Kós Hubert: Megtettem mindent, már csak meg kell csinálnom!

– Az elmúlt másfél évére szokták mondani, hogy igazi amerikai történet, tele rózsaszín mondatokkal.
– Nagy szerencsém volt, hogy akkor válthattam, amikor szükségem volt rá – válaszolta Kós Hubert. – Otthon már nem tudtam fejlődni, hiszen nem volt kivel versenyeznem az edzéseken, és el is bizonytalanodtam, mert nem tudtam, mi a fő számom. Amerikában világossá vált minden, és sokkal jobb is. Ráadásul a világ legjobbjaival készülhetek együtt.

– A kétszáz hát lett a fő száma, hiszen Bob Bowman errefelé terelte. Korábban beszélt róla, edzője tavaly áprilisban azt mondta, felejtsen el mindent, ússzon a vb-n kétszáz háton és nyerje meg. Megnyerte. Párizs előtt mit mondott a mester?
– Egész évben azt hangsúlyozta, nem azzal kell foglalkozni, mi lesz az olimpián, csak azzal, mi lesz a következő edzésen, meg a következő versenyen. Azt kérte a felkészülés elején, mentálisan is készítsem fel magam arra, hogy egy éven keresztül megállás nélkül edzünk és sokkal több versenyen indulunk, mint korábban. Azt is tisztáztuk, hogy az edzések nehezebbek lesznek, mint az előző esztendőben, mert fejlődnöm kell. Az ugyanis, amit Fukuokában csináltam, Párizsban kevés lesz. Bob Bowman arra tanít, hogy sohasem az eredményt kell hajszolnom, csak a munkára szabad figyelni, mert az visz majd el az eredményhez.

– Hogyan viselte ezeket a nehezebb edzéseket, év közben Bowman mivel motiválta önt?
– Bob azt mondja, ha a felkészülés során kihozzuk magunkból a maximumot, a versenyeken is jól fogunk úszni. ­Michael Phelps is alig várta a versenyeket: annyira nehezek Bowman edzései, hogy ő is alig várta, végre könnyítsenek, aztán megmutathassa a világnak, mit tud. Én is elértem ahhoz a ponthoz, hogy így tekintek Párizsra: elvégeztem a munkát, nagyon nehéz egy éven vagyok túl, amelynek során minden egyes nap úgy feküdtem le és másnap úgy keltem fel, hogy csak az olimpiára gondoltam, a kétszáz hátra, és arra, hogy megtettem mindent – most már csak meg kell csinálnom!

– Ezt mondja mindenki más is ön körül. Nem nyomasztja az elvárás?
– Van olyan, hogy valaki izgul és közben még terhet is pakol magára – én is ilyen voltam, úgy mentem minden versenyre, hogy ott nekem igazán nagyot kell úsznom. Ez mostanra megváltozott, mert már úgy vágok neki egy versenynek, hogy ugyanazt kell csinálnom, mint az edzéseken. Izguljon az, aki nem végezte el a munkát. Bármi is történik Párizsban, én mindent megtettem a felkészülés során – mindent, amit csak tudtam. Úgy készültem fel, hogy az olimpián jó lehessek. Bob Bowman azt is megtanította, mentálisan hogyan közelítsek az elvárásokhoz, a nagy versenyekhez, azt is elmondta, Phelps hogyan készült: nem az éremért versenyzett, hanem ki akarta úszni magából, amit tud – Bob tanítása, hogy ne az éremért ússzunk, hanem az időért.

A 21 éves Kós Hubert tavaly Fukuokában felülírta a mondást, miszerint ha hátúszás, akkor Ryan Murphy, ám ettől még az amerikaiak nyolc évvel idősebb négyszeres olimpiai bajnoka továbbra az úszásnem meghatározó alakja, és változatlanul az esélyesek közé tartozik Párizsban. Rióban megnyerte a százat és a kétszázat is, Tokióban előbbin bronzot, utóbbin ezüstöt szerzett, ahogyan előtte, azóta is folyamatosan ott volt a dobogón – ez vélhetően a francia fővárosban is így lesz. És még az is lehet, hogy egy honfitársával együtt lép fel az emelvényre: a 19 éves Keaton Jones ugyan az első olimpiájára készül, ám az, hogy 1:54.61-gyel harcolta ki a párizsi indulás jogát Murphy mögött az amerikai válogatón, sokat elmond a tehetségéről. Ennél egyébként egy tizeddel jobbat ment a spanyol bajnokságon június közepén Hugo González, úgyhogy figyeljünk rá is.

