Maratoni meccsen, ötméteresekkel vertük meg az olaszokat: Magyarország elődöntős az olimpián!

PÁRIZS 2024
VÍZILABDA
FÉRFIAK
Negyeddöntő
Magyarország–Olaszország 9–9 (3–2, 1–0, 2–5, 3–2) – ötméteresekkel 3–1
Párizs, 15 000 néző
MAGYARORSZÁG: VOGEL SOMA – MANHERCZ K. 5, Jansik Sz., Angyal, Molnár E., Varga Dénes, ZALÁNKI 3. Csere: Vámos, Nagy Ádám, FEKETE G. 1, Vigvári Vince, Hárai. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
OLASZORSZÁG: DEL LUNGO – Presciutti 1, ECHENIQUE 3, VELOTTO 2, Di Somma, Bruni, DI FULVIO 3. Csere: Fondelli, Renzuto, Condemi, Iocchi Gratta, Gianazza. Szövetségi kapitány: Alessandro Campagna
Emberelőny-kihasználás: 9/4, ill. 9/5. Kettős emberelőny-kihasználás: –, ill. 1/0. Gól – ötméteresből: 2/2, ill. 2/0. Kipontozódott: Angyal (14. p.), Molnár E. (31. p.). Kiállítva (végleg, brutalitásért): Condemi (14. p.)

Egy nappal voltunk az után, hogy a remekül küzdő és nagyszerűen védekező magyar női válogatott hajszál híján kiütötte a legutóbbi három olimpiát megnyerő Egyesült Államokat a játékok negyeddöntőjében. Még egy ilyen szomorú mérkőzést nem akartunk átélni, és nyilván hasonlóan gondolkozott férfi nemzeti együttesünk, amely a szerbek elleni utolsó csoporttalálkozón már hasonlított ahhoz a csapathoz, amilyet elképzeltünk magunknak ezen a nagy erőpróbán, és ezen az estén az olaszokkal nézett szembe.

Sok szurkolónk érkezett a La Défense Arenába, a lelátón ott volt Milák Kristóf, kétszeres olimpiai bajnok pillangóúszónk is. A beléptetésnél egy tréfás kedvű önkéntes „Forza Italiával” köszöntött minket, de a helyzet nem fajult tettlegességig, inkább csak visszakérdeztünk, mit mondott, mert nem hallottuk tisztán.

Vogel Soma jó védéssel nyitott hátrányban, gyorsan indultunk is, de nem tudtuk meglepni a rendezetlen olasz védelmet. A rivális centere ellen ítéltek a bírók, Manhercz Krisztián világ végéről megeresztett lövésébe csak beleütni tudott a rutinos Marco Del Lungo, erről van szó! Manhercz ötméteresből is betalált, ilyen kezdésről álmodtunk, viszont elkerültük volna, hogy Olaszország is lőhessen egy büntetőt. A végkifejlet tudatában mondjuk nem volt jelentősége: Vogel beleért, a kapufáról kipattant Andrea Fondelli lövése.

Elkapkodott Varga Dénes-suhintással zártuk következő fórunkat, ők meg szempontunkból peches góllal, amit Alessandro Velotto szerzett. Újabb magyar emberelőny, az elképesztő önbizalommal vízilabdázó Manhercz a blokkoló kezekkel mit sem törődve, Del Lungo fejét igénybe véve saját maga és legjobbjaink harmadik találatát jegyezte. Kontra itt, kontra ott, kontra itt, a játékvezetők átvették a főszerepet, és sajnos erre törekedett Velotto is, aki ezúttal szabaddobásból vette be a kapunkat (3–2). Videós ellenőrzés következett következmény nélkül, de legalább befejeződött az első negyed.

