Énekeljünk! - S. Tóth János publicisztikája

Szerda déli egy órára (itthon ekkor már esteledik) a bostoni Faneuil Hall-piacra várják a New England Patriots rajongóit. A találkozó apropóját az adja, hogy ma ünnepli születésnapját a klub és az amerikai futball történetének ikonja, Tom Brady.

Nevezetesen a negyvenediket.

A drukkerek a „Happy Birthday!” eléneklésével köszönthetik TB12-t (a 12-es ugyebár a mezszáma). S noha az ünnepelt nem lehet jelen, ne legyen kétségünk: népes lesz a „hazafiak” kórusa. Amikor a februári, huszonöt pontos hátrányból megnyert Super Bowl után megtartották a győztesek parádéját, a rideg, esős időben is egymillióan özönlötték el a bostoni utcákat. A patriótáknak fontos volt, hogy személyesen köszöntsék a városukon nyitott autóbuszokkal keresztülhajtató futballistákat.

Mert a csapat és mindaz, amit képvisel, arrafelé „ügy”.

Ezért gyűlt össze a nyári edzőtáborozás első napján is tizenötezer drukker a színpadias elemekkel fűszerezett gyakorlásra. Azóta turbóüzemmódba kapcsolt a bajnok, Brady is javában gyakorol. Hiába ő a sportág gourmet-ja, nem lehet ott saját köszöntésén. Aki akar, életnagyságú kartonfigurájával fotózkodhat. Lehet majd potyázni: az egyik pékség édességeket kínál a program végén, s lehet majd jól járni: a Patriots-cuccot viselők (aligha lesz olyan, aki kilóg a sorból) kedvezményesen vásárolhatnak a helybeli árusoktól.

Lássuk be: bajos lenne mifelénk olyan életművel büszkélkedő sportolóban közmegegyezni, akinek a születésnapján tíz- vagy százezrek, netán milliók ujjonganának. Brady karrierje ráadásul nem zárult le. Pedig tizenhét, az NFL-ben lehúzott idény után lehetne tolókocsiban gubbasztó aggastyán is. Nem az. A liga történetében ez ideig egyetlen irányító akadt, aki negyvenévesen és azon túl is minőséget képviselt.

Warren Moon.

Negyven volt, amikor elkezdődött az 1997-es idény (szezon közben ugrott az életkorszámlálója negyvenegyre), s meccsenként átlagban 245 yardot passzolva érdemelte ki a Pro Bowl-szereplést. Peyton Manning 39 esztendősen, pályafutása második Super Bowl-győzelme után vonult vissza, ám karrierje utolsó évében már csak kilenc touchdownátadásra volt képes. Tulajdonképpen az is csoda, hogy súlyos nyaksérülése után pályán tudott lenni. Brett Favre, Doug Flutie és Vinny Testaverde negyvenen túl felejthetőt produkált, a Hall of Fame-tag Len Dawson és Sonny Jurgensen tartaléksorba szorult. Brady számára is kutya nehéznek ígérkezik az ötödik ikszbe lépve megismételni a legutóbbi alapszakasz-mutatóit (huszonnyolc touchdownpassz, mindössze két labdaeladás). Különösen annak fényében, hogy legutóbb – eltiltása miatt – négy reguláris meccsel kevesebben kellett teljesítenie.

Akárhogy is alakul azonban a 2017-es bajnokság, TB12 nem ússza meg az életnagyságú bronzszobrot. Nem, mert labdazsonglőr metaművészetéhez minőségi háttér társul: az NFL-ben profi gépezet dolgozik a játékosok imázsépítésén. Azon tehát, hogy a sportipari fogyasztók (s nem csupán a Patriots drukkerei!) milyen tapasztalatok, benyomások alapján alakítsák ki saját képüket a márkáról (Bradyről).

Az amerikai marketingmodellben bizonyosan lett volna egy előkapott ötlet az olyan ziccerre, mint a budapesti vizes világbajnokság lecsengetése. Ez a vb egy egész országra gyakorolt direkt hatást: 5.4 millióan kapcsolódtak be legalább egy percre a 256 órányi tv-közvetítésbe, a magyar–horvát pólódöntő a közmédia idei legnézettebb műsora lett a maga 1.1 millió nézőjével. Zsúfolt lelátók előtt lett kétszer is világbajnok Hosszú Katinka. Naná, hogy a lapok és az online portálok címlapjáról mostanság az Iron Lady mosolyog vissza. S mikor hordozzuk körbe a huszonegyedik század magyar sportikonját, no meg a vb többi magyar érmesét (nem voltak azért olyan sokan, sajnos, a kilenc éremből négyet Katinka tett be a közös kosárba) a székesfővároson, ha nem egy sikervébé zárását követően? Nyitott buszokra a dobogósokat, irány a Duna Arénától az Andrássy úton át a Kossuth tér!

