Sonny Liston, az őserejű bunyós 32 győzelemmel és egy vereséggel várta a folytatást

Nehéz gyermekkora volt, még arra sincs adat, hogy Arkansas államban mikor született és hol. Édesanyja szerint 1932. január 8-án, ő maga azt mondta, a dátumot egy fa kérgébe vésték, de a fát kivágták... Az analfabéta srác 1932–1933-as időpontot adott meg, a rendőrségi jegyzőkönyvek 1927-re vagy 1928-ra datálták születési évét, a Wikipedia szerint 1932. május 8-án született.

A Liston gyerekek 25-en voltak, Sonny a 18. Más feltételezések szerint „csak” 11-en, a későbbi félelmetes bokszoló 10. volt a sorban, a Dire Straits együttes frontembere, Mark Knopfler a   Song for Sonny Liston      című dalában az utolsó előttiként említi. Utcagyerekként nőtt fel, az különböztette meg a többiektől, hogy iszonyatosan erős volt. Apja a feleségét és Sonnyt is verte, az asszony néhány közös gyermekükkel St. Louisba költözött. Sonny utánament, egy iskolába is beíratták, ám inkább az utcán bandázott, lopott, rabolt. Írni, olvasni viszont nemigen tudott, már bokszolt, amikor egy újságíró megjegyezte, az interjúk során olyan sokáig keresi a szavakat, hogy az egy idegen nyelven folytatott távolsági beszélgetésre emlékeztet...

A helyi rendőrség „sárga inges banditaként” emlegette. Mondhatni, élete első hiteles dátuma 1950. július elseje, amikor először lecsukták. De minden rosszban van valami jó, mert így legalább naponta háromszor ehetett... A Jefferson City-i fegyházban egy sportrajongó tiszteletes, Alois Stevens figyelt fel rá, még egy meccset is szervezett neki, a már profi Thurman Wilson nem állt ki ellene a harmadik menetre, mert félt, hogy Liston agyoncsapja. Stevens közbenjárására jó magaviselete miatt két év múlva szabadult, s beindult a bokszkarrierje.

Chicagóban 1953. március 6-án Helsinki olimpiai bajnokát Ed Sanderst verte meg, az év nyarán az Egyesült Államok–Nyugat-Európa csapatmérkőzésen a 2. menetben kiütötte az Eb-3. német Hermann Schreibauert. Első profi meccsét 1953. szeptember 2-án vívta, az amerikai Don Smitht győzte le. Életrajzírói nem felejtik el megemlíteni, azzal, hogy profi szerződést írt alá, az alvilággal is elkötelezte magát, eleinte pénzbehajtóként. A ringben nagy jövőt jósoltak neki, bár egy louisville-i újság megjegyezte: „Ami Liston rovott múltját illeti, beleértve kapcsolatait az alvilággal, nem ő az egyetlen profi öklöző, aki ilyen háttérrel tör előre. A profi boksz ilyen üzlet.”

De mit is kell érteni ezen háttéren? Menedzsere és az alvilág egyik hírhedt alakja, John Vitale jóban volt, rajta kívül a hivatásos bunyó olyanok kezében volt, mint Blinky Palermo, Joseph Barone vagy éppen Frankie Carbo. A tisztelt urak a korszak nagymenő gengszterei, akik óriási lehetőséget láttak Liston felbukkanásában. A bunyósok akkoriban közepes összegekért bundáztak, míg a maffiózók nagy pénzben fogadtak. Annyira behálózta a sportágat a csalás, hogy a legnagyobbak sem tudták kivonni magukat alóla. A „Dühöngő Bika”, Jake LaMotta, a könnyűsúlyú világbajnok, Ike Williams, de a nehézsúlyú Ernie Terrell alvilági kapcsolatai sem voltak ismeretlenek.

Listont a maffiózók pereiben is kihallgatták, vizsgálat indult ellene, hogy olyan nagyhalak, mint Carbo, Vitale, Palermo vagy Barone nyomására menedzserei révén előre megegyezett az összecsapások eredményéről. Liston Las Vegas egyik nagymenője, a gengszterek kezében lévő szakszervezetek feje, Moe Dalitz pártfogoltja volt, akit alvilági kapcsolatai miatt 1960-ban szenátusi bizottság elé állítottak. A New York Post újságírója, Murray Kempton így vélte: „A nehézsúlyú bajnokság meglehetősen szennyes hivatal.” Estes Kefauver ennél is tovább ment, mondván:  „a szervezett bűnözést nem lehet kiirtani az amerikai társadalomból”  . Hozzátette: „Ha Liston megnyerné a világbajnoki címet, azzal az ocsmány lehetőséggel nézünk szembe, hogy olyan bajnokunk van, akit a maffia szabadon irányít.”

