Oda a ringrozsda: Erdei Zsolt sima győzelemmel tért vissza

Madár legutóbb 2003. november 15-én vívott nyolc menetre tervezett összecsapást, akkor az első menetben kiütötte a francia Ramdane Serdjane-t, majd nem sokkal később hivatalosan is bejelentették, hogy ő léphet ringbe a Dariusz Michalczewskit megverő, a WBO félnehézsúlyú világbajnoki trónján ülő Júlio César González ellen.

Hasonló koreográfiát ezúttal is szívesen látnánk, ezen az úton szeretne most Erdei Zsolt elindulni – ehhez először a kenyai Samson Onyangót kellett megvernie Atlantic Cityben. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a találkozó premier volt, akár az Egyesült Államokban, akár afrikai riválissal szemben, gyorsan szögezzük le: Madár korábban profiként már kétszer bokszolt Amerikában. 2001. augusztus 4-én Dennis Matthewst verte meg a harmadik menetben technikai K. O.-val Las Vegasban, míg 2002. június 29-én Darren Whitleyt győzte le pontozással Atlantic Cityben (csak nem a mostani csatájának otthont adó Boardwalk Hallban, hanem a Taj Majal Hotel & Casinóban), ráadásul már afrikai vetélytársa is volt, 2001. április 7-én az elefántcsontparti Henri Mobio Bessét ütötte ki a negyedik felvonásban, 2002. október 5-én pedig a dél-afrikai Jim Murrayt az ötödik menetben a WBO interkontinentális bajnoki övéért. Utóbbi volt profi karrierje első címmérkőzése.

Most afrikai riválissal bokszolt, az Egyesült Államokban, és a bevonulási procedúra után következhetett a premier az új promóció, a Lou DiBella Entertainment színeiben. Onyango lépett először a szorítóba, majd felcsendült a szívünknek oly kedves muzsika, a „Szállj el, kismadár!", és jött Madár, hogy elinduljon Amerika meghódítása felé.

1. menet

Madár eddig összesen két mérkőzését fejezte be az első menetben, a már említett, Serdjane elleni találkozója mellett első az profi meccsét a belga Philip Houthooft ellen, még 2000. december 5-én az Universum Box-Promotion hamburgi edzőtermében.

Jó érzés volt hallani a "Ria, Ria, Hungária!", illetve a "Hajrá, magyarok!" rigmust, és Madár nem akart csalódást okozni híveinek. A pontosság kedvéért magyar idő szerint 3:36-kor elkezdő nagy kaland Erdei irányításával kezdődött, a balos bemutatkozó ütések után egy jobbhorog máris ült Onyango fején. Utána "megérkezett" az első összetétel is, majd a menet derekán egy mutatós balhorog is betalált, a szellős védekezésű kenyai pedig tehetetlennek bizonyult. Ismerkedő jellegű három perc volt, egyértelmű Erdei-fölénnyel.

2. menet

Több mint nyolc éve, 2002. március 16. óta nem ért véget Erdei-meccs a második menetben (akkor Anthony Stephens volt az áldozata), korábban viszont négyszer is (Stephens előtt Alban Girouard, Julius Gal és Willie McDonald ellen) csak egy szünetet engedélyezett riválisának a magyar öklöző.

Lazább első percet követően néhány klasszikus Madár-balegyenessel újra a "helyére került" a kenyai, aki előtte meg-megütögette a magyar fiú kesztyűjét. A "Zsolti, Zsolti!" buzdítást lehetetlen volt nem meghallani, és kellett is, hiszen Onyango nyeklő-nyakló stílusa nagyon kellemetlenül hatott. A fölény továbbra is megmaradt, a mindent elsöprő roham azonban még nem érkezett meg.

 3. menet

Figyelem, az egyik amerikai Madár-csata ekkor ért véget! Szegény Matthews kilenc éve Las Vegasban a harmadik felvonásban kapitulált.

A szünetben idősb Balzsay Károly edző több jobbhorgot és több testütést kért Erdeitől, aki elsőre mégis fejen fogta meg az éledező Onyangót. A kenyai gond nélkül átvészelte, ráadásul a helyi közönség egy-egy reakciója is azt éreztette, még többet, még jobbat vár a volt félnehézsúlyú és cirkálósúlyú világbajnoktól. A menet természetesen Madáré volt, több pontos ütésének köszönhetően. Bár a több relatív, hiszen Onyango érdemben nem tudta eltalálni.

