Erdei Zsolt elsöpörte Byron Mitchellt

A két volt világbajnok (bár Madár esetében ezt nehezebben írjuk le, elvégre ő a sportdiplomácia, nem pedig valamelyik kihívó félelmetes ereje miatt köszönt el az övétől) közül elsőként Byron Mitchell érkezett meg a ringbe, majd megjött Erdei Zsolt is, akit már a meccs előtt több magyar drukker is köszöntött. Már a kezdés előtt zúgott a „Zsolti!, Zsolti" buzdítás, hogy aztán az első gongszó pillanatában ez tovább erősödjön.

1. MENET

Rövid erőfelmérőt követően néhány pontos Madár-egyenes is célba ért, majd a harmadik perc derekán egy őszinte sorozást követően az első tekintélyt parancsoló pofonokat is kiosztotta a magyar bunyós. Mitchell különösebben nem rendült meg, ugyanakkor a sebességbeli különbség érezhető volt.

Mitchell is letette a névjegyét, persze a komoly hatást kiváltó pofonoktól messze volt a pár egyenese. Madár megint a felvonás utolsó percét hajtotta meg, de nem tudta kihasználni, hogy Mitchell gyakran leejtette a kezét. A pontozás aligha lehet kérdés – az már inkább, hogy a helyi televízió feliratozója vajon miért jelölte konzekvensen harmadiknak a második menetet?

3. MENET

Az egyenesek után végre „megérkezett" az első felütés is, illetve a tempókülönbség egy-egy beugráson is lemérhető volt. Ugyanakkor Erdei amint közel került az amerikaihoz, ő azonnal ránehezedett, és azért 80 kiló környékén már nem mindegy, mekkora súlyt és mennyi ideig kell cipelnie magán egy bunyósnak. Több tiszta Madár-találatot hozott a menet második fele, és nem lehet kérdés, hogy a pontozók ezt a menetet is a veretlen magyarnak adták.

4. MENET

A lelkes magyar tábor már a harmadik menetben is követelte a kiütést, a negyedikben újra megtette, pedig a hangsúlyos Erdei-pofonok még várattak magukra. Ahogyan az jósolható volt, Erdei egyre inkább a sebességbeli különbségből próbált élni, ennek köszönhetően egyre nagyobb fölénybe került. A vezetése nem lehetett kérdés, az már inkább, hogy a „vérre" szomjúhozó amerikaiak miként reagálnak az iskolázott stílusra.

5. MENET

Az imént felvetett dilemmát a kinti magyar tábor lazán kezelte: szurkolása elnyomta a helyiek minden zaját. Érthető, Atlantic City népe majd csak a Carl Froch-Glencoffe Johnson meccsre látogat ki a csarnokba. Ők azért sajnálhatták, hogy az ötödik menet végét nem látták, akkor már igencsak pattogott Madár.

6. MENET

Az előző felvonás lendületét továbbvitte Madár, és már az első percben padlóra küldte Mitchellt. Jóleső érzés volt nézni a matekleckét, ahogyan azt is, hogy Madár utána „ráment" az amerikaira. A WBA volt nagyközépsúlyú királya megroggyant, majd egy újabb Madár-rohamot követően másodszor is számolni kellett rá. Ő még szerette volna folytatni, de a bíró úgy érezte, kapott annyit, hogy az újabb pofonok az egészségére is veszélyesek lehetnének. A boksz helyett inkább kihirdette Erdei Zsolt döntő fölényes győzelmét.