Listonban, a nagy ütőerejű bokszolóban a kötelek között a gyilkos ösztön is megvolt, ráadásul éppen akkor bukkant fel, amikor klasszikus értelemben vett nehézsúlyú nem akadt a mezőnyben. Rocky Marciano visszavonult, Archie Moore-t ugyan legyőzte Floyd Patterson, akit aztán a gyávának titulált svéd Ingemar Johansson 1959-ben, de éppen – a szó minden értelmében – ütős egyéniség hiányzott. Amerika mindig is a vitán felül álló bajnokban (undisputed champion) hitt, ebben a tekintetben pedig senki sem volt a láthatáron. Még John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok elnöke is érdeklődött egy fogadáson Pattersontól, hogy mikor bokszol Sonny Listonnal. Igaz, egy másik verzió szerint arra kérte, ne lépjen ringbe ellene...

Az 1962-es esztendőre fordulva 32 győzelem és egy vereség volt a mérlege, utóbbit pontozással szenvedte el honfitársától, Matz Marshalltól nem utolsósorban azért, mert a találkozó elején eltört az állkapcsa. Olyan jó nevű, bunyósokat vert meg, mint Eddie Machen, Flora Zolley, Cleveland Williamst kétszer is leoktatta. Akár akarta Kennedy, akár nem, 1962 szeptemberében Liston bokszolhatott Floyd Pattersonnal, s az első percben leütötte egy jobbfelütés-balhorog kombinációval. „Ahogy elesett, azonnal láttam, ezt a meccset már nem folytatja” – nyilatkozta később az újdonsült világbajnok. Nem telt el egy év, a visszavágón még rövidebb idő alatt nyírta ki Pattersont.

Ekkor már egy nagyvad ólálkodott körülötte, akiről akkor talán csak maga tudta, hogy az – Cassius Clayről van szó. A maga stílusában elkezdte kóstolgatni az öreget, a Patterson elleni visszavágó előtti nyilvános edzésen kritizálta a címvédőt: „A lábmunkája nulla! Tetű lassú. Mint egy lúdtalpas medve. Olyan sok balkezest kap majd tőlem, hogy könyörögni fog, adjak már egyet jobbal is. Amilyen ronda, nem is tudom, agyoncsapjam vagy ketrecbe zárjam.”  Még humorizált is:  „Megjósolhatom bizton, pénzetek elviszi Liston!” Clayjel ellentétben a korábbi világbajnok, Joe Louis dicsérte a bajnokot:      „Liston a legerősebb ember, akit valaha láttam. Úgy látszik, lehetetlen megütni, és a balkezes ütése súlyosabb, mint amilyen az enyém volt a bajnokságom éveiben.”

Clay – már Muhammad Aliként – 1964-ben került Liston színe elé, majd a visszavágón 1965-ben. Mindkét találkozó tele van kételyekkel. Az első címmérkőzés előtt Liston állítólag 720 ezer dollárt, a meccspénzét tette fel ellenfele győzelmére, igaz, ez nem nyert bizonyítást. Az viszont tény, hogy a szorítósarokból nem jött ki a hetedik menetre vállfájdalomra hivatkozva. Akár a maffia is sugallhatta Liston vereségét, mert a visszavágó hatalmas haszonnal kecsegtetett. A revanson Ali az első menetben kiütötte Listont. Sokan állították, hogy Ali találata nem volt megrendítő erejű. A győztes a padlózó bokszoló fölé tornyosulva üvöltötte: „Kelj fel, te rohadék!” Liston felesége, Géraldine szerint férje kénytelen volt eladni a mérkőzést, a bunyós pedig már jóval a visszavágót követően azt mondta, félelemből feküdt le, attól tartott, ha nem így tesz és nyer, Ali muszlim közössége megöli... Sok az ellentmondás, például Johnny Vitale úton-útfélen hangoztatta, hogy a csata az első menetben eldől – s el is dőlt. Az is kiderült, Liston 50 százalékos tulajdonrésszel rendelkezett abban a részvénytársaságban, amely az első Liston–Ali meccs előtt alakult Ali következő összecsapásának szervezésére – amely nem véletlenül a visszavágó lett... Peter Wilson a bokszolóról írt búcsúztatójában így fogalmazott:  „Ha az első mérkőzés gyanús volt, a második botrányos.”

Az Alitól elszenvedett vereségek után 1966-ban próbálta ismét felépíteni magát, Svédországban nyert négy találkozót, majd Amerikában tízet, aztán lett címmeccse is, de Leotis Martin kiütötte. Gyakorlatilag véget ért a pályafutása, s ugyan rózsaszínű Cadillacjével alvilági emberként még fel-feltűnt a Las Vegas-i éjszakában, 1970 decemberében elhunyt. Halálának körülményei legalább annyira rejtélyesek, mint születési ideje. Mondják, a maffia tette el láb alól, mert sokat tudott a szervezetről. Rebesgették, azért végeztek vele, mert utolsó meccsén legyőzte Chuck Wepnert, akire feltették a pénzüket a gengszterek... Egyes feltételezések szerint a bűnözők által „megszervezett” herointúladagolás végzett vele, egy másik verzió szerint autóbalesetét követő mellkasi fájdalmaira szedett fájdalomcsillapítóból került a kelleténél több a szervezetébe.