Jesse Owenstől Usain Boltig: bemutatjuk a 100 méteres sprinterkirályokat!

1936 Berlin – Jesse OWENS (amerikai) 10,3 másodperc

Az olimpiák talán legtöbbet emlegetett mítosza, hogy Adolf Hitler nem fogott kezet a színes bőrű atlétával, Jesse Owensszel a berlini játékokon. Persze a diktátornak nyilvánvalóan nem tetszett, hogy az amerikai atléta négy aranyérmével fittyet hányt az ő árja-elméletére: 100 és 200 méteres síkfutásban, távolugrásban és a 4*100-as váltó tagjaként is bajnok lett. Később lovakkal futott versenyt, hogy pénzt keressen.

1948 London – Harrison DILLARD (amerikai) 10,3

Harrison Dillard két évvel a játékok előtt felhagyott az atlétikával, amit aztán Jesse Owens hatására folytatott. Nem csak Clevelandből származtak mindketten, de ugyanabba a középiskolába is jártak. A II. világháború utáni első olimpián aztán az addigi legszorosabb 100-as döntőre került sor: Dillard és honfitársa, Barney Ewell között csak célfotóval tudtak dönteni – először az olimpiatörténetben.

1952 Helsinki – Lindy REMIGINO (amerikai) 10,79

A befutónál Lindy Remigino és a jamaicai Herb McKenley is szentül megvolt győződve arról, hogy ő nyerte a számot, és bizony a döntőbíróknak is percekig tartó tanácskozásba telt, mire győztest hirdettek, aki végül az amerikai lett. A hezitálás nem volt véletlen: minden idők egyik legszorosabb fináléját repesztették, mind a hat futó egy tizedmásodpercen belül ért célba.

1956 Melbourne – Bobby MORROW (amerikai) 10,62

Nem atlétaként, hanem amerikai focistaként kezdett sportolni a középiskolában Bobby Morrow, aki aztán vélhetően nem bánta meg a váltást. Melbourne-ben a 100 méteren aratott győzelme csak a kezdet volt, utána megnyerte a 200-at is, végül pedig 4*100-as váltó aranyával koronázta meg a teljesítményét. 1956-ban a Sport Illustrated az év sportolójának választotta – nem csoda.

1960 Róma – Armin HARY (német) 10,2

A Puma és az Adidas első komolyabb összecsapása Armin Hary nevéhez fűződik, ugyanis mindkét sportszergyártó szerette volna, ha az ő cipőjében fut a német klasszis. Merthogy klasszis volt, az nem vitás: ő volt az első, aki 10 másodperc alatt teljesítette a 100 métert, majd Rómában ő döntötte meg Jesse Owens olimpiai csúcsát is, egyúttal 1928 óta ő lett a táv első nem amerikai bajnoka.

1964 Tokió – Bob HAYES (amerikai) 10,0

Nem készült jó előjelekkel a döntőre Bob Hayes Tokióban, hiszen a verseny előtt elvesztette a futócipőit, így kölcsön kellett kérnie egy párat. Ezzel együtt is beállította Armin Hary akkori világcsúcsát, ami aranyat ért 100-on az egyes pályáról. Később rájött, hogy a gyorsaságával pénzt is kereshet, így 1965-től már a Dallas Cowboys profi amerikai focistája volt, Super Bowlt is nyert.

1968 Mexikóváros – Jim HINES (amerikai) 9,95

Az első olimpia volt Mexikóban, ahol a futószámokat már nem salakon, hanem rekortán borításon rendezték, meg is lett az eredménye: Hines az olimpiai finálékban elsőként futott kevesebb mint tíz másodperc alatt 100-on. Pedig a később a Miami Dolphinsban futballozó színes bőrű sportoló majdnem el sem indult a játékokon az Egyesült Államokban zajló rasszista zavargások miatt.

1972 München – Valerij BORZSOV (szovjet) 10,14

A müncheni olimpián két amerikai, Eddie Hart és Rey Robinson volt a 100 méteres síkfutás esélyese, mivel a válogatón mindkettejük ideje 9,9 másodperc volt. Csakhogy ők egy félreértés miatt döntőbe sem jutottak, rosszul tudták az előfutamuk időpontját. Így a szovjet Borzsov könnyű győzelmet aratott egy harmadik amerikai, Robert Taylor előtt. Apró hidegháborús siker volt ez.

