Rómától Nápolyig: csapatépítési Kéktúra a Serie A-ban

Miután az elmúlt hetekben kipletykáltuk magunkat transzfersorozatunkban, térjünk át a ténylegesen is megtörtént átigazolásokra. Kéktúrát csapunk ma, kis kitérővel: a Lazio és a Napoli között a Romát vesszük górcső alá.

A tények makacs dolgok! – mondá Joszif Visszarionovics, igaz, neki csak elvétve kellett olasz átigazolásokkal bíbelődnie, amelyek jellegzetessége (akár csak a fent nevezett politikai rendszeréé), hogy kész tényként tálalt dolgok sűrűn változnak meg rövid időn belül.

Itt van például a Lazio, ahová érkezett a Galatasaraytól az albán-francia védekező középpályás, Lorik Cana, és távozott oda az uruguayi bravúrkapus, Fernando Muslera. A két átigazolásnak körülbelül hat változata látott napvilágot, a csere az alap, de hogy melyik játékos ért többet és pontosan mennyivel, az alighanem még akkor is rejtély marad, ha a magyar állam azon gondolkodik majd, hová fektesse be a költségvetés az évi 12 százalékos pluszát...

Muslerát azért adta el a római egylet, mert érkezett posztjára korábban 5.6 millió euróért a Cagliaritól Federico Marchetti, no és visszatért kölcsönből az argentin nemzeti csapatban többször is megfordult Juan Pablo Carrizo. A védelmet erősítendő megvette még a francia Abdoulay Konkót a Sevillától, ötmillióért, és a jó felépítésű litván Marius Stankeviciust a Sampdoriától. A védelem összes posztján bevethető, harmincéves játékosért egymillió eurót fizetett. A középpálya bal oldalát erősíti majd a támadó szellemű Szenad Lulics: a bosnyák-svájciért hárommilliót kért és kapott a Young Boys, amely tavaly 420 ezerért vette meg a Grasshoppertől. Nem rossz felhozatal, mondanánk strand- vagy bulinyelven, de mindezek a transzferek eltörpülnek két támadó érkezéséhez képest.

Az új csatársort ugyanis alighanem a Bayern Münchentől szerződése lejártával megszerzett Miroslav Klose, a német válogatott 33 esztendős gólgépe, valamint a Panathinaikosztól 5.8 millióért megvásárolt Djibril Cissé alkotja majd. Klose minden bizonnyal elképesztően motiváltan futballozik Rómában, hiszen nincs már sok hátra profi karrierjéből, Djibril Cissé pedig igencsak magára talált Göröghonban.

Tekintve, hogy mindössze a Juventusnak eladott Stephan Lichtsteiner tűnik nagyobb veszteségnek, szép reményekkel néznek az új idény elé a római kékek szurkolói.

Mielőtt rátérnénk a másik kék csapatra, nézzük a Lazio örök riválisát, a Romát.

A „farkasoknál" az új edző, a spanyol Luis Enrique csapatépítési terveit komolyan hátráltatta, hogy az amerikai üzletember, Thomas Di Benedetto és az általa irányított konzorcium kissé vontatottan vette, veszi át az irányítást és az aláírási jogokat.

Már korábban eldőlt, hogy végleg megveszik a Milantól a válogatott éket, Marco Borriellót tízmillió euróért, kettővel többért a River Plate irányítóját, Érik Lamelát és a válogatott kerettag kapust, Gianluca Curcit a Sampdoriától (ötszáz euróért).

A napokban szerződést kötöttek a Marseille-től kitett rutinos argentin bekkel, Gabriel Heinzével, korábban a Nantes-ot odahagyó francia U21-es válogatott jobbhátvéddel, Loic Negóval. Az aláírási jogok tisztulásával megvehették a (korosztályából tehetségével) kitűnő spanyol balhátvédet, José Ángelt a Sporting Gijóntól, 4.5 millió euróért – a Barcelona orra elől. Éppen a Barcelonából érkezett a megváltóként várt, húszesztendős spanyol-szerb ék, Bojan Krkic, mégpedig egy igazi olaszos trasferimento keretében: 12 milliót fizetnek érte most, két év múlva a feladó 13-ért visszaveheti, ha nem, 28-at még átutalnak érte a rómaiak. Ravasz!

