A leköszönő Balzsay Károly elégedetten zárta kapitánykodását

„Összességében elégedett vagyok az elmúlt időszak eredményeivel, még ha nem is sikerült mindent megvalósítani abból, amit szerettem volna” – nyilatkozta az MTI-nek Hamburgból hazatérve a szakember, aki Németországban a január 10-i profi világbajnoki címmérkőzésére készülő fiánál, ifj. Balzsay Károlynál, illetve az ugyanakkor WBO félnehézsúlyú vb-címének megvédéséért ringbe szálló Erdei Zsoltnál vendégeskedett az elmúlt napokban.

A kapitányi posztot az athéni olimpia után átvevő edző úgy látja, egy kicsit „leeresztett” válogatottat vett át, melyből aztán sikerült egy ütőképes gárdát alkotni, sok tehetséges fiatallal.

„Az volt a tervem, hogy szoros munkakapcsolatot alakítok ki a klubedzőkkel, s az oroszok és kubaiak mintájára a csapattagok trénereivel együtt utazunk majd el a világversenyekre - idézte fel a kezdeteket Balzsay. - Erre többek között azért volt szükség, hogy az egyesületben dolgozó kollegák is testközelből lássák, hol tart a nemzetközi mezőny, illetve hogy hozzám hasonlóan ők is új dolgokat tanuljanak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sportolóinkból a legjobbat hozzuk ki.”

A csúcspontokra és a mélypontokra kitérve a kapitány hangsúlyozta, hogy előbbiből lényegesen több volt, ami nem véletlen, hiszen 2004 után csupán két világversenyt, a tavalyi chicagói világbajnokságot és a pekingi olimpiát zárta érem nélkül a válogatott.

„A 2005-ös vb mindenképpen az egyik legkiemelkedőbb versenyünk volt, Bedák Pál ezüstérmes lett, s még három öklözőnk jutott nyolc közé, de egyébként is annyi mérkőzést nyertünk Mienjangban mint talán korábban még soha. Ugyanakkor nem ez az egyetlen legje a kapitánykodásomnak, mert például a szardíniai Európai Uniós országok bajnoksága, vagy a pécsi EU-torna is emlékezetes maradt. Olaszországban például a csapategység, s a hangulat volt életre szóló. No meg az idei Eb négy érmét sem szabad elfelejteni” – tette hozzá.

„Chicagóban és Pekingben is volt egy-egy ötödik helyünk, de mindenki, így mi is többet, jobbat vártunk. Sajnos ezeken a tornákon nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. A tavalyi vb-n három olyan meccsünk is volt, amely egy ponton múlt. Oltványi Dávid például a harmadik körben az utolsó másodpercben kapott ki vitatható módon attól a mongoltól, aki most olimpiát nyert. Az olimpiát ugyanakkor nem árt átfogóbban értékelni, hiszen a játékokra már a kvalifikáció is nehéz ügy. Előzetesen 4-5 kvóta megszerzését vállaltuk, s ezt teljesítettük is. Pekingben sajnos annak a két bokszolónak, akiknek a dobogós, vagy az ahhoz közeli eredményt kellett volna hoznia, gyengébben ment. Bedák Pali talán elizgulta, Káté Gyula pedig mentálisan sem volt olyan formában, mint mondjuk a novemberi Eb-n, ahol csak a sérülés miatt veszítette el a döntőt.”

Balzsay a bokszolói közül azokat emelte ki, akik húzóemberei voltak csapatnak, s itt nem feltétlenül az eredményekre gondol:

„Káté Gyula, Oltványi Dávid, Szellő Imre, Varga Miklós, Szili István, Darmos József, vagy akár Kurtucz Csaba is olyanok, akik az edzéseken húzzák a többieket, hozzáállásuk példás, s nagyon jó hatással vannak a társaikra. Ha kértem tőlük például futásban egy tempót, nem kérdeztek vissza, hanem inkább gyorsabban futottak.”

Balzsay a jövőben a Központi Sportiskola vezetőedzője lesz, ám ez nem jelenti azt, hogy nélküle rendeznék a világversenyeket.

„Mindenképpen elmegyek majd a nagy eseményekre, a jövő évi milánói világbajnokságra például már meghívásom is van. Lehet, hogy nem az elejétől a végéig, de mindenképpen ott leszek az Eb-ken, vb-ken, ha tudok. Egyrészt bízom benne, hogy KSI-s versenyzők is kijutnak majd a fontos tornákra, másrészt pedig folyamatosan képeznie kell magát az embernek, s a fejlődéshez látni kell élőben, hogy bokszolnak mások – mondta a szakember. – Nagy örömmel megyek a KSI-be, amely egy igazi nagy család.”