4. menet

Akárcsak a másodikban, a negyedik menetben is négy mérkőzése zárult le Erdeinek, de csak kettő K. O.-val vagy T. K. O.-val. Még karrierje korai szakaszában négy felvonásra tervezett csatákat vívott Madár, és kettőt (Dennis McKinney, valamint Olekszadr Gerasenko ellen) pontozással nyert meg. Kettőt viszont K. O.-val (Henri Mobio Besse), illetve T. K. O.-val (Jesse Corona), igaz, utóbbi sikerét saját bevallása szerint élete egyik legrosszabb produkciójával.

Kiváló ritmusváltással kezdte Erdei a negyedik három percet, és mintha meg is fogta volna az afrikait. Onyango túlélte a támadást, két perc után egy jobb-, majd egy balegyenes bekapása után is hátrahőkölt. A közönség talán először kérte a kiütést, az ész nélküli harcmodort azonban nem vette fel Madár. Az embert a gong pillanatában az az érzés kerülgette, hogy lesz itt még padlón Onyango!

5. menet

Élete első címmérkőzése öt felvonásig tartott Madárnak: 2002. október 5-én a dél-afrikai Jim Murray volt az áldozata, méghozzá egy máig feledhetetlen debreceni estén, amelyen felavatták a Főnix-csarnokot.

Az előző "kör" remek finise után kicsit óvatosabb kezdés következett. Sőt ez a folytatásban is megmaradt, mintha Madár rápihent volna a következő nagy feladatra, Onyango lefiniselésére. A menet persze simán az övé lett.

6. menet

Madár egyszer bokszolt pontosan hat menetet, a felvezetőben már említett Darren Whitleyt múlta felül pontozással Atlantic Cityben. Kiütése vagy T. K. O.-ja még sohasem volt meccsei ezen szakaszában.

Együtéses K. O. nem lesz ezen a találkozón, abban szinte biztosak lehettünk. Onyango egy-egy pofon után gyorsan igyekezett kivonni magát az ütőtávból, a méretbeli különbség (több mint 10 centi volt a magassági fölény a kenyai javára) miatt ezt könnyen megtehette, és ész nélkül nem is lehetett utána indulni. A negyedik menet remek irama tovatűnt, a fölény megvolt, de azért nem ártott még jobban felpörgetni a tempót.

7. menet

Hirtelen egy címmeccs ugrik be: 2003. július 12-én az olasz Massimiliano Saianit végezte ki Madár a hetedik menetben Leverkusenben, a WBO interkontinentális bajnoki övéért.

Már biztos volt, hogy a leghosszabb amerikai bevetésén jut túl Madár, hiszen Onyango kijött a hetedik menetre is. Miért ne jött volna ki, hiszen a korábbi roggyanása már nem érződött rajta. Még szerencse, hogy Erdei egy balhoroggal igyekezett tudatosítani benne, hol a helye. Két perc után egy háromütéses sorozatot is bemutatott Madár, ekkor már tényleg pergett le róla az egy év alatt rárakódott "rozsda". Ne feledjük, szinte napra pontosan egy évet hagyott ki, ráadásul új közeggel kellett ismerkednie. Ez a menet is összejött, de a nagy rohamok befejező ütésének elmaradását nem véletlenül kérte számon Balzsay papa.

8. menet

Kétszer T. K. O.-val, egyszer pontozással nyert meccset Madár ebben a felvonásban. Egyenlítés következik?

Több szép kombinációt is bemutatott Erdei, de Onyangót nem vitte közelebb a padlóhoz. Bírta a kenyai a pofonokat, ugyanakkor ellencsapásai semmiféle veszélyt sem jelentettek Madárra. A menet elején felvetett kérdésre pedig három perc elteltével megkaptuk a választ: igen, egyenlítés következik. Madár pontozással nyerte meg a meccset. A bírák szerint 79:73, 80:72 és 80:72 arányban, amiből az első ugyan kicsit furcsa (vajon melyik menetet nyerte meg a kenyai?) – ettől még nagyon sima volt a csata.

A folytatásról egyelőre nem tudni semmit, Christof Hawerkamp, Madár menedzsere szerint meg kell várni a decemberi Jean Pascal–Bernard Hopkins ütközetet, amelynek tétje a WBC félnehézsúlyú világbajnoki öve. Utána talán már tisztábban lehet látni.