Ibra, Giroud és Pioli – négy indok, amiért újra bajnok lehet a Milan

Ha a vasárnap esti rangadót a házigazda Napoli nyerte volna meg a Milan ellen, akkor a délolaszok vezetnék a Serie A tabelláját, és most arról írhatnánk, mi kell ahhoz, hogy a Diego Maradona fémjelezte korszakot, vagyis az 1989–1990-es idényt követően ismét Nápolyba kerüljön a scudetto. Viszont így, hogy Olivier Giroud góljával 1–0-ra a Milan győzött, a piros-feketék álltak – egy hónapon belül másodszor – a tabella élére, és a sorsolás alapján nagyon is reális célnak mondható a bajnoki cím, még úgy is, hogy az Internek van egy elmaradt meccse, és persze a most hárompontos hátrányba került Napolit sem lehet még leírni.

A hét BEK/BL-győzelmével az elitsorozatban még mindig Európa második legeredményesebb klubjának számító Milan 2011-ben volt legutóbb olasz bajnok, azóta csak egy félig ajándékba kapott Szuperkupát nyert 2016-ban (hiszen úgy játszhatott a Szuperkupáért és nyert tizenegyesekkel a Juventus ellen, hogy előtte sem bajnokságot, sem kupát nem nyert). Összeszedtük, mi minden szólhat a Milan mellett, összevetve a mostani együttest a 2011-es bajnokcsapattal.

1. A MILAN VEZETI A TABELLÁT, KEDVEZŐBB A SORSOLÁSA

Az AC Milan a vasárnapi győzelmével kétpontos előnnyel vezeti a Serie A tabelláját az Inter előtt, de a városi riválisnak van egy elhalasztott meccse januárról, amelyet még pótolnia kell (idegenben a Bologna ellen), így vesztett pontok tekintetében a címvédő áll jobban. Csakhogy az Internek sűrűbb a naptára – hiszen kedden még a BL-ben is lesz jelenése Liverpoolban (bár az otthon 2–0-ra elveszített első meccs után minimálisra csökkentek a továbbjutási esélyei) –és nehezebb a sorsolása is. Ugyanis az első hat helyezett csapat közül játszik még a Juventusszal idegenben, az AS Romával otthon, míg a Milan az első hatból már csak az Atalantával mérkőzik meg, hazai pályán, az utolsó előtti fordulóban. Igaz, a most 7. Lazio elleni idegenbeli meccs azért nem ígérkezik sétagaloppnak.

Másrészről a Milan legnagyobb problémája az, hogy a tabella második feléhez tartozó csapatok ellen kevesebb pontot szerez, mint az 1–7. helyezettekkel szemben, és ez intő jel lehet az utolsó tíz forduló előtt. Viszont azok után, hogy a piros-feketék vendégként legyőzték az Atalantát, az Intert, a Napolit, a Romát oda-vissza és két meccsből egyszer sem kaptak ki a Juvétól (mindkét találkozó döntetlennel zárult), és jelenleg nekik van a legtöbb győzelmük a bajnokságban (18), mindenképpen megérdemelt lenne, ha megnyernék a klub történetének 19. élvonalbeli bajnoki címét.

Az biztos, ez már nem az a Milan, mint a 2010–2011-es volt, amely a 11. fordulótól végig vezetve, 82 pontot szerezve lett bajnok a 76 ponttal 2. helyen záró Inter előtt, az egyaránt 14 gólig jutó Alexandre Pato, Zlatan Ibrahimovic és Robinho alkotta támadótrió vezérletével. Azóta az ezüstéremig is csak kétszer jutott el a klub, 2012-ben a Juventust még meg tudta szorongatni (négy ponttal maradt le), tavaly viszont 12 pontos előnnyel nyert az Inter, amely a 22. fordulótól már nem is engedte ki a kezéből a vezetést.

