Kötelező érmet nyerni!

– Az utóbbi évekhez képest szokatlanul sok időt tölthetett Tatán a válogatott keret. Lesz foganatja?
– Annak mindenképpen örültem, hogy a szövetségtől lehetőséget kaptunk a hosszabb edzőtáborra, mert meggyőződésem, hogy kizárólag ez vezet eredményre. Úgyhogy a válaszom: igen, valószínűleg lesz – mondja eltökélt arccal Szántó Imre, az öklözők szövetségi kapitánya.
– Ennek a kijelentésnek a klubokban nem feltétlenül örülnek.
– Attól még így van. A gyakoroltaknak ugyanis olyan mélyen kell rögzülniük a srácokban, hogy azt a küzdelem hevében is képesek legyenek elővezetni. És ehhez kell a többhetes összetartás. A felszínes, néhány napos, formába hozó edzőtáborok pattogósak, hangulatosak, a céljukat egy-egy kisebb viadalra el is érik, de nincs bennük akkora tartalom.
– Ezek szerint a meglévő szakmai tudásnak Permben jó formával kell párosulnia.
– Ezt várom, hiszem, hogy jól fogunk szerepelni.
– Biztos aranyesélyese viszont, ellentétben a Kovács István vagy Erdei Zsolt fémjelezte időszakkal, most nincs a válogatottnak. Ez mekkora felelősséget ró a keret legjobb képességű tagjaira?
– Azért most is több részre tagozódik a csapat. Vannak a legfiatalabbak, Ráth vagy Bedák, náluk csak egy évvel idősebb Káté és Kurtucz, de Szűcs vagy Balzsay sem öreg. A tapasztaltabbak között a már Európa-bajnoki érmes Farkast és Garait illik első helyen megemlítenem, de a rutinja miatt Maczik és Nagy József is ide sorolható. És külön kiemelném Balog Vilmost, akinek olyan magas a technikai felkészültsége, hogy már éppen itt lenne az ideje a berobbanásának. Annyira megérdemelne egy kiugró, nagy eredményt, hogy a legkomolyabban mondom, némi személyes izgalommal is várom az ő fellépését.
– Hány súlycsoportban volt vita az induló személyével kapcsolatban?
– Farkast a rutinja emelte Kertész fölé, Bedák egy kivételével mindig legyőzte Oltványit, Hidvégi pedig a sérülése óta csak két meccset vívott, ami nagyon kevés, így egyértelmű volt, hogy Szűcs lesz a félnehézsúlyú résztvevő.
– Többször említette már, hogy mindent az athéni olimpiai felkészülésnek rendel alá. A permi versenyt is?
– Gondolom, természetes, hogy az Európa-bajnokságot már a jövőre startoló olimpiai kvalifikációs sorozat előzményeként is figyelem. Szeretném, ha nem csupán jól mutatnának a srácok a szorítóban, de eredményesek is lennének, és ha ez így lesz, akkor nyugodt lélekkel futunk neki az olimpiai selejtezőknek. Ennek a csapatnak a vázát alkalmasnak érzem az előtte álló feladat megoldására. Azaz tervezhető a jövő.
– A két évvel ezelőtti tamperei öt érem megismételhetetlen, ugye?
– Ne is hasonlítgassuk a mostani helyzetet az akkorihoz. Most ugyanis már nincs Erdeink, igaz, ettől még vannak jó bunyósaink, akik felférhetnek a dobogóra.
– Ha nem lenne magyar érem, akkor nagyon csalódott lenne?
– Persze, rettenetesen. Akkor valószínűleg bennem van a hiba, valamit rosszul csinálok, mert nem létezik, hogy ennek a munkának ne legyen meg az eredménye. De erre gondolni sem merek, legalább három olyan fiú van a csapatban, akiben teljesen reálisan benne van a dobogós helyezés.
A csapat mindenesetre megoldotta az első feladatát: csütörtökön Frankfurt érintésével megérkezett Permbe. Az indulásnál Ferihegyen azzal a meglepő információval szembesültek a fiúk, hogy a gép Nyizsnyij Novgorodban is landol egyet, majd Frankfurtban egy kedves hölgy az akkor még távoli oroszok kérdését tolmácsolta, amelyben arról érdeklődtek, ugyan hoznak-e a magukkal fegyvert magyar barátaik.
A fogadtatás aztán jóval barátságosabb volt, a permi reptéren tűzoltózenekar húzta a talpalávalót, a Hotel Ural előtt pedig népviseletbe öltözött helyiek zenéltek egyebek mellett egy másfél méteres balalajkán, továbbá sóval és kenyérrel várták a Lenin sugárúton berobogó magyar busz utasait.
Legutóbb alighanem Kádár Jánost és elvbarátait fogadta errefelé hasonló koreográfia.
Hogy az időutazás tovább tartson, arról Perm épületei gondoskodnak, a szocreál praktikusnak szánt ízléstelensége ural mindent, így például a több mint ötven éve épült Ural szállót is, a gépkocsiparkról pedig kár is lenne írni, mert a Nemzeti Sport olvasótáborának csak az idősebbik fele értené.
Az oroszok kedvessége viszont így első ránézésre könnyedén feledteti a komfortbeli megpróbáltatásokat, arról nem is beszélve, hogy ha a jövő hét végén eredménnyel is zárul számunkra a 34. Európa-bajnokság, kevés város lesz annyira szép a magyar ökölvívóknak, mint a Káma-parti, egymillió lakosú, ám Budapestnél nagyobb, majd’ másfélszer akkora területen fekvő Perm.