Kristin királynő, a női Phelps
Az ausztrál úszó, Emma McKeon 2021-ben Tokióban hét érmet gyűjtött, akárcsak a szovjet tornásznő, Marija Gorohovszkaja 1952-ben Helsinkiben, mögöttük közvetlenül Kristin Otto áll az egyes olimpiákra vonatkozó női öröklistán hat éremmel.
Viszont mind a hat arany.
Ennyi dobogós helyezést egy olimpián még két tornász, Vera Cáslavská (1968) és a mi Keleti Ágnesünk (1956) tud felmutatni, valamennyiük teljesítménye egészen valószínűtlen, de a megsüvegelendő aranyak, ezüstük és bronzok között egyedüliként Szöul keletnémet királynője maradt verhetetlen – hat számban indult az 1988-as olimpián, és mind a hatot meg is nyerte. A 100 hátat például a 14 éves Egerszegi Krisztina előtt – az avatott szemlélők már ekkor sejthették, hogy a 200-on nem induló Otto távollétében az eleve jobb reményekkel kecsegtető hosszabbik hátúszószámban világszenzáció, Egér-arany születik és született is.
De a későbbi Krisztina királynőtől lépjünk vissza Kristinhez, aki már 1984-ben csilloghatott volna, ha ezt „szocialista” társaihoz hasonlóan az NDK sportirányítói megengedték volna neki, hiszen Magyarországgal együtt (sőt, a szovjet bejelentéshez elsőként csatlakozva) a keletnémetek is bojkottálták a Los Angeles-i játékokat.
Kristin Otto ekkor már háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok volt, ha mástól nem, az NDK-s váltóaranyaktól a szovjetek istene sem mentette volna meg 1984-ben, így viszont mindössze egy olimpia jutott neki, azon meg mindent besöpört az ideális alkatú, 185 centis, Szöulban 22 éves úszónő.
Aki Lipcsében született, és kissé hihetetlen, de csak 11 éves korában kezdett úszni. Hamar bekerült az NDK szigorúan centralizált sportképzési rendszerébe, amely a tehetségek kiválasztásán túl specializált iskolákra és a kor magas szintű tudományos alapjaira épült. Nem véletlen, hogy öt évvel első edzései után pályafutása első világbajnokságán, 1982-ben az ecuadori Guayaquilban aranyérmet nyert 100 méter háton, és ennél sokkal kevésbé meglepő módon további kettőt az NDK-s váltók tagjaként is. Ezután edzőt váltott, és a gyorsúszószámokra kezdett koncentrálni. Ennek folyományaként az 1983-as Európa-bajnokságon 100 gyorson második lett honfitársnője, Birgit Meineke mögött, 1984-ben pedig világcsúcsot repesztett 200-on. Kell-e mondani, az 1984-es olimpián aranyérmek sorát nyerhette volna meg, ha engedik indulni, egy évre rá pedig csak azért nem tarolt a szófiai Eb-n (itt kezdte meg tüneményes felnőtt karrierjét bizonyos Darnyi Tamás), mert csigolyatörést szenvedett, ami miatt az év nagy részében nem versenyezhetett.
Otto a következő év nyarán, az 1986-os madridi vb-n tért vissza az elitbe, az itt nyert négy arany- és két ezüstérme, no meg az 1987-es öt Eb-címe már jelezte, hogy ha nem történik vele újabb baleset, Szöulban túl sok jóra nem számíthatnak az ellenfelei.
Ma már történelem: a dél-koreai fővárosban hat aranyat nyert (50 m és 100 m gyors, 100 m hát, 100 m pillangó, 4×100 m gyorsváltó, 4×100 m vegyes váltó), aminek nemcsak a mennyisége máig élő rekord, de az is, hogy ő az egyetlen női úszó, aki egy olimpián három különböző úszásnemben is győzni tudott. „Az 50 méteres női gyorsúszásban az NDK-beli Kristin Otto hatodik aranyérmének megszerzésére készült. Eddig a 100 méteres gyors-, pillangó- és hátúszást nyerte meg, valamint tagja volt két aranyérmes NDK-váltónak is. Úgy látszik, Ottót ezen az olimpián képtelenség legyőzni, hiszen vasárnap a legrövidebb gyorsúszó számot is megnyerte – méghozzá meggyőző fölénnyel” – tudósított Szöul NDK-s hősnőjének utolsó aranyérméről a Népsport.
