HOUSTON TEXANS (3.)–CINCINNATI BENGALS (6.)

Az első negyedben egy-egy sikertelen előrehaladási kísérlet után a Texans támadói némiképp elkapták a fonalat, és egy futásokból valamint rövid passzokból felépített drive-val lőtávolba jutottak, így Shayne Graham 48 yardról megszerezhette a vezetést a hazaiaknak hét perc elteltével (3–0). A tavaly sérülése miatt hiányzó, így első playoff-mérkőzésén szereplő Matt Schaub (38/29, 262 yard, 1 interception) volt az egyetlen irányító, aki nem ért el futásból first downt a 2012-es alapszakaszban, úgyhogy az első negyed végén meg is mutatta, hogy azért ő is képes erre, és egy 3. és 1-es szituációnál átszuszakolta magát a labdával az egymásnak eső falak között.

A Bengals vörös zónájában nagy nehezen életben tartott támadás azonban nem sokkal később elakadt, így Graham ismét meglendíthette lábát – ezúttal 27 yard távolságból talált be (6–0). A Cincinnati támadói olyannyira nem tudtak mit kezdeni a hazai védelemmel, hogy 18 perc elteltével csak 17 yardot tudtak megtenni passzból, azt is hátrafelé, úgyhogy a védelemnek kellett aktivizálnia magát: Leon Hall mélyen a Texans térfelén csípte el Schaub James Casey felé irányzott passzát, és 21 yardról vissza is szaladt vele a Houston célterületére (6–7).

A hazaiak egy változatosan felépített támadással válaszoltak a vendégek touchdownjára, azonban a Cincinnati védelme ismét megállította őket, ezúttal négy yardnyira a gólvonaltól, így Graham 22-ről helyezhette be harmadik találatát (9–7). A Bengals támadósora –6 hat passzolt yarddal hozta le az első félidőt, vagyis a J. J. Watt vezette Texans-defense kiválóan dolgozott az első két negyedben.

Andy Dalton (30/14, 127 yard, 1 interception) terrorizálása közvetlenül a szünet után is folytatódott, ráadásul mivel Keshawn Martint letarolták a punt elkapása közben – annak ellenére, hogy jelezte, nem akar előrefutni a labdával –, a büntetésnek köszönhetően a Texans a félpályáról kontrázhatott. Innen három perc alatt már a Cinci célterületén is voltak a hazaiak Schaub passzainak és Arian Foster (140 yard, 1 TD) futásainak köszönhetően – Foster fejezte be a drive-ot egy yardról megfutva a Houston első TD-jét a meccsen (16–7). (Arian Foster végül 174 összesített yarddal fejezte be a mérkőzést, míg a Cincinnati támadói együttesen csak 207 egységet tudtak megtenni.)

 

Miután öt perc lepörgött a harmadik negyedből is, Andy Dalton végre elkapta a fonalat, és elsősorban egy A.J. Greennek kiosztott 45 yardos átadásnak köszönhetően mezőnygól-távolságba kalauzolta a Bengalst, ahol Josh Brown 34 yardról nem hibázott (16–10). Noha a Texans puntra kényszerült, miután a volt csapata ellen játszó Johnathan Joseph lehúzta Dalton passzát, a hazaiak az ellenfél 26 yardosáról indíthattak rohamot. A Cincinnati védelme azonban, többek között egy támadó szabálytalanságnak köszönhetően kitartott, így már a negyedik negyed elején Graham 24 yardról negyedik mezőnygólját is megszerezte (19–10).

Brown egy 47 yardos lövéssel válaszolt, miután Brandon Tate 43 yardos visszahordásának köszönhetően ugyan ígéretes helyzetből indíthatta támadását a Bengals, de a Texans 29 yardosánál megálljt parancsoltak nekik (19–13). A Cincinnati sorsa hat perccel később pecsételődött meg, amikor 4. és 11-nél nem tudtak first downt kiharcolni 36 yardnyira a Texans gólvonalától, így Schaubéknak már csak két first downra volt szükségük az óra lepörgetéséhez.

