítottak rá. Három év alatt 92 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, de ezek nagy részében a kispadról szállt be. Utolsó évében úgy tűnt kaphat új szerződést, mert beverekedte magát a csapatba igaz még csak nem is az eredeti posztján, azaz nem középpályásként, hanem inkább a megsérült Andy Cole helye jutott neki, és az egy szem csatár mögött játszott. Hiába teljesített jól, visszakerült a padra, és a szezon végén szabadügynök státuszba került.

A Newcastle United-hez a 2006-os átigazolási időszak hajrájában, augusztus 31-én került, és a szurkolók először azt hitték, hogy csak valami rossz tréfát űznek velük. Az előző évben olyan nevek érkeztek, mint Owen, Emre, Luque, Solano vagy Parker, most pedig összesen két komolyabb igazolást hoztak tető alá, Martins és Duff megszerzésével. Sibierski egyéves szerződést kapott, és már az első mérkőzésén rögtön betalált (jobbra), a Levandia Tallin elleni UEFA kupa selejtezőben. A nemzetközi kupában a későbbiekben is jól ment neki, kulcsszerepet vállalt a menetelésben a 7 mérkőzésen szerzett 4 góljával.

A szurkolók ellenérzései elmúltak, sőt kedvenc lett, emellett fontos tagja a sérülésektől megtépázott csapatnak. A City-hez hasonlóan itt is már-már csatárt, vagy a 4-5-1-es formációban csatár mögötti támadó középpályást játszott, és nagyon jól megértették egymást Martins-szal. A francia szomorúan utasította el elsőre a számára felkínált egy éves hosszabbítás lehetőségét, mert bízott abban, hogy sikerül még két évre a Tyne partján maradnia. A tárgyalások folytatódtak még egy darabig, majd végleg megrekedtek, amint kiderült, hogy az új manager, Sam Allerdyce nagy átalakításokat tervez.

Sibierski a Wigan mezében, majd a Lens vezetőségében

Sibierski a Wigan Athletic-től kapta meg az áhított kétéves szerződést, azonban a második év elején kölcsönadták fél évre a Norwich City-nek. A Wigan játékosaként egy Chelsea-nek lőtt találatával ő jegyzi a 2007/2008-as évadban az „Év gólját”. 2008-ban 34 évesen vonult vissza, és előbb a testvérével játékos ügynökként dolgoztak, jelenleg pedig a másodosztályú Lens sportigazgatója.

Nem túl kiemelkedő, de viszonylag sikeres játékos-pályafutása végeztével Sibierski tehát a magánéletében sem szakadt el a focitól. Vele kapcsolatban van még egy említésre méltó, szomorú esemény, ugyanis pár éve tragédia történt a családjában. Három gyermeke közül a legidősebb lánya Sibylle (balra) 2010. február 1-én öngyilkosságot követett el. Az iskola mellett parti szervezőként is dolgozó, így gyakran bulizó, egyébként jó tanuló 18 éves lányt manchester-i lakásában találták meg, ahová nem sokkal korábban költözött el a családi fészekből. Az ismerősök felfoghatatlannak tartották, hogy a szerető családból származó, mindig vidám lány miért dobta el az életét. A rendőrségi jelentések alapján azonban egyértelműnek találták az öngyilkosságot. Sibylle-t nem sokkal a halála előtt őrizetbe vette a rendőrség, amiért rátámadt a barátjára, majd miután elengedték hazament és a fürdőszobában felakasztotta magát. A vérében alkoholt és gyógyszert is találtak.

A mai részben tehát két olyan ex-Szarka szerepelt, akik a közül Ketsbaia igazi vezéregyéniség volt játékosként, csak éppen nem a pályafutása Newcastle-ben töltött szakaszában. Sibierski pedig egy jó, talán méltatlanul rövid ideig alkalmazott kiegészítő ember volt a csapatnál, aki a pályán mutatott lelkesedése alapján talán megérdemelte volna azt a plusz két évet, ami után a Newcastle-ből vonulhatott volna vissza.

Folyt. Köv.

Hajrá Newcastle!

Mark29