Mekkora adag érzelmi tartalékot mozgósított volna egy ilyen performance? S akadt volna-e néhány ezer (tízezer?) boldogságban úszó magyar, aki a kánikulában is kiáll a járda szélére, hogy megünnepelje az előző két hét szuperhőseit?

S ebbe még az is belefért volna, hogy a Hosszú Katinka, Shane Tusup duó hétfő este már Moszkvában, a világkupa-sorozat következő állomásának helyszínén hajthassa álomra a fejét. Mert lehetnének unatkozó celebek, ám ők így ünnepelnek. Munkával.

S helyben is vagyunk: a házaspár nem csupán szakmai eredményességével emelkedik ki a honi közegből, hanem a sportipar iránti érzékenységével is. Az Iron Lady márkanévre épülő arculatépítésük akkor is példaértékű, ha annak Magyarországról kiindulva, az úszás sportpiaci pozícióit figyelembe véve megvannak a masszív terjeszkedési korlátai.

Másképpen van szezonja persze a brandépítésnek az Egyesült Államokban Tom Bradyvel, oldalán a brazil szupermodellel, Gisele Bündchennel. Álompár, világmárkákkal: előbbinél az Under Armour, az UGG és a TAG Heuer, utóbbinál a Chanel, a Carolina Herrera és a Louis Vuitton. S noha a férj az ötvennegyedik, 37 éves felesége a kilencvenkilencedik legjobban megfizetett híresség volt a tavalyi celeb-világranglistán, az 540 millió dolláros vagyonból kétharmad Gisele asszony hozománya. De ez sem titok, az óceán túlpartján nem a hipokrita viselkedés a módi. Itthon sosem derült volna ki Nikolics Nemanja fizetése. Amióta a Chicago Fire labdarúgója, bárki kikeresheti a pontos összeget az interneten.

A hírnév kötelez is. A sportolók, sportszervezetek társadalmi szerepvállalása, felelős gondolkodása alap a nyugati sportmarketingvilágban. S nemcsak a közösségi kapcsolatok erősítése, a sportpiaci szereplők üzeneteinek hitelesítése okán; gazdaságilag is megtérül e tevékenység. A Brady házaspár alapítványai számos szervezetet támogattak, támogatnak. Az irányító hajdani iskoláját a kaliforniai San Mateóban, a Santa Monica Katolikus Közösséget, amelynél a pár házasságot kötött s gyermekeik privát suliját. Ám ahol pénz van, az érdekek is elősasszéznak. S ez az a pont, ahol egy (sport)ikon filantróp mivoltát is meg lehet kérdőjelezni. Bradynek szemére vetették, hogy a „Változtassuk meg a világot!” alapítványa félmilliós indulótőkéjéhez személyesen tízezer dollárral járult hozzá, s azóta nemigen tett be pénzt. Helyette egy nonprofit szervezet dollárjait adja tovább, amelynek alapítója Anthony Shriver (ő az 1972-es demokrata alelnökjelölt, a néhai John F. Kennedy elnök unokaöccse, Sargent Shriver fia). A fenti megoldás törvényessége nem kérdőjeleződött meg, az erkölcsi értékek védelmezői így etikai terepre vitték a kampányt: milyen már, ha valaki más pénzén jótékonykodik, miközben tele a zsebe. A másik fél szerint viszont nincs kilógó lóláb, szokása a nonprofit szervezeteknek ismert személyekkel társulni. Príma reklámlehetőség ez ugyanis.

E kocsmafilozófiai vircsaft tehát nagyjából lejátszva. A témát kipattintó lap fotósát meg kipenderítették a nonprofit alapítvány minapi rendezvényéről…

Akárhogy is, társadalmi szerepvállalás terén a magyar sportnak van mit ellesnie a profi sportipar marketingmodelljéből. Jó, van aki már el is lesett ezt-azt. A Mol csapatához csatlakozva Hosszú Katinka rögvest nevét adta egy jótékonysági akcióhoz. Ha az általa dedikált úszósapka fotója 25 ezer lájkot kap az olajipari óriás Facebook-oldalán, a cég hárommillió forinttal támogatja az egyik alapítvány kisgyerekeken segítő hidroterápiás módszerét. Nem kevés, de nem is sok. Ehhez két Duna Aréna telt ház kellene az összmagyar lelkesedés közepette.

Egyvalami azért nem hagy nyugodni: vajh’ hányan jönnének össze Katinka kedvéért, ha a két vb-arany után énekléssel lehetne köszönteni a bajnoknőt?