Kapus is érkezik a napokban, hiszen az ajaxos Maarten Stekelenburg gyakorlatilag már a „farkasoké", és a vadászat még koránt sem ért véget: Javier Pastore, Lucho González, a Sao Paulóban játszó Lucas, Emiliano Insúa, Claudio Marchisio vagy Sergio Canales érkezhet. Ellenben nem haladnak a hosszabbítási tárgyalások a Manchester City által csábított Daniele De Rossival, Mirko Vucsinicsre pedig a Juventus és a Manchester United vetette ki hálóját. Hmmm, csak nem bírtuk ki pletykák nélkül...

A távozók közül a John Arne Riise, Philippe Mexes, Jérémy Ménez trió ér a legtöbbet, őszintén viszont alighanem csak a középső játékost gyászolják a fanok.

Dél csillaga, a Napoli az elmúlt idényben visszacsempészett valamit a Maradona-idők őrületéből, és ezen a nyáron sem pizzaszeletekkel gurigázik a nagyérdemű klubelnök, Aurelio De Laurentiis.

Eladta ugyan például José Sosát, Cribarit, Manuele Blasit és Fabio Quagliarellát, de mi ez ahhoz képest, hogy megvette a kiváló támadót, Édinson Cavanit a Palermótól 16 millióért, a ruganyos kapust, Antonio Rosatit 2.9-ért a Leccétől, a svájci szűrőt, Blerim Dzemailit a Parmától 9-ért, ugyanennyiért az uruguayi középső védőt, Miguel Britost a Bolognától, és majd harmadennyiért utóbbi argentin válogatott, de olasz útlevéllel is bíró poszttársát, Federico Fernándezt az Estudiantestől.

Ingyen érkezett, de minőség játékos a Fiorentinától elhappolt szintén argentin válogatott jobbszélső, Mario Santana, az ugyanonnan érkező középső középpályás, Marco Donadel, a Triestinát odahagyó tapasztalt kapus, Roberto Colombo, a Parmától kölcsönbe érkező 35 éves ék, Cristiano Lucarelli, valamint a Sampdoriától az 500 eurós letét ellenében közösből saját tulajdonba vett egykori olasz U21-es válogatott szélső, Daniele Mannini.

A nápolyi étlap legdrágább fogása a svájci-török középső középpályás, a jeles hosszútávfutó, Gökhan Inler, akiért 16.5 milliót sem sajnált a Napoli az Udinesétől. A svájci átigazolási rekordot megdöntő Inlert az őt bemutató sajtótájékoztatón egy mókás tigrismaszkban vezették be – na ja, ahol filmproducer a presidente... Megjegyezzük, talán fényes nappal nem a legjobb ötlet álarcban sétálni Nápolyban, remélhetőleg nem teremt utcai divatot a svájci.

Elakadtak kissé a David Trezeguet-vel folytatott tárgyalások, a Barcelona vinné viszont a spanyol védőt, Víctor Ruizt, az olasz gigászok Marek Hamsíkot, akit 40 millióért nem vesztegetnek el, a Manchester City és a Tottenham pedig Ezequiel Lavezzit. Érte 30-35 milliót kérnek állítólag a nápolyiak, és egyáltalán nem zárkóznak el eladásától.

„Ha valaki menni akar, nem tartóztatjuk. Nápoly az Nápoly, az az életstílusunk, a filozófiánk, hogy aki nem akar velünk maradni, menjen" – mondta De Laurentiis, akiről jeles ex-kollégám rendre megjegyzi, hogy egy ilyen kinézetű dél-olasz klubfőnöktől vajon merik kérni a futballisták elmaradt fizetésüket?