Lógnak a szeren – Malonyai Péter jegyzete

Nem igaz, hogy jobb félni, mint megijedni, félelemben élni a lehető legrosszabb. Így aztán értem Dino Baggiót.

A korábbi olasz válogatott futballistában kortársai, Szinisa Mihajlovics (53) és Gianluca Vialli (58) közelmúltbeli halála keltett aggodalmat, a korosztályukhoz tartozik ő is (51). Fiatalon mentek el egykori játszótársai, az orvostudomány nívójához képest mindenképpen. Még úgy is, hogy gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak náluk.

Meglehet, éppen az orvostudomány fejlettsége közbejöttével, szűkebben a gyógyszeripar jóvoltából, hiszen – mint Baggio mondja – kaptak ők mindent, még infúziót is, hogy bírják a már az ő idejükben is megpróbáltató sorozatterhelést.

Nem vádol ő senkit, ám tudni szeretné, miket nyomtak beléjük annak idején. Nem is feltételezi (na jó, legfeljebb feltételezi), hogy tiltott szerekről volt szó, hiszen senki sem bukott le, ám a gyógyszerek, vegyszerek már csak olyanok, hogy nyomot hagynak a szervezetben. Nálam a stáb felelőtlensége az is, amikor a sportoló nem tud(hat)ja, mit diktálnak belé az orvosok, nincs apelláta, élnie kell velük, és kész.

Nem újdonság az ilyesmi, annak idején, amikor az alkoholt száműzték az öttusaversenyek lövészetéről, jöttek a bétablokkolók, de hogy milyenek… Nem tudta a versenyző, amikor megkérdeztem egyiküket, mit szed, a vállát vonogatta: „Két pirosat, egy sárgát…”

Baggio és korosztálya fénykora óta eltelt csaknem három évtized, képzelhető, mennyit fejlődtek azóta a gyógyszerek és a kiegészítők. Mindennaposak lettek, és nem csak a sportban. Nem véletlen, hogy a sportközvetítések úgynevezett kereskedelmi blokkjában feltűnő többségben vannak a különféle gyógykészítmények. Ha így fáj, ezt, ha úgy fáj, azt tanácsos bekapnunk, arra még senki sem gondolt (és szánt rá pénzt), hogy éppen a legnézettebb műsoroknál inkább a megelőzésre illene felhívni a figyelmet, mondjuk a mozgásra.

De a világ a vegyszerekre esküszik – túlzok, szándékosan –, és ha már szer, idézek egy klasszikust, Karinthy Frigyest, az örökbecsű Lógok a szeren rögzítette több mint egy évszázada: „Micsoda marhaság az egész – ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított.”

Ma már erre is van gyógyszer.

Nyilván.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!