A VASÁRNAP ESTI RANGADÓ

A két szezonnal ezelőtti bajnok New Orleans Saints fogadta a Super Bowl akkori vesztesét, az Indianapolis Coltsot – óriási rangadó, gondolhatták a szervezők, és mint ilyennek, dukál a kiemelt időpont. Igen ám, de mint ismert, a Csikók kiváló irányítója, Peyton Manning újabb nyakműtéte után ebben a szezonban nem bevethető, ennek következtében a nem is olyan rég még kiemelkedő együttes nemhogy a középszerűségbe süllyedt, de az eredményeket tekintve a liga legaljára.

A találkozó előtti fő kérdés az volt, hogy a Steelers és a Tampa Bay elleni mérkőzéshez hasonlóan az esti időpont „doppingolja-e” a Colts még megmaradt sztárjait (szinte hetente esik ki fontos láncszem a gépezetből), vagy a Szentek a papírformát érvényesítve a földbe döngölik ellenfelüket.

A kezdést követően a New Orleans-iak gondoskodtak róla, hogy a Superdome új névszponzorának (Mercedes Benz) első hazai mérkőzésén a vendégeknek fikarcnyi esélyük se maradjon: előbb Jonathan Vilma kaparintotta meg Curtis Painter elejtett labdáját, majd Drew Brees átadását Marques Colston húzta le nagyszerűen (7–0).

Egy újabb rövidre zárt vendégtámadás után Pierre Thomas 57 yardos elkapása teremtette meg a következő ziccert a hazai irányító számára, aki ezúttal is Colstont vette célba, és négy yardos átadása után már 14–0 volt az állás. A Colts futója, Delone Carter ráadásul egy 23 yardos futást követően elejtette a labdát, amelyet a hazaiak első körös újonca, Cameron Jordan kaparintott meg, így ismét kedvező helyzetből, saját 48 yardos vonaláról jöhetett a New Orleans. Az újabb lehetőséget pedig ezúttal is kíméletlenül kihasználták Breesék, Darren Sproles hat yardos elkapásával az első negyed után 21–0-t mutatott az eredményjelző.

Az Indianapolis a folytatásban sem tudott túllépni árnyékán, Brew passzaival villámgyorsan a célterület közelébe ért, és végül Jed Collins egy yardos futásával már 28 pont volt a két csapat között.

Az Indy először négy és fél perccel a nagyszünet előtt tudta megállítani Breeséket, így csak John Kasay-mezőnygólt szereztek a hazaiak (31–0), majd Carter nagy futásaival és Pierre Garcon, valamint Reggie Wayne elkapásával gyorsan a vörös zónába kerültek a Csikók. Végül az újonc futó két yardos TD-jával még a szünet előtt szépítettek (31–7), de hogy ne legyen túl jó a hangulatuk, arról Colston újabb nagy elkapása és Kasay második mezőnygólja gondoskodott (34–7).

Az utolsó két hazai támadás eredménytelensége okozta csorbát a harmadik negyedben kiköszörülte Brees és legénysége, Jimmy Graham négy és két yardos elkapásával 48–7-re módosult az állás, a hazai irányító pedig a záró felvonás előtt 325 yarddal, öt TD-nal és négy rossz passzal (31/35) állt.

A negyedik negyedben a Szentek egy csak futásokból álló drive során is TD-t szereztek, Sproles 16 yardosa után 55–7 volt az állás, majd Leigh Torrence interception utáni visszahordásával már 62 pont állt a Szentek neve mellett. Így ezen az egy mérkőzésen több pontot szereztek, mint a St. Louis Rams az eddigi hat fellépésén…

Tizenkét perccel a rendes játékidő vége előtt már Dan Orlovsky volt a vendégek irányítója, majd Brees is elfoglalta helyét a kispadon, a találkozó utolsó említésre méltó momentuma pedig az volt, amikor kevesebb mint három perccel a zárást megelőzően először puntoltak a hazaiak. A New Orleans kiütéses sikere után ismét vezet az NFC Déli csoportjában.

