Super Bowl-felvezetőnket ide kattintva követheti nyomon!

A 2014-es alapszakaszban 4381 yardot és 38 TD-passzoló, csapatát 12–4-es mérleghez segítő Rodgers 31 szavazatot kapott az 50-ből, a második helyen J. J. Watt zárt 13-mal.

Persze, Rodgers a yardokat nem termeli olyan üzemi mennyiségben, mint Drew Brees (mondjuk kísérletenkénti 8.4 yardos átlaga a második legmagasabb a ligában), nem adott annyi TD-passzt, mint az első Andrew Luck (40, Rodgers „csak" 38, igaz 96-tal kevesebb kísérletből), de a legalább 300 passzkísérlettel rendelkezők közül (neki 520 volt) nála kevesebbszer senki nem dobott interceptiont (5) és 112.2-es irányítómutatójánál csupán egy jobb volt. De nem is ez az, ami kiemeli a többiek közül, hanem egyrészt az a képesség, hogy az alapszakasz során (hiszen ezt díjazzák) magától értetődőnek tűnt, hogy ha meg kell oldani egy helyzetet, akkor megteszi, ha éppen nincs megfelelő célpontja, akkor akár futva is. De még sokkal inkább egyértelművé teszi az utolsó alapszakaszbeli meccs. A Detroit ellen a csoportgyőzelem és a pihenőhét volt a tét, a Packers 14–0-s vezetésénél Rodgers megsérült, be kellett vinni az öltözőbe. A Lions egyenlített a Matt Flynn vezette Green Bay ellen (14–14), majd visszajött Rodgers, és onnantól kezdve nem volt már kérdés (30–20).

Az év védője természetesen J. J. Watt lett. Watt három éve a liga legjobb védője, bár tavaly ezt a címet a Houston pocsék szereplése miatt nem kapta meg. Csak pár apróság, amivel ez a jó értelemben vett „nemnormális" ember kiemelkedik a mezőnyből: a liga egyik legjobbja a futójáték megállításában, az irányító siettetésében és a passz elleni védekezésben is. Bár a posztja nem tipikusan a pass rusherek Mekkája, 3–4-es védőfalemberként mégis ő mondhatja el egyedül magáról a liga történetében, hogy karrierje során második alkalommal is átlépte a 20 sackes határt! A védőfalembereket tekintve ő rendelkezik a legtöbb szereléssel (78), sackkel (20.5), safetyvel (holtversenyben, eggyel), legtöbb kivédekezett passzal (11!) és visszaszerzett fumble-lel (5), a kiharcoltakat tekintve „csupán" a második (4). A sackek mellett összesen még 98 irányítózargatással (még szabályos megütés és siettetés), a második legmagasabb szám a komplett mezőnyben 66 – igaz, Michael Bennettnek csak hét sackje volt emellett... Totális védelmi dominanciája mellett ráadásul a pontszerzésekből is alaposan kivette a részét, volt fumble és interception utáni visszahordott touchdownja, emellett három elkapott TD-ja is van elkapóként.

Watt mindössze a hetedik játékos, aki legalább két év védője címet is begyűjtött, egyedül Lawrence Taylornak jött össze a három.

Az év támadója díj sem került rossz kézbe, a Dallas futója, DeMarco Murray közel 500 yarddal futott többet mint a második legjobb running back a szezonban, emellett 13 TD-t is összenyargalt az idényben.

Az év újonc támadója versenyben is a papírforma diadalmaskodott: Odell Beckham Jr. a kitüntetett. Az első négy fordulóban sérülés miatt nem játszott, a következő háromban limitált szerepben 10 elkapásból 106 yardot és 3 TD-t szerzett. Na, ami a pihenőhét után következett, arra viszont nehéz szavakat találni. Kilenc meccsen 1199 yardot és kilenc TD-t szerzett! Novemberben még három yarddal elmaradt az 1960-ban felállított havi újoncrekordtól (596), decemberben viszont túl is szárnyalta azt (606), mindkét hónapban a legjobb támadó újoncnak járó elismerést besöpörve ezzel. Ha ehhez hozzávesszük az év (valószínűleg) legszebb elkapását is, nem is volt verseny.

A legjobb újonc védő a St. Louis védőfalembere, Aaron Donald lett. Miután remekül élt a kezdeti limitált lehetőséggel, a hatodik fordulótól kezdve már alapembernek számított a liga egyik legkeményebb védőfalában. És nem lefelé lógott ki! A posztjához (belső védőfalember) képest kissé alulméretezett Donald az első öt meccsen 13 szerelést és csupán egy sacket tudott felmutatni statisztikai lapján, ezt követően azonban alaposan belehúzott az irányítók földbe döngölésébe is, 11 találkozón 35 szerelés és 8 sack volt már a mutatója. A futás megállításában már karrierje első évében is a liga legjobbjai közé emelkedett, az irányítók siettetésében pedig az év végére szintén az elithez zárkózott.

Beckham 42, Donald 25 szavazatot gyűjtött be, a védők között C. J. Mosley (18) alaposan megszorongatta a győztest.

Az év visszatérője versenyben megint nem volt igazi küzdelem, a győztes kiléte nagyjából ott eldőlt, hogy egészséges tudott maradni. Természetesen Rob Gronkowskiról van szó. A lábadozó tight endet az első négy fordulóban limitáltan használták, aztán azonban visszatért az igazi szörnyeteg, vele együtt pedig az addig finoman szólva szenvedő New England szárnyalni kezdett. Az addig meccsenként 20 pontot szerző együttes az ötödik fordulótól kezdve 34.45 pontot átlagolt, 2–2-es kezdés után pedig 10–1-es mérleget hozott össze. Az első négy fordulóból átlagban 3.25 elkapást és 36.75 yardot tudott felmutatni, azt követően viszont 6.27 elkapás és 88.82 yard volt a mérleg.

Ez a díjkiosztók nem a meglepetések napja volt. Az év edzőjénél is egyértelmű volt, hogy csak Bruce Arians nyerhet. Chuck Pagano leukémiás megbetegedése idején beugróként 9–3-as mérleget ért el az egy évvel korábban 1/1-esként végző Indianapolisszal, begyűjtve az év edzője elismerést. Meg egy állást Arizonában, ahol az 5–11-es Cardinals egy évvel később 10–6-tal zárt, és éppen csak lemaradt a rájátszásról. Idén viszont nem. A liga egyik legjobb védelmét csodálhatták meg a nézők a mostani Super Bowl helyszínén. Pedig a csapat nem éppen zökkenőmentes szezont futott. A 10. fordulóban a Rams ellen kiesett a kezdőirányító Carson Palmer, pár nappal azután, hogy hosszabbított az együttessel. A 9–1-gyel rajtoló együttes Drew Stantonnal is megfordította a St. Louis elleni meccset, majd a következő négy meccsből kettőt megnyert. A második Rams elleni meccsen azonban ő is megsérült, ezt pedig már nem bírta el a csapat, 11–3 után „csak" 11–5-ös mérleget ért el, és a második helyen jutott tovább a csoportjából.