Leírták, önköltségen utazott ki, arannyal jött haza – ötkarikás történetek

„VILÁGBAJNOK: IFJ. PROKOPP SÁNDOR a 300 m. céltáblán hadi fegyverrel” – állt a Nemzeti Sport 1912. július 7-i számának címlapján, ugyanis akkoriban az olimpiai bajnokokat még világbajnoknak hívták. Az akkor 25 éves joghallgató sportlövő sikerét előzetesen senki sem várta, sőt, ő is csak azért állhatott rajthoz a stockholmi ötkarikás játékokon, mert a számban a legjobb magyar, Hammersberg Géza munkahelyi elfoglaltságok miatt lemondta a részvételt. A tartalékként számításba vett Prokopp pedig saját pénzből kifizette az utazás rá eső költségét, így 1908 után ismét ott lehetett az olimpián. A londoni játékokon még szabadpuska versenyszámban indult, de nem ért el helyezést, később pedig a hadipuskások 300 méteres számára váltott.

Prokoppnak köszönhetően Stockholmban még a hivatalos megnyitó előtt, július 1-jén felcsendült a magyar himnusz. Aznap egyébként a futballválogatott is szerepelt, az érdeklődés középpontjában ők álltak, csakhogy a britek 7:0-ra verték meg Herczog Ede együttesét.

A 300 méteres hadipuska számában minden résztvevő két 10-10 lövésből álló sorozatot lőtt.

„A versenyző az első sorozatot először a szabatossági táblára s mihelyt a jelzés véget ért, a második sorozatot a félalakra lövi. A céltáblára való lövésnél négy lövést fekve, négyet térdelve és kettőt állva kell leadni, összesen legfeljebb három perc alatt. A félalakra való lövésnél öt lövést fekve és öt lövést térden állva kell leadni. (…) A két találatban elért eredményeket összegezik. Mindenki csak saját állama katonafegyverével lőhet” – foglalta össze a szabályokat a Nemzeti Sport. Prokopp a százból 97 pontot kapott, a második sorozatát hibátlanul teljesítette, bár így is aggódott, hogy kevés lehet, de svéd riválisa hibázott:

„A tizedik nem talált. Nem kiáltottunk örömünkben, csak boldogan összenéztünk. A verseny sorsa tehát eldőlt, mégpedig szerencsésen a mi javunkra. Most még csak a zsűrinek volt dolga felülvizsgálni a céltáblákat s a sorrendet megállapítani. Ezt már nem vártuk be, hanem szokott vendéglőnkbe mentünk, hogy gyomor őfelsége parancsának is eleget tegyünk, mivel már erélyesen kezdett fellépni. Az asztalnál fogadtam a legjobb amerikai lövő üdvözlését, aki már megtudta az eredményt…” – emlékezett vissza Prokopp.

Hazaérkezését követően hatalmas babérkoszorút kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól. A MOB külön gratulált, hogy a céllövés éppen a honvédelem szempontjából legfontosabb versenyében aratott győzelmet. Prokopp Sándor 1924-ben is ott volt az ötkarikás játékokon, de nem jutott a legjobb ötvenbe.