A 22 ÓRÁS MÉRKŐZÉSEK

A Minnesota az újonc Christian Ponder vezetésével vágott neki az egyedüli veretlen Packers elleni találkozónak, nem is akárhogyan! A fiatal irányító az első kísérletéből 72 yardos passzt adott Michael Jenkinsnek, majd egy negatív yardos Adrian Peterson futás után Visanthe Shiancoe-nak adott két yardos touchdownpasszával a vezetést is megszerezte együttesének (7–0).

Az első 13 átadási kísérleténél egyaránt pontos Aaron Rodgers John Kuhnnak adott hasonló hosszúságú passza után egyenlítettek a vendégek (7–7), majd a második negyed elején az összesen 175 (!) futott yardig jutó Peterson közeli próbálkozása után ismét a Vikingeknél volt az előny (14–7). Randell Cobb két hibája is kellett a hazaiaknak, a Packers újonc elkapója előbb elejtett egy puntot, majd Rodgers 14. próbálkozásán sem volt elég biztos kezű. Nem szabad megfeledkezni Jared Allenről sem, aki ezen a mérkőzésen is bemutatta, miért rettegnek tőle az irányítók, kétszer is földre vitte Rodgerst, így már 11.5 sacknél tart hét mérkőzés alatt, amellyel toronymagasan vezeti a vonatkozó statisztikai rangsort.

A második negyed során még két sikeres Mason Crosby- (39, 45 yard) és egy pontos Ryan Longwell-mezőnygólt (52 yard) láthattak a nézők, így a szünetre 17–13-as vezetéssel vonulhattak a hazaiak. A Minnesota félidei vezetése nem újdonság, a „lilák” az első négy fordulóban egyaránt kétszámjegyű előnyt építettek fel a találkozó korai szakaszában…

…hogy aztán fölényes vezetésüket elherdálva végül vereséget szenvedjenek. Itt el is érkeztünk a végül sorsdöntő harmadik negyedhez. Ezúttal a Green Bay kezdett, Rodgers első átadása után pedig Greg Jennings köszönte szépen a védők nagy hibáját, és szerzett 79 yardos TD-t (17–20)

A Sajtfejűek gyorsan leparancsolták a Vikingeket a pályáról, majd Cobb 42 yardos visszahordása után Rodgers Jermichael Finleynek adott két yardos TD-ja után tízre növelte a két csapat közötti különbséget (17–27). A hazai rémálom csak nem akart véget érni, Ponder két passzát is Charles Woodson, a vendégek cornerbackje fülelte le, a két ellenakció során pedig Crosby előbb 24, majd 58(!) yardról lőtt nagyon magabiztosan a kapufák közé (17–33)

A záró játékrészt Peterson 54 yardos futása vezette fel, TD-t azonban ezután sem szerzett a Minnesota, Longwell 46 yardos mezőnygólja után azonban legalább a különbség csökkent három egységnyit (20–33). Ekkor azonban semmi sem utalt arra, hogy a szárnyaló Rodgersszel bármit tudna kezdeni a hazai védelem, mint ahogy később ez megtörtént. Egy gyors 3 and out után Ponder nagyszerű harmadik kísérleteken nyújtott teljesítményének is köszönhetően parádésan haladó Vikingek Jenkins 24 yardos elkapásával lopakodtak tovább (27–33), majd a Packers-támadók újbóli megállítása után Ponder öt és fél perccel a vége előtt a fordításért indíthatta hadba csapatát – igaz, saját két yardosáról. Végül megakadtak saját 36-osukon, és puntra kényszerültek, annak reményében, hogy a védelem megállítja a Green Bay futásait, de James Stark a legjobbkor lépett elő a vendégek szempontjából, így végül nem maradt újabb esélye a Minnesotának. Győzelmével továbbra is veretlen a Packers, és jó úton halad a címvédés felé.