A Houston Texans egy év elteltével ismét otthon győzte le a wild card-hétvégén a Bengals együttesét, így jövő hétvégén a Gillette Stadionban léphet pályára a New England Patriots ellen az Amerikai Főcsoport elődöntőjében. A Cincinnati Bengals legutóbb 22 éve, a Houston Oilers ellen nyert mérkőzést a rájátszásban, de az idegenbeli mutatójuk is hasonlóan lehangoló: 0–6-ra állnak a playoffban vendégként, ez pedig az NFL leggyengébb mutatója.

GREEN BAY PACKERS–MINNESOTA VIKINGS

Túlzás lenne azt állítani, hogy ritkán találkoznak mostanában a felek, hat nappal ezelőtt Minnesotában csaptak össze, akkor a 199 yardot futó Adrian Peterson vezérletével nyert a Vikings, így kiharcolta a rájátszást, a Packers pedig elbukta a pihenőhetet.

Az akkor 3 TD-passzt adó Christian Ponder sérülése miatt nem tudta vállalni a játékot, helyére Joe Webbnek kellett beugrania, ez pedig még egyoldalúbbá tette a támadójátékot.

Bár a csereirányító pár megiramodásával szép károkat okozott talajon, passzai nem ültek, így az ígéretesen induló vendégtámadás végén Blair Walsh 33 yardos mezőnygóljával „csak" 3–0-s előnyre tett szert a Minnesota. A találkozó favoritja a Packers volt ugyan, de kevesen gondolták ekkor, hogy ez lesz ma az utolsó alkalom, hogy örülhetnek a Vikingek.

Két megállított támadás után DuJuan Harris nagy játékaival haladt előre a Packers, végül egy visszanézett akció végén pedig TD-nek ítélték futását (érdekesség, hogy az előző mérkőzésen is volt egy eredetileg nem TD-nek ítélt, utólag megnézett, és megadott Green Bay-pontszerzés – 7–3).

Hogy mennyire nem ment a légi támadás a vendégeknél, azt jól jelzi, hogy a második negyed eleji sack után –3-on állt nettó passzolt yardokban a Minnesota, de még a harmadik negyed derekához érve is mindössze plusz hatnál jártak a Vikingek. Eddigre pedig jócskán elhúzott már a Packers, Harris hatpontosa után Mason Crosby 20 yardos mezőnygóljával növelte előnyét a vendéglátó, majd az első félidő hajrájában John Kuhn rongyolt 3 yardról a célterületre (17–3).

Sőt, a második nagyjátékrészt kezdő hazaiak hiába torpantak meg a Minnesota 14-esén, egy védőszabálytalanság miatt újabb első lehetőséghez jutottak, Kuhn pedig ezúttal 9 yardos elkapással köszönt be – egyúttal megszerezte egyetlen TD-átadását a 274 yardig jutó Aaron Rodgers (24–3).

A negyed során Webb előbb fumble, majd interception során veszítette el a labdát, újabb pontokat azonban ezekből nem szerzett a Packers.

A hajrában a látszólag véget nem érő puntháború (mely során a Vikings még egyszer el is ejtette a tojást) végén a semmiből szerzett egy TD-t a Minnesota, Webb 50 yardos átadása teljesen üresen találta meg Michael Jenkinst. Ezzel egycsapásra 127-re ugrott már fel az irányító passzolt yardjainak száma, végül pedig az utolsó másodpercekben a biztos győzelem tudatában teljesen leeresztő Packers-védelem asszisztálása mellett csak eljutott 180-ig... Adrian Petersonra ugyan ezúttal sem lehetett panasz, brusztolt becsülettel, 99 yardot ezúttal is összekapart talajon, de egyedül kevésnek bizonyult, a Packers így végül nagyon simán, 24–10-re nyert, és bejutott a konferencia-elődöntőbe, ahol a második kiemelt San Francisco 49ershöz látogatnak Rodgersék.