Ma is egybehangzó a szakmai minősítés: technikailag kiforrott úszó volt, rendkívül erős rajtja és fordulója, valamint versenyintelligenciája messze kiemelte a mezőnyből. (Ha az egy olimpián nyert érmeket nézzük, a férfiak közül is csak Michael Phelps pekingi nyolc és Mark Spitz müncheni hét aranya múlja őt felül, mögöttük legjobb női sportolóként holtversenyben áll Phelps 2004-es és a fehérorosz, akkor a Független Államok Közösségét képviselő tornász, Vitalij Scserbo 1992-es hat diadalával.)
Ugyanakkor ne csukjuk be ájultan a szemünket, Kristin Otto öröksége nem választható el az NDK állami doppingrendszerétől. A német újraegyesítés után feltárt dokumentumok bebizonyították azt, amit nagyjából az egész világ már rég tudott: az NDK-ban rendszerszinten alkalmaztak tiltott teljesítményfokozó szereket. Más kérdés, hogy gyakran az érintett sportolók tudta nélkül vagy – ezt se vessük el – hiányos tájékoztatásuk mellett. Otto később azt azért elismerte, hogy kapott olyan kiegészítőket, amelyekről nem tudta, pontosan mit tartalmaznak. („Rengeteg tablettát kellett beszednem, mindenféle színben és formában, teljesen vegyesen…”)
Kristin Otto 1989-ben, mindössze 23 évesen a bonni Európa-bajnokság után visszavonult, közvetlenül a nagy német politikai fordulat előtt. Sikeres civil karriert épített, hiszen az össznémet sportmédia tárt karokkal várta: a ZDF népszerű televíziós műsorvezetőként foglalkoztatta. Bár egyes kritikák az ő személyét is célba vették, a bajnoknőt mind a mai napig jellemzően áldozatként, inkább csak a bűnös rendszer felelősségét firtatva hozták kapcsolatba az NDK-s doppinggyárral. Ahogyan a munkáltató ZDF hivatalos kommünikéje írta az egyik Ottót célzó támadás kapcsán: „Az NDK sportjának egyik áldozatát most tettesként bélyegzik meg”.
Eredményei, világversenyeken szerzett érmei az idők végezetéig részei lesznek a sporttörténelemnek. Ezekhez képest csak apróbetűs kiegészítés, hogy korábbi edzőjét, Stefan Hetzert tárgyalás nélküli büntetővégzéssel, hivatalosan „testi sértés miatt” elítélték – többek között azért, mert bizonyítást nyert, hogy mások mellett a hatszoros olimpiai bajnok lipcsei úszónőt is férfihormonokkal doppingolta.
Kristin Otto válaszai persze figyelemre érdemes fejlődési ívet mutatnak a német rendszerváltozás előtt, alatt és után felvetődő vádakra. „Újabb győzelmek. Ez a válaszom az ilyen mocsokra.” (Junge Welt, 1989. június 30.) „Sohasem szedtem tiltott szereket. Csak engedélyezetteket, mást nem mondhatok.” (Sachsenradio, 1990. november 29.) „Tudatosan nem vettem be tiltott teljesítményfokozó szereket.” (Otto nyilatkozata az 1997-es Hetzer-ítéletet követően.)
Mindenesetre a szöuli aranyakat bizonyosan megtarthatja, így aztán ő marad hatszoros olimpiai bajnok, nem pedig az általa 1988-ban 100 háton 67 századmásodperces különbséggel felülmúlt Egerszegi Krisztina lesz az.
| NÉVJEGY |
 KRISTIN OTTO |
Úszás: klasszisok mentorszerepben
