MINDEN AZ 51. SUPER BOWL ELŐTT EGY HELYEN!

MVP: Matt Ryan (Falcons)

Az előző idényben 21 TD-passzára 16 interception és 5 elveszített fumble jutott, 89-es irányítómutatója pedig jóindulattal is középszerűnek számított. A mostani szezonban azonban csapatával együtt ő is szárnyalt. 4944 yardjánál csak Drew Brees (5208) termése volt több, 38 touchdownját csak Aaron Rodgers tudta felülmúlni (40), miközben csupán hét labdaeladása volt, és a 117.1-es irányítómutatóval konkrétan a liga legjobbja volt. Ahogyan az Atlanta Falcons is a pontszerzésben, 540-ig jutott a gárda, alaposan lehagyva az üldöző Saints (469), Patriots (441) duót.

A versenyben említést érdemel még a négy meccset eltiltás miatt kihagyó, majd 28/2-es TD/interception-mutatóval új ligacsúcsot döntő Tom Brady, valamint a Raiderst rájátszásba repítő Derek Carr, akinek a sérülése után összedőlt az oaklandi támadójáték.

Képzeletbeli dobogós még: Tom Brady (Patriots), Derek Carr (Raiders)

Az Év támadója: David Johnson (Cardinals)

Igen, általában ezt a díjat is az MVP szokta kapni, de szokásunkhoz híven ezúttal sem adunk egy embernek több díjat. David Johnson egy nem kiemelkedő fal, és erőteljesen gyengélkedő passzjáték miatt erőteljes hátrányból indul, de parádésan boldogult a szezonban. Az utolsó fordulóban az első negyedben megsérült, így csak 45 összyardig jutott, de ezt megelőzően minden mérkőzésen átlépte a 100 yardos határt! Az 1239 futott yard nem tűnik félelmetesnek, viszont ha hozzátesszük, hogy emellett 879 elkapottat is hozzá tud tenni, valamint 20 touchdownt (16 futott, 4 elkapott), akkor már érthető, miért is volt feltartóztatatlan erő.

HA Le'Veon Bell 12 meccs helyett mind a 16 meccsen pályára tudott volna lépni, neki is igencsak jó esélye lett volna, így is eljutott 1268 futott és 616 elkapott yardig, valamint 9 TD-ig, igaz, neki valamivel könnyebb a dolga, hiszen lényegesen jobb támadófal mögött ténykedik, és a Big Ben, Antonio Brown duó miatt a védelmeknek is jobban meg kell osztaniuk a figyelmüket.

Képzeletbeli dobogós még: Le'Veon Bell (Steelers), Ezekiel Elliott (Cowboys)

Egy kis DJ-válogatás

Az Év védője: Aaron Donald (Rams)

Idén is. Merthogy J. J. Watt remeklése ellenére nálunk tavaly is az övé volt ez a cím, Watt kiesése után pedig nem láttunk olyan szintű „gyilkos" irányítósiettető-teljesítményt, ami elhomályosítaná azt a tényt, hogy Donald a futójáték megállításában a liga talán legjobbja már évek óta, emellett pedig a passzmesterek zargatásában is elsőrangú, még akkor is, ha a sackek számában ezúttal „csak" nyolcig jutott el. A Super Bowlra készülő Vic Beasley 15.5 sackje jól néz ki, de futójátékoknál kifejezetten könnyűnek találtatik.

Von Miller sokáig a MVP-címért is harcban volt, de aztán a szezon végére kicsit az ő teljesítménye is megkopott, ahogyan a címvédő Broncosé is visszaesett, így nálunk elveszíti ezt a címet (nem lenne meglepő, ha AP újságírónál nem ez történne meg), 13.5 sackje mellett a futójátékok megállításában és a passz elleni védelemben sem elveszett, ez utóbbiban picit megelőzi Khalil Macket is.

