A 64 éves korában szerdán elhunyt legendás játékos, Paolo Rossi koporsóját előzőleg a vicenzai Romeo Menti Stadionban helyezték el, ahol a szurkolók ezrei rótták le kegyeletüket, és helyezték el az emlékezés virágait. A csapattársak, barátok és a családtagok a vicenzai székesegyházban búcsúztak el Rossitól, vasárnap, Perugiában pedig szűk körben lesz még egy búcsúztatás.
A szombati eseményt a Rai állami műsorszolgáltató élőben közvetítette, a koporsót vivők között pedig ott volt az 1982-ben vb-aranyérmes csapat tagjai közül Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Giancarlo Antognoni, Alessandro Altobelli, Franco Causio, Fulvio Collovati és Giuseppe Bergomi.
Antonio Cabrini kiemelte: nemcsak egy csapattársat, hanem egy barátot és egy testvért veszített el.
„Együtt harcoltunk, győztünk, néha veszítettünk, és a csalódások után mindig összeszedtük magunkat. Egy csapat tagjai voltunk, annak a csapaténak, amely a miénk volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt hagy bennünket” – mondta a Juventus korábbi 73-szoros válogatott balhátvédje.
Az özvegy, Federica Cappelletti úgy fogalmazott: az elmúlt napokban hihetetlen, rendkívül megindító szeretet-megnyilvánulásokat kaptak, és nagyon reméli, hogy férje „látta”, halála milyen hatást váltott ki az emberekből.
Rossi a Vicenzában, majd a Juventusban tűnt ki klubszinten, volt gólkirály a másodosztályban, majd az élvonalban is. A torinói alakulattal két bajnoki címe és Olasz Kupa-trófeája mellett 1985-ben megnyerte a Bajnokok Ligája elődjét, a BEK-et, 1984-ben pedig a KEK-et és az európai Szuperkupát. Az olasz válogatottban 48 mérkőzésen szerepelt és 20 gólt szerzett. Karrierje legemlékezetesebb alakítását az 1982-es spanyolországi vb-n nyújtotta, amelyen az aranyérem megszerzése mellett hat találattal ő lett a torna gólkirálya, valamint kiérdemelte a legjobb játékosnak járó elismerést is. Abban az esztendőben elnyerte az Aranylabdát is.