Ha a Viking-irányító kezdésére a nagyszerű szót használnánk, milyennel kellene illetni a Dallas Cowboys szintén elsőéves futójának, DeMarco Murraynek az első kísérletét?! Az Oklahoma egyetem kiválósága első nekilendülésből 91 yardos touchdownvágtát repesztett, amely után Tony Romo első TD-passzából Jason Witten 14–0-ra módosított az állást. A vendégek Steven Jackson hat yardos futásával szépítettek, de utoljára ekkor kerültek látótávolságba… (14–7). A félidő végén, majd a következő elején az újonc rúgó Dan Bailey 30 és 51 yardról szerzett mezőnygólt (20–7), majd a „természetesen” újonc futó Phillip Tanner hat yardos robogásával végleg eldöntötte a találkozót (27–7), amelyen a 34–7-es végeredményt a 166 yardig jutó Romo Dez Bryantnek adott 20 yardos passza állította be. Murray a kezdővágtája után még 162 (!) yardot pakolt a közösbe, 253 yardjával pedig megdöntötte a Cowboys rekordját. A vendégeknél meg kell említenünk, hogy a tavalyi első választott, Sam Bradford sérülés miatt nem léphetett pályára, így pedig esélye sem volt a Ramsnek elkerülni a 0–6-os mérleget.

Nem mindennapi hibazuhatagot láthattak a nézők a Kansas City oaklandi vendégszereplésén. A sérült Jason Campbell helyén kezdő Kyle Boller tulajdonképpen nem kezdett rosszul, ha azt nézzük, hogy első három dobását egyaránt megkaparintották, ha viszont hozzátesszük, hogy ebből kétszer is a Chiefs védői kapták el a labdát, már sokkal borúsabb a kép. Mindjárt az elsőt 59 yardon keresztül hordta vissza Kendrick Lewis, a második után pedig a fullback Le’Ron McClain vitte be egy yardról a labdát (0–14). Unokatestvére, a hazaiakat erősítő linebacker, Rolando McClain ráadásul meg is sérült, és bár ő a harmadik negyedben még visszatért, a ligát futott yardokban vezető Darren McFadden második kísérlete után már nem tudott pályára lépni.

Ha ez nem lett volna elég baj a Raiders rajongói számára, Boller harmadik alkalommal is az ellenfélhez játszott, amelyet követően érkezett a csillagászati áron (2012-es 1. kör+2013-as 2. kör – és ha a rájátszásban is jól teljesít az Oakland, ez 1. körré változik) megszerzett Carson Palmer, aki mindjárt kapott egyet a térde alá Tamba Hali nem tökéletesen kivitelezett mozdulata után.

A félidő végén még Matt Cassel is eladta egyszer a labdát, sőt a folytatásban még egyszer. Ezt megirigyelte Palmer, és a hátralévő időben még ő is három interceptiont dobott. A harmadik negyedben egy újabb védő, a cornerback Javier Arenas szerzett trükkös játék során futott touchdownt (0–21). Az első Palmer interceptionből Brandon Flowers ért el 58 yardos visszahordott touchdownt (0–28), amivel beállította a végeredményt. A Raiders kétszer járt közel a Chiefs célzónájához, ám előbb két kísérletből nem sikerült egy yardot sem szereznie, majd jött Palmer második (szerencsétlen) interceptionje. Az Oakland nyolc, sikerrel megvívott csoportmérkőzés után kapott ki divízióriválissal szemben.

A 2009-es Super Bowl visszavágója sokkal simábbra sikeredett, mint az akkori összecsapás, amelyen a Steelers Santonio Holmes parádés, utolsó perces elkapásával múlta felül a Cardinalst (27–23)

Ben Roethlisbergerrel nem tudtak mit kezdeni a hazai védők, előbb Heath Millernek adott 12 yardos TD-passzt, majd Mike Wallace-t találta meg egy 95 yardos átadással, ez utóbbi történetesen a Pittsburgh történetének leghosszabb elkapott hatpontosa (0–14). A Pintyek Alfonso Smith egy yardos futásával szépítettek (7–14), majd Shaun Suisham 41 yardos mezőnygólját követően (7–17) a 272 yardig jutó Kevin Kolb LaRod Stephens-Howlingnak adott 73 yardos passzát követően 17–14-re felzárkóztak.

Ezt követően azonban ellépett ellenfelétől a Steelers, előbb a 361 egységet passzoló Big Ben Emmanuel Sandersnek adott négy yardos TD-passzt (14–24), majd Kolbot kényszerítette hibára a vendégvédelem saját célterületén, így safetyt ért a kidobott labdája (14–26)

A záró játékrészben Suisham 42-ről és 39-ről is bevágta a labdát (14–32), amely után Kolb Early Doucetnek adott két yardos átadása már csak a szépítéshez volt elég (20–32).