Képzeletbeli dobogós még: Von Miller (Broncos), Khalil Mack (Raiders)

Az Év újonc támadója: Ezekiel Elliott (Cowboys)

Még az Év támadója címre is esélyes lehetne a fiatal dallasi. Az elmúlt években egyöntetű vélemény volt, hogy futót nem szabad túl korán húzni a drafton, mert hamar amortizálódnak, kevesebb ideig tart a pályafutásuk, és mert a poszt értéke erőteljesen lecsökkent. Erre jött a Cowboys és 1/4-re kihúzta az Ohio State kiválóságát. Ő pedig rácáfolt mindenkire. Persze, a Dallasban három All-Pro-játékos is van a támadófalban, amely a liga legjobb egységeként funkcionál, de Elliott teljesítménye akkor is figyelemreméltó. Az utolsó előtti fordulóban már csak korlátozott szerepet kapott (12 futásból 80 yard így is összejött) az utolsóban pedig már pályára sem lépett pihentetés miatt, és hogy meg ne sérüljön a rájátszás előtt. Így „csak" 1631 yardot és 15 TD-t futott, előbbivel több mint 300-at vert az egész mezőnyre. 14.5 meccset játszva... A Cowboys pedig 4–12 után 13–3-mal zárt, az NFC legjobbjaként.

Nagyon erős volt az idény a mezőny, a két NFC East-irányító, a dallasi Dak Prescott és a philadelphiai Carson Wentz is nagyszerűen mutatkozott be, Jordan Howard az első három forduló limitált szerepköre után 1313 yardig jutott a Bearsben, az elkapók közül pedig a New Orleans-i Michael Thomas emelkedett ki 1137 yardjával. Sokkal kevesebb szó esik azonban a támadófalemberekről, ezért most kiemeljük Jack Conklint, aki már az első évében bekerült az Év csapatába.

Képzeletbeli dobogós még: Jack Conklin (Titans), Jordan Howard (Bears)

Zeke-show

Képzeletbeli dobogós még: Deion Jones (Falcons), Jalen Ramsey (Jaguars)

Az Év visszatérője: Jordy Nelson (Packers)

3821 yardról 4428 yard, 31 TD helyett 40, 8 interceptio után 7, 92.7-es irányítómutató után 104.2. Ezek Aaron Rodgers mutató az elmúlt két évben. A Packersé pedig 368 pont után 432. No, nagyjából ennyi tesz, hogy a sérülése után visszatért a pályára Jordy Nelson, 1257 yardjával a liga ötödik legjobbjaként zárt, 14 touchdownjával viszont már az első volt. És emellett visszatérésével Davante Adamsre is kevesebb figyelem maradt, 483 yard és 1 TD után 997 és 12 jött a 2016-os idényben.

A 35. születésnapját január végén betöltő Cameron Wake Achilles-ín-szakadást szenvedett a 2015-ös idény derekán, még a pályafutása is veszélybe került. Ehhez képest nemcsak hogy visszatért, de rögvest ismét a liga egyik legjobb irányítósiettetőjévé vált. A kezdeti óvatos terhelés ellenére 11.5 sacket így is összegurigázott, DeMarco Murray pedig a philadelphiai rémálom után visszatalált dallasi önmagára, és 1287 yardot futott Tennessee-ben.

Képzeletbeli dobogós még: Cameron Wake (Dolphins), DeMarco Murray (Titans)

A fehér villám

Egy ilyen szavazás esélytelen Bill Belichick nevének említése nélkül, az eltiltott Brady nélküli Patriots már a harmadik számú , újonc Jacoby Brissett-tel is nyert meccset, a védelemből pedig két sztárt, Chandler Jonest és Jamie Collinst is elcserélte. Az eredmény: 14–2-es mérleg, ami a liga legjobbja, és a liga legkevesebb engedett pontja. Néha az az ember érzése, ha 11 srácot behívna az utcáról, azokkal is képes lenne nyerni... A csoporton belül Adam Gase újoncként vezette 10–6-tal rájátszásba 6–10-ről a Dolphinst, Andy Reid pihenőhétig vezette a Chiefst, az NFC-ben Ben McAdoo visszavitte a playoffba hosszú idő után a Giantset, Jason Garrett Cowboysa 4–12-ről 13–3-ra javult, a Mike Smith éra utolsó éveiben szenvedő Atlanta pedig 8–8 után 11–5-ig és pihenőhétig jutott Dan Quinn vezérletével.

Képzeletbeli dobogós még: Bill Belichick (Patriots), Dan Quinn (Falcons)