1976 Montreal – Hasely CRAWFORD (Trinidad és Tobagó-i) 10,06

Trinidad és Tobago történetének első olimpiai aranyérmét szerezte Hasely Crawford Montrealban, ahol a 100 méteres döntőben hajszállal verte a jamaicai Donald Quarrie-t. Ezzel pedig saját magának is elégtételt tett, mivel négy évvel korábban Münchenben nagy meglepetésre bejutott a fináléba, ám ott térdszalag-sérülés miatt feladásra kényszerült.

1980 Moszkva – Alan WELLS (brit) 10,25

Annál szorosabb befutót képtelenség produkálni, mint amit Alan Wells és a kubai Silvio Leonard hozott össze Moszkvában. Mindketten 10,25 másodperc alatt száguldottak végig a távon, így csak célfotóval lehetett dönteni köztük, végül Wells lett a bajnok. Az akkor 28 éves skót versenyző az addigi legidősebb olimpiai aranyérmese lett a 100 méternek.

1984 Los Angeles – Carl LEWIS (amerikai) 9,99

A hazai rendezésű olimpiára azzal a vággyal készült Carl Lewis, hogy megismételje az imádott hős, Jesse Owens négy aranyérmes bravúrját. A merjünk nagyot álmodni terv pedig bejött neki: előbb 100 méteren, majd 200-on, távolugrásban és a 4*100-as váltó tagjaként is első helyen végzett. Pont ugyanazokban a számokban lett bajnok, mint Owens. Újabb legenda született.

1988 Szöul – Ben JOHNSON (kanadai) 9,79 (később kizárva)

„A nevem Benjamin Sinclair Johnson Junior, és ötven, vagy akár száz évig is élő világrekordot futottam" – kezdte a sajtótájékoztatót Ben Johnson, miután nyert Szöulban. A gond csak az volt, hogy három nappal később szteroidhasználat miatt utólag kizárták, így Carl Lewis lett újból a bajnok, és az ő 9,92-es ideje vált a hivatalos olimpiai csúccsá.

1992 Barcelona – Linford CHRISTIE (brit) 9,96

Négy évvel korábban Szöulban pozitív doppingtesztet produkált Linford Christie, de megúszta az eltiltást. Barcelonában aztán nagy riválisa, Carl Lewis hiányában ő lett az atlétika klasszikusának valaha volt legidősebb királya, hiszen 32 évesen bizonyult a leggyorsabbnak 100 méteren. Később nem bírt a sebességgel, tavaly 15 hónapra bevonták a jogosítványát veszélyes autóvezetésért.

1996 Atlanta – Donovan BAILEY (kanadai) 9,84

Drámával kezdődött az atlantai 100-as döntő: a címvédő Linfold Christie-t két rajtnál való kiugrás miatt kizárták, így csaknem tízperces késéssel indult el sikeresen a mezőny. A kosárlabda mellett kezdetben csak hobbiból atletizáló Donovan Bailey-t nem zavarta meg az incidens, és a széltől is támogatva 9,84 másodperces világrekorddal lett olimpiai bajnok.

2000 Sydney – Maurice GREENE (amerikai) 9,87

Miután 1999-ben másodszor is világbajnok lett 100 méteren, és ebben az évben 9,79 másodperces idejével megdöntötte Donovan Bailey világrekordját, a szám egyértelmű esélyeseként utazott Sydneybe. Be is váltotta a hozzá fűzött amerikai reményeket, a Trinidad és Tobagó-i Ato Boldont simán megelőzve megszerezte az olimpiai aranyérmet.

2004 Athén – Justin GATLIN (amerikai) 9,85

Maurice Greene-t egy honfitársa akadályozta meg a címvédésben 2004-ben. Justin Gatlin ugyanis nagy csatában legyőzte őt és a portugál Francis Obikwelut Athénban, a célba érés után azonban a két amerikai boldogan ölelkezett egymással. Gatlin öröme már nem volt ennyire felhőtlen, amikor 2006-ban megbukott a doppingteszten, és négyéves eltiltást kapott.

2008 Peking – Usain BOLT (jamaicai) 9,69

A kínai fővárosba már favoritként érkezett Usain Bolt, mivel az olimpia előtt mindössze az ötödik felnőtt 100 méteres versenyén megdöntötte honfitársa, Asafa Powell világrekordját a 9,72 másodperces idejével. Pekingben aztán a mezőnyt megalázva lett aranyérmes: nem csak tovább javított az idején, de az utolsó métereken széttárt karokkal, kiengedve futott. Egy évvel később a berlini vb-n már mindent beleadott, és az ottani 9,58-as ideje a jelenlegi világcsúcs.

SZALAY ATTILA