A 19 ÓRÁS MÉRKŐZÉSEK

Hatalma zakóba futott bele saját pályáján a Tennessee Titans a Houston Texans elleni csoportrangadó alkalmával, ami a playoffba jutás szempontjából kulcsfontosságú lehet a végelszámolásnál. Matt Schaubék jó napot fogtak ki, szinte minden sikerült a Houstonnak ezen a találkozón. A 30 éves QB négy híján 300 passzolt yarddal zárt, valamint adott két TD-passzt is – amelyből az egyik 78 yardosra sikeredett. Ki más kapta volna el azt a hatalmas TD-átadást, mint Arian Foster, aki emellett egyébként még két futott hatpontost is jegyzett. Foster 115 futott és 119 elkapott yarddal zárt, rajta kívül Ben Tate is száz yard fölé jutott a futásokat tekintve. Matt Hasselbeck két interceptiont dobott, a másodikat a meccs végén Brice McCainnek, aki 38 yardot futva TD-re váltotta, beállítva a 41–7-es végeredményt.

Elszenvedte második idénybeli vereségét a San Diego Chargers, amely tizenegy pontos előnyt tékozolt el a New York Jets otthonában. Pedig a nagyszünetig minden jól alakult a Chargers számára, Donald Butler fumble után visszahordott, Antonio Gates elkapott és Mike Tolbert futott TD-jával 21–10-es előnnyel vonulhattak Philip Riversék pihenőre, ám a második félidőben fordult a kocka: Plaxico Burress három elkapott hatpontosával fordította meg a találkozót, amit így a Jets 27–21-re megnyert.

Nem Josh Freeman meccse volt a Chicago Bears elleni összecsapás. A Tampa Bay irányítója 264 passzolt yardja és két TD-átadása mellé két interceptiont is jegyzett, csapata pedig 24–18-ra kikapott a londoni Wembleyben rendezett mérkőzésen a Bearstől. A chicagóiaktól Matt Forte 145 futott és 38 elkapott yarddal zárt egy touchdownt szerezve.

A Denver Broncosnál Tim Tebow megkapta a lehetőséget Kyle Orton helyett a QB poszton, ám három perccel a vége előtt még úgy tűnt, egyáltalán nem él vele a Miami Dolphins ellen, amely az utolsó negyedben 15–0-ra vezetett. Tebow előbb Demaryius Thomasnak, majd Daniel Fellsnek adott TD-t érő passzt, a Denver pedig egy sikeres kétpontos kísérlettel hosszabbításra mentette a mérkőzést. Matt Prater a túlórában pedig 52 yardos mezőnygóllal megszerezte csapata szezonbeli második győzelmét. A Dolphins ezzel továbbra is nyeretlen.

A múlt héten a San Franciscótól elszenvedett idénybeli első vereség, úgy tűnik, megfogta a Detroit Lionst: az Atlanta Falcons ellen hazai pályán ugyanis 23–16-ra kikapott. A vendégeknél Michael Turner 122 futott, a Lionsnál Calvin Johnson 115 elkapott yardja volt kiemelhető. Utóbbi egyébként TD-t is elért, ráadásul egy 57 yardosat.

Nem mondható pontokban gazdagnak a Cleveland Browns–Seattle Seahawks összecsapás, amelyen a hazaiak 6–3-ra nyertek. A Browns Phil Dawson 52 yardos mezőnygóljával került előnybe, amire azonban Steven Hauschka húszyardossal válaszolt. A Cleveland rúgója a negyedik negyed közepén újabb távoli, ezúttal 53 yardos mezőnygóllal jelentkezett, amire válasz már nem érkezett a vendégektől.

A Carolina Panthers–Washington Redskins találkozón az első félidőben csak mezőnygólt láthattak a nézők, abból viszont ötöt, aminek következtében az idei drafton 1/1-es Cam Newton vezette Panthers 9–6-os előnyre tett szert. A folytatásban már felpörögtek az események: Newton passzolt TD-ja mellé futott is egyet (összesen 256 yardot passzolt, mellé pedig 59-et futott). Steve Smith TD-t ezúttal nem ért el, de 143 elkapott yardjával kiemelkedett a mezőnyből. A Carolina végül 33–20-ra nyert, a Washington szezon eleji jó formájából mostanra szinte semmi sem maradt.