2. EZ AZ INTER MÁR NEM A TAVALYI

Viszont az is biztos, hogy a mostani Inter gyengébb játékerőt képvisel, mint a tavalyi. A nyáron ugyanis a Chelsea-hez távozott a 24 gólos és a bajnoki idény legértékesebb játékosának is megválasztott Romelu Lukaku, az előző évadban hét gólt szerző és tíz gólpasszt adó Asraf Hakimiért 65.5 millió eurót fizetett a PSG, a dán Christian Eriksen pedig a tavalyi szívproblémája után a Brentfordnál folytatta karrierjét. A helyükre érkezett ugyan a Romától a 35 éves Edin Dzeko, a Milantól Hakan Calhanoglu és az Eb holland felfedezettje, Denzel Dumfries, de eddigi teljesítményük elmarad a távozókétól.

Az Internek most, 27 meccs után annyi döntetlenje (7) és veresége (3) van, mint tavaly a teljes idény végén, és a hétvégi, az utolsó helyen álló Salernitana elleni győzelmet megelőzően sorozatban négy bajnoki meccsen maradt nyeretlen a csapat. Ikszelt a Genoa és a Napoli vendégeként, kikapott a Milantól és hazai pályán 2–0-ra a Sassuolótól is.

3. IBRAHIMOVIC „MARADT” A LEGUTÓBBI BAJNOKCSAPATBÓL ÉS JÖTT MELLÉ GIROUD IS

Az AC Milan mai és 2010–2011-es keretében az egyetlen egyezést Zlatan Ibrahimovic jelenti, aki 2012-es távozása után két éve tért vissza a Milanba. Bár már nem számít annyira kiemelkedőnek, mint 12 évvel ezelőtt, 28 évesen, sokszor hiányzik is sérülés miatt (februárban négy bajnokit is kihagyott, éppen a Napoli ellen tért vissza csereként), de nyolc góljával így is meghatározó szerepet játszik a csapat bajnoki szereplésében, Olivier Giroud-val és Rafael Leaóval holtversenyben vezeti a házi góllövőlistát.

A Milan keretében ma már nem találhatunk annyi korábbi klasszisjátékost, mint 2011-ben, amikor hemzsegtek a csapatban a korosodó, de még mindig hasznos világbajnokok – Alessandro Nesta, Filippo Inzaghi, Gennaro Gattuso, Massimo Oddo, Ronaldinho, Gianluca Zambrotta –, BL-győztes játékosok (Massimo Ambrosini, Clarence Seedorf, Kaha Kaladze, Mark van Bommel), kiegészülve egy-két fiatal titánnal, mint Alexandre Pato vagyThiago Silva.

Az egyetlen világbajnok a keretben a francia Giroud, és ő nyert már Bajnokok Ligáját is a csapatból – éppen a címvédő Chelsea-től szerződtették a nyáron a 35 éves csatárt.

Ő is hiányzott már több meccsről betegség vagy sérülés miatt, de Ibrához hasonlóan rendkívül fontos szerepet játszik a mostani menetelésben. A Napolin kívül győztes gólt szerzett korábban a Torino, valamint az Inter ellen is, utóbbi találkozón Giroud két góljával fordított a csapata 2–1-re.

„Szerettünk volna olyan játékost szerződtetni a nyáron, aki már nyert címeket, tudja mit jelent nagy célokért küzdeni, és a profizmusával, a tapasztalataival sokat segíthet fiatal csapatunknak. A nyáron egyetlen videobeszélgetés elég volt, hogy lássuk, Giroud az, akit keresünk” – mondta a vasárnapi mérkőzés egyetlen gólszerzőjéről Stefano Pioli.