Megúszott Olaszország, védett Vogel Soma, buta közhely, de pezsgett a víz, szétszedte egymást a két fél. Úgy tűnt, újabb hátrányt bekkelünk ki, amikor Francesco Condomi szemtelen megoldással kiegyenlített. Gondoltuk. Jansik Szilárd csapatkapitánynak vérzett a feje, Condomi találta el őt a mozdulata végén, vétlennek tűnt az eset, de elvették a gólt. Alessandro Campagna szövetségi kapitány és a vízben lévő olaszok hitetlenkedtek, a káosz teljes volt, Condemi négyperces büntetést kapott, járt egy ötméteres is, amit Manhercz bevert (4–2). Emberelőnyben maradtunk tehát, viszont tanácstalanok voltunk, Zalánkinak nem igazán jöttek be a megoldásai és elkezdték a sporik futószalagon kiszórni a játékosainkat. Borzasztó volt átélni, amilyen vontatottan haladt a mérkőzés és főszerepbe kerültek a játékvezetők.

A majd’ negyvenperces első félidőt túlélve olasz akciógóllal indult a második, Francesco Di Fulvio akcióból talált be, Vogel majdnem megakadályozta. A négyperces kiállításból jobban jött ki a rivális, megúszásból most már valóban egalizált, a közjáték bennünk is mély nyomot hagyott, nemcsak az olaszokban.

Tizenkilenc perc lepergett a mérkőzésidőből és továbbra is csak Manhercz Krisztián volt eredményes. Ennek véget kellett volna vetni, Zalánkinak azonban csak nem akart összejönni az a fránya gól. Bezzeg a túloldalon: lövőcsel, lóba, a feldagadt szemű Jansik beleütött a labdába, de Gonzalo Echenique lökete a kapunkban kötött ki (4–5). Di Fulvio megint hat a hat ellen villant. Zalánki nem csüggedt, lőtt ismét, de muszáj is volt, és végre gólra váltottunk egy emberelőnyt – amire szintén fórból azonnal belőtték a hetediket az olaszok (5–7). Zalánki akciógólja jelezte, vannak még terveink, mindezek megvalósítására nyolc percünk maradt.

Echenique fórgól, Fekete Gergő fórgól, ott maradtunk Olaszország nyomában (7–8). Kiegyenlíthettünk, Zalánki nem is szórakozott, miközben a helyét keresgélte mindenki, megtréfálta Del Lungót. Vogel szabálytalansága után olasz ötös következett – megfogta! A lélektani előnyön túl számszerűen is jobban álltunk: Manhercz Krisztián ötödször talált be, ő volt a hős. Szűk másféllel a vége előtt Nicholas Presciutti bevágott egy fórt, de mi is megkaptuk az esélyt. Ebbe a figurába minden tudásunkat bele kellett adnunk, a szívünk eddig is ott volt a medencében. Ki lövi vajon el? Természetesen Manhercz, csakhogy kijött a kapusról, odakerült az olaszokhoz. Visszakaptuk a sanszot, Jansik egyedül úszhatott a kapu felé, azonban elrontotta a meccslabdát. 9–9

Ötméterespárbaj: Varga Dénes kapufával nyitott, a gólvonalra pattant, nem mögé; Vogel természetesen kivédte Di Fulvio lövését, Vámos Márton magabiztos volt, Fondelli a ráadásban is rontott, Zalánki balosa szintén jó helyre ment, Presciuttié is, de előnyben maradtunk. Fekete hibázott, Vogel, az ötösölő eszén viszont megint nem lehetett túljárni. Az ötödiket természetesen Manhercz Krisztián vállalta magára nálunk, kíméletlen volt (ötméteresekkel 3–1). Bejutottunk a négy közé, Horvátország következik, küzdhetünk tovább a csillogó érmekért!

Korábban
Görögország–Szerbia 11–12 (3–3, 2–3, 4–2, 2–4)
Egyesült Államok–Ausztrália 7–7 (1–3, 2–2, 2–0, 2–2) – ötméteresekkel 4–3
Horvátország–Spanyolország 10–8 (2–0, 4–3, 2–2, 2–3)