– Na de amikor szól a Himnusz, az mindennél többet jelent, nem?
– Ez egyértelmű, és jó lenne, ha az olimpián is felcsendülne – minden sportolónak ez az álma. Világbajnokként van esélyem megcsinálni. Újra, de olimpián először.

– Régen is tehetségesnek tartották, dolgozott is sokat az edzéseken, mégis más a mostani Kós Hubert, mint a két évvel ezelőtti. És nem csak azért, mert immár világbajnoknak is mondhatja magát.
– Önbizalom és magabiztosság terén sokat fejlődtem. Régebben azt ugyan tudtam, hogy jól edzettem, de abban nem voltam biztos, hogy a tökéletes úton járok, hogy jó eredményt érjek el. Az volt bennem, akadnak nálam jobbak. Akiket persze mindig meg akartam verni, de legbelül azt is éreztem, erre kevés az esélyem. Amerikában viszont a legjobbakkal edzek együtt és ha a hétköznapokban képes vagyok őket legyőzni, akkor ez versenyen is sikerülhet. Emellett Bob személye is garancia nekem, hiszen ha Michael Phelpsszel eljutott huszonhárom olimpiai aranyig, akkor azt is tudja, engem hogyan készítsen fel.

– Az év során keveset versenyzett kétszáz háton – ez Bob Bowman egyik specialitása, hiszen a francia Léon Marchand-t is „eldugta” a fő számaiban. Ez nehezítette a felkészülést, vagy éppen ellenkezőleg, csak még inkább felcsigázta önt menet közben?
– Nem olyan rossz dolog ez, meg aztán Bob tudja, mit csinál – és ezt csinálta ­Phelpsszel is. Lassan egy éve úsztam az 1:54.1-et a fukuokai világbajnokságon, amellyel nyertem és amelynél még mindig nem úsztak jobbat. A lelkemet is kitettem az elmúlt egy évben az edzéseken, mérhetetlen mennyiségű munkát végeztem el, ha ezzel nem tudok javítani Párizsban az időmön, nem is érdemlem meg a jó eredményt. Nem sokszor úsztam a szezon során ötvenes medencében sem, de amikor úsztam, nem ment rosszul. Mivel a yardos edzések és versenyek a gyorsaságot biztosan fejlesztik, egyértelmű, hogy gyorsultam. Ebben az évben nagyon sokat dolgoztam háton, szerintem még életemben nem úsztam ennyit ebben az úszásnemben az edzéseken. A belgrádi Európa-bajnokság is azt mutatta, jó úton haladunk és az útnak már majdnem itt a vége. Emlékszem, amikor három évvel ezelőtt Tokióra készültem, nagyon-nagyon izgultam, úgy mentem oda, hogy féltem is egy kicsit. Most meg alig várom az olimpiát, hogy eljöjjön a nap, hogy kétszáz háton meg tudjam mutatni, mire készültem egész évben.

– Korábban elárulta, nem szerette a hát­úszást kiskorában, mert mindig attól félt, hogy a fordulónál beveri a fejét a falba. Eszébe jut néha, hogy hová jutott?
– Sokszor gondolok arra, tényleg utáltam a hátúszást amikor kicsi voltam, most sem vagyok amúgy sokkal beljebb, mert most attól félek, hogy a kezemet ütöm be a kötélbe – erre volt is példa egyébként az elmúlt időszakban. De valóban messzire jutottam azóta, és közben számot is váltottam, hiszen a kétszáz vegyesről átmentem a kétszáz hátra. Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy rossz váltás volt…

A PÁRIZSI PROGRAM
Férfi 100 m hát
Július 28.: előfutam, 11, középdöntő, 21.37
Július 29.: döntő, 21.22

Férfi 200 m hát
Július 31.: előfutam, 11; középdöntő, 21.34
Augusztus 1.: döntő, 20.37

Férfi 100 m pillangó
Augusztus 2.: előfutam, 11; középdöntő, 21.09
Augusztus 3.: döntő, 20.30