Népsport: ötvenéves játékmester az elnyűhetetlen fajtából
Clarence Seedorf karrierje jó példa arra, hogy egy, a volt gyarmatról, Suriname-ból, Holland-Guyanáról érkező tehetség miként bontakozhat ki Európában. Családja azt tette, amit számos família akkoriban: a jobb élet reményében az anyaországba költözött. A terv az volt, hogy a fiúkból (Clarence, Cedric és Jürgen) labdarúgó legyen. „Először édesapám jött Hollandiába, hogy lakhelyet találjon a családnak. Ez még a születésem előtt történt, két és fél éves koromig nem is láttam” – nyilatkozta a később az Almerében (a fiatal város, amelyben számos etnikum talált otthonra, Clarence-szel egyidős) felnövő klasszis.
Nem véletlen, hogy utólag ezt mondta a kezdetekről: „Gyermekkoromban rengeteget fociztam az utcán, aztán Amszterdamban tizenhat éves koromig az Ajax akadémiáján tanultam. Boldog időszak volt, ma már látom, hogy milyen keményen dolgoztak a szüleim, hogy jó életünk lehessen.” Tizenhat évesen már a felnőttkeretben játszott, 1993-ban Holland Kupát és Szuperkupát nyert csapatával. „Csodálatos év volt 1994. Elnyertem Hollandiában a legjobb fiatal játékos díját, amelyről az edzők és a szurkolók döntöttek. Beválogattak, Luxemburg ellen debütáltam, rögtön gólt szereztem. Mi többet lehet ennél kívánni?” – részletezte, és nem volt még 19 esztendős, amikor 1995-ben Bajnokok Ligája-győztes lett. A Milan bécsi döntőbeli 1–0-s legyőzése során kezdett, az 54. percben Nwankwo Kanu váltotta. Ez már a Louis van Gaal-féle Ajax volt a De Boer testvérekkel, Frankkal és Ronalddal, Edgar Davidsszal, Edwin van der Sarral, Marc Overmarsszal, Patrick Kluiverttel, az „öreg” Frank Rijkaarddal.
A BL-győzelmet követően (értelemszerűen az ősszel a Ferencváros elleni mérkőzéseken nem lépett pályára) Seedorf 6 millió dollárért a Sampdoriába igazolt, amely 1995-ben a KEK elődöntőjében az Arsenallal szemben esett ki 11-esekkel. Hogy miért került Genovába? „A szüleimmel mindig mindent megbeszéltem. Nagyon nehéz volt elhagyni azt a helyet és azokat az embereket, akiket nagyon szeretsz, de új tapasztalatokra vágytam, ezért belevágtam. Akkor ez volt a legjobb döntés, amelyet a pályafutásomért meghozhattam.” Sven-Göran Eriksson keze alatt játszott Walter Zenga, Riccardo Ferri, a középpályán Seedorffal Szinisa Mihajlovics, Christian Karembeu adta a fazont, elöl Roberto Mancini és Enrico Chiesa rúgta a gólokat. A svéd szakvezetőről ezt mondta: „A legnagyobb kulturális hatással volt rám. Tőle megtanultam, hogy még a pályán is alkalmazkodni kell annak a nemzetnek a kultúrájához, ahol éppen játszol.”
Ám miután a Samp leszálló ágba került, a Real Madrid 8.6 millió euróért átigazolta. Azért ebben az évben érte csalódás is: Hollandia színeiben az angliai Eb-n a négy közé jutásért a hosszabbításban is 0–0 után kihagyta a 11-est, együttese kiesett. A Realban eltöltött időszakáról így vélekedett: „Amikor Madridba kerültem, a csapat nem indult semmilyen európai kupában, mivel a megelőző idényben gyengén szerepelt. Velem együtt több sikerre éhes játékos érkezett, és nagyon jól kezdtünk, 1998-ban harminckét év után nyert a Real Madrid a legrangosabb európai kupasorozatban.” Fabio Capello Realjában egy évvel korábban bajnokságot és Szuperkupát nyert, de nehéz természetét nem tudta türtőztetni: már az Ajaxban is dörmögött a bajusza alatt Van Gaalnak, ha lecserélte, Madridban a pályán látott erőszakos stílusát az öltözőbe is magával vitte, tettlegesen tengelyt akasztott Fernando Hierróval és Ivan Campóval.
Ez is oka volt, hogy elment a királyiaktól – persze az is közrejátszott benne, hogy Guus Hiddinkkel nem ápolt jó kapcsolatot (a rossz viszony még az 1996-os Eb-ről eredeztethető, Seedorf, Davids, Kluivert és Michael Reiziger sérelmezte, hogy a Hiddink kapitány nem becsüli meg őket eléggé) –, az Inter következett. Noha a Roberto Baggio, Christian Vieri és Ronaldo fémjelezte milánóiakhoz került (majd’ 25 millió dollárért), Héctor Cúper együttesével képtelen volt sorozatot nyerni. Játékostársáról, a brazil Ronaldóról ezt mondta: „Egy másik bolygóról érkezett közénk. Láttam őt Hollandiában, amikor még nem voltak fizikai problémái és fénysebességgel futott. Utána többször találkoztam vele, noha az erőléti állapota kívánnivalót hagyott maga után, még akkor is tízszer gyorsabban fogta fel, mi történik a pályán, mint mások.” Jó véleménye ellenére az Internél a pletykák szerint azért sem evett meg sok sót, mert erősen csapta a szelet Ronaldo feleségének…
Ám Milánó nagy város, a helyi rivális Milan következett, végre egy klub, amelyben a játék minden csínját-bínját (a védekezéstől kezdve a játékszervezésig, sőt, a gólszerzésig) értő labdarúgó olyannyira gyökeret eresztett, hogy Ronaldinho 2008-as érkezésekor sem kellett lemondania a 10-es mezről, a brazil 80-asban lépett pályára – más kérdés, hogy a rossz nyelvek szerint ebben az is közrejátszott, hogy a klub és az egyik tehetős szponzor megállapodásába „bele kellett volna nyúlni”. Tíz év alatt Carlo Ancelotti irányításával szinte mindent megnyert. A BL-t például az Ajax (1995), a Real Madrid (1998) után a Milan színeiben (2003) is elhódította, az utóbbit úgy, hogy a Juventus elleni döntőben ismét elrontotta a hosszabbítás utáni 11-est. Akárcsak a Boca Juniors elleni világkupa-fináléban, az argentinok el is vitték a trófeát… A Liverpool elleni 2005-ös BL-döntőben Ancelotti lecserélte, a pletykák szerint azért, nehogy odaálljon a 11-eshez…
Nem kellett, de így sem Milánóba került a kupa, s talán mondani sem kell, az olasz edzőt sem zárta a szívébe a játékos, egy alkalommal hozzávágta a vizes palackot… Ennek ellenére a szakvezető elismerte: „Rendkívül kreatív és intelligens játékos, az eredményei önmagukért beszélnek.” Ám hiába játszotta a legtöbb meccsét a 2005–2006-os idényben, a 2006-os németországi vb-n Marco van Basten szövetségi kapitány nem vette figyelembe – még úgy sem, hogy korábban a másik ikon, Ruud Gullit kijelentette: „Seedorf született vezéregyéniség.” A középpályás így látta viszonyát a korábban a játékosként Ajaxban és a Milanban ugyancsak megforduló szakvezetővel: „Sohasem volt esélyem, hogy bizonyítsak neki.”
Egy évvel a németországi vb után (2007) vigasztalódott: a BL-fináléban a Milan 2–1-re legyőzte a Liverpoolt, Seedorf negyedszer nyerte meg a kupát. A nyár végén pedig a Sevilla 3–1-es legyőzését követően másodszor emelhette magasba az európai Szuperkupát. Hogy melyik a kedvenc BL-sikere? „Ha négy gyereked van, nehéz eldönteni, melyiket szereted a legjobban. Az Ajaxnál hatan vagy heten jöttünk fel az ificsapatból, köztük Kluivert, Bogarde és Davids, így ahhoz a trófeához különösen kötődöm.” Egy interjúban arra a felvetésre, mi a különbség a Serie A és a La liga között, így válaszolt: „Spanyolországban többet számít a szép játék és a labdabirtoklás, mint az eredmény.” Arról nem kérdezték, a brazil bajnokságot hogyan értékeli, pedig két idényt lehúzott a Botafogóban, hogy utána rögtön edzői karrierbe kezdjen. Hogy milyen sikerrel? Maradjunk annyiban, az oldalvonal mellett sokkal szürkébb volt, mint a pályán…
| CLARENCE SEEDORF |
 Született: 1976. április 1., Paramaribo (Suriname) |
Népsport: A Magyar Kupa méltatlan hányattatásai
Lesújtott az Acélkalapács – Vladimir Klicsko ötvenéves
A skót zseni, akit a rák tanított meg élni
Ingemar Stenmark: a csendes svéd hangos sikerei
Csak Irapuatóban ébredtünk fel a tavaszi álomból
Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar–brazil három null!