4. BEÉRETT STEFANO PIOLI ÉPÍTKEZÉSE

Amikor 2010-ben az előtte a Cagliarinál dolgozó Massimiliano Allegrit nevezték ki a Milan élére, kevesen hittek benne, hogy rögtön az első évében, hét év szünet után bajnok lesz a csapattal. Akkor az volt a nagy feladat, hogy a jó nevekből álló, de stílusát és a játékosok aktuális állapotát, formáját nézve rendkívül eltérő összetételű keretből kellett rövid alatt egységes csapatot gyúrni.

Stefano Pioli egy teljesen más helyzetben érkezett a klubhoz 2019 őszén, de hasonló volt, hogy kezdetben benne sem sokan bíztak. Az érkezését megelőző hat idényben még csak a BL-szereplést sem sikerült kiharcolnia a Milannak, voltak évek, amikor a nemzetközi kupaszereplést sem. Októberi kinevezésekor, Marco Giampaolóval hét bajnokijából négyet elveszített a Milan. Pioli sem kezdett igazán jól, öt meccsből háromszor vele is kikapott a csapat, ami után a tavaszi szezon arról szólt az olasz sajtóban, ki veszi majd át a helyét nyártól a kispadon. Ralf Rangnick volt az első számú jelölt, de közben a csapat „elkezdett” nyerni, és egy 12 meccses veretlenségi sorozatnak köszönhetően a korábban már leírt Pioli mégis maradhatott.

A 2020-ban elért 6. hely után folytatódott a csapatépítés, a klub változtatott korábbi játékospolitikáján, Pioli egyre több fiatalt épített be, aminek eredményeképpen tavaly nyolc év szünet után (a 2013-as 3. helyet követően) állhatott ismét dobogóra a gárda, úgy lett 2., hogy 17 fordulón keresztül még vezette is a tabellát. Olyan, nemzetközileg rutintalannak számító játékosok váltak alapemberré, mint a 24 éves francia Theo Hernández (igaz, a 2017–2018-as idényben tagja volt a Real BL-győztes keretének, de csak három BL-meccsen játszott a madridiaknál) a és az angol válogatott Fikayo Tomori, az egyaránt 22 éves, portugál Rafael Leao, a belga Alexis Saelemaekers és a spanyol Brahim Díaz, valamint a 21 esztendős Sandro Tonali.

A csapat még azt is elbírta, hogy múlt nyáron távozott az Európa-bajnokság legjobb kapusának megválasztott Gianluigi Donnarumma. A helyét a Lille-től érkezett francia Mike Maignan vette át, aki többek között már kilenc kapott gól nélküli bajnokival, na meg egy fantasztikus gólpasszal bizonyította, érdemes volt őt szerződtetni.

Maignan 16 év után az első Milan-kapus volt, aki gólpasszt adott – ez is csak azt mutatja, hosszú idő után újra nagy tettekre lehetnek képes az AC Milannál, amely nem mellékesen az Olasz Kupában is versenyben van még (a kupát 2003 óta nem tudta megnyerni a Milan), az elődöntő első meccsén 0–0-t játszott az Interrel – vagyis a kupában is a városi riválison keresztül vezethet az út a végső siker felé…

OLASZ SERIE A
28. FORDULÓ
Napoli–Milan 0–1 (0–0)
Nápoly, Diego Armando Maradona Stadion, 41 000 néző. Vezette: Orsato
Napoli: Ospina – G. Di Lorenzo, Rrahmani, K. Koulibaly, Mário Rui – Fabián (Mertens 76.), Lobotka (H. Lozano, 80.) – Politano (Unasz, 67.), Zielinski (Zambo Anguissa, 80.), L. Insigne (Elmasz, 67.) – Osimhen. Vezetőedző: Luciano Spalletti
Milan: Maignan – Calabria (Florenzi, 80.), Tomori, Kalulu, Theo Hernandez – Tonali (Krunic, 67.), Bennaszer – Junior Messias (Saelemaekers, 80.), Kessié, Leao (Ibrahimovic, 89.) – Giroud (Rebic, 67.). Vezetőedző: Stefano Pioli
Gólszerző: Giroud (49.)