A World Series of Poker története: a játék robbanásszerű fejlődése

Stu Ungar harmadik győzelme után egy évvel Scotty Nguyen jutott a csúcsra, 1998-ban a vietnámi származású játékos a főversenyen második karkötőjét szerezte (egy évvel korábban egy omaha 8 or better viadalon végzett az élen). Nguyen a heads-upban egy amatőr játékost, Kevin McBride-ot győzte le, sikerével egymillió dollárt nyert. Azonban nyereményét kénytelen volt másokkal megosztani, ugyanis a verseny előtt leégett, és kölcsönre szorult. „That’s poker, baby!” – mondta a győztes magabiztosságával Nguyen a heads-up döntő partijában, ez a mondat azóta sokat emlegetett aranyköpéssé vált.



1999-ben tovább nőtt a főverseny létszáma, már 393-an ültek asztalhoz a világbajnoki karkötőért. A győztes, Noel Furlong egymillió dollárt zsebelt be. 2000-ben újra drasztikusan nőtt a résztvevők száma, Chris Ferguson 512 játékos közül bizonyult a legjobbnak. A matematikus végzettségű Ferguson megtévesztés céljából választott magának külső megjelenést. Háta közepéig érő hosszú haja, cowboy kalapja ugyan zord, ám maga Ferguson csendes, megfontolt és kimondottan kedves játékos. Érdekesség, hogy a heads-up vesztese, T. J. Cloutier már negyedszer bukott el a főverseny győzelmének kapujában.



2001-ben már 613-an indultak a világbajnokságon, ennek megfelelően nőtt a győztesnek járó nyeremény összege is, Juan Carlos Mortensen másfél millió dollárt nyert. Egy évvel később Robert Varkonyi már kétmillió dollárt kapott karkötője mellé, míg 2003-ban Chris Moneymaker már két és félmilliót tett zsebre. Ebben az évben közel harmadával nőtt a résztvevők száma, már 839-en harcoltak a főversenyen. Moneymaker a Pokerstars egyik selejtezőjéről jutott be a vegasi tornára, és meg sem állt a heads-upig, amelyet egy libanoni születésű, Houstonban élő pókeressel, Sam Farhