Balzsay is dobogóra áll

Egyből egy – Szűcs István sikerét követően a három magyar negyeddöntős további sorsára vonatkozó számolgatások közepette ezzel a jó érzéssel tartotta meg a mindenkori vb-ken és Eb-ken szokásos négy-öt órás elemző-értékelő-sztorizgató éjszakai beszélgetését a magyar amatőrboksz Permben jelen lévő vezérkara.
Csötönyi Sándor elnök egy húszcentis szivarral azonnal dohányzóvá tette a Hotel Ural amúgy füstmentes snack bárját, ahol magyar edző, vezető, gyúró és bíró cserélt információt – ami létfontosságú, hiszen ebben a különlegesen szubjektív, a rögtönzéseket, az áskálódásokat, no meg a csalásokat sem nélkülöző, más részről viszont szenzációs sportágban különösen nagy szükség van arra, hogy a benne élők minden rezdülésről tudjanak.
Balzsay Károlyról az éjjeli csevejben kevés szó esett. Mi több, igazából csak egy, azt Szántó Imre kapitány mondta, amikor hajnali fél három felé a szobájába ballagott. Arra a kérdésre, hogy szerdán rendben lesz-e minden, a mindentudók titokzatos mosolyával fordult hátra, és csak annyit felelt: "Ígérem!”
A B-ring nyolcadik párjában szólították a piros sarokba a román Lucian Butét, majd a kékbe Balzsayt. Karcsi nem tűnt észvesztően idegesnek, bár ettől még tény, hogy érthetően nem róla mintázták volna meg a nyugalom szobrát.
Butéról (amellett, hogy az 1999-es vb-n bronzérmes lett, miközben legyőzte a WBC mai profi interkontinentális bajnokát, Kótai Mihályt is) elsősorban azt érdemes tudni, hogy mind ez ideig ő az egyetlen öklöző, akinek orosz ellen sikerült nyernie itt, Permben – ráadásul az Erdei Zsoltot a sydneyi olimpiai finálétól megfosztó Gajdarbekovot tüntette el a mezőnyből.
Balzsay ellen pedig vitathatatlanul az Európa-bajnokság eddigi legragyogóbb, legnagyobb iramú, legőszintébb mérkőzését bokszolta – szerencsénkre vesztére. A középsúlyú negyeddöntő elementáris sportélmény volt, amely nem nélkülözte a hangulati elemeket, no meg, és ez a legfontosabb, a happy endet sem.
Karcsi megtartotta permi jó szokását, és azonnal kezdeményezőleg lépett fel. A hosszú karjaival a távoli bokszot erőltető Butét nem engedte messzire, be-belépett az ütőtávba, és két-három esetben keményen arcon is csapta a románt. A második menet volt a vízválasztó. Balzsay ekkor elképesztő iramot diktált, amelyet felvett Bute is, megállás nélkül, ballal-jobbal csépelte egymást a két bunyós, ám a magyar fiú találati pontossága ugrásszerűen megnőtt, ráadásul a látványosabb ütéseket is ő helyezte el a rivális fején.

A harmadikban minden az addigi kerékvágásban száguldott tovább, ám a felvonás vége felé már látszott: az egészen kivételesen pörgős tempót a végére nem igazán fogják bírni a felek. Így is lett, az utolsó két percben az ekkor már megnyugtató előnnyel bunyózó Balzsay rendkívül okosan spórolgatta azt a kevés szuflát, ami még maradt neki, és Bute hiába mozgósított bődületes energiákat, Karcsi azonnal belevert a román próbálkozásaiba. Tombolt a lelátó, oroszok üvöltötték, hogy Balzsaj, ami tisztára Balsojnak, azaz nagynak hallatszott, végül az örökkévalóságnak tűnő menet végén a két hullafáradt fiú lerogyott a szorítókötél mellé.
A miénk boldogan, a román megsemmisülve.
Szántó Imre Balzsayt átkarolva sétált el a ring mellől – egyenesen a másik, az A-szorítóhoz, ahol Kurtucz Csaba következett. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Bute elleni diadalról, mindössze a tarkóján csatakokban álló izzadt, ősz frizuráját mutatta, és hozzátette: "Ennyi…”
Kurtucznak nem sikerült a Szűcséhez és Balzsayéhoz fogható bravúr, így újabb négyszer két perc elteltével kiderült, hogy két magyar lesz majd ott a vasárnap délutáni eredményhirdetésnél. Kurtucz pedig, akárcsak eddigi világversenyein, a 2000-es junior- és a 2001-es felnőtt-vb-n, ezúttal is az 5–8. helyen zár.
Sebastian Köber egy súlycsoporttal lejjebb felállhatott a sydneyi olimpiai dobogó harmadik fokára, Ausztráliában is csak a legendás Félix Savóntól kapott ki – a mi Kurtuczunk sem jelentett számára megoldhatatlan feladatot.
Az első menet vége felé még volt némi remény, ekkor a kezdeti elfogódottságból Kurtucz feléledt, és néhány szép találattal feljött, ám a folytatásban előbb eleredt az orra vére, majd a harmadik felvonásban intették is, el is fáradt, Köber ellen amúgy sem igazán tudott mit kitalálni, végül teljesen megérdemelten maradt alul, és a német jutott a négy közé.
Balzsay pedig nem pihenhet túlzottan sokat, hiszen a kissé furcsa programalakítás jóvoltából egyből másnap, azaz csütörtökön szorítóba lép. Szűcs ellenben két napot is elmélkedhet arról, hogy mihez kezd majd a permi orosz Mihail Galával és az őt támogató közeggel.
Balzsayé lesz a tizedik pár, Karesz ismét a kék sarokban jelentkezik majd, a pirosba pedig egy nyulánk franciát, Mamadou Diambangot szólítják. Diambang lényegesen gyengébb képességű bunyós, mint Bute, steril körülmények közepette bizonyára nem is jelenthet gondot, a kérdés igazából csak az, hogy Karesz mennyire képes kiheverni a nem csupán számára, de a lelátónak is ismeretlenül nagy iramú, szerdai negyeddöntőt.
Ha sikerül neki, vasárnap is találkozhatunk vele.
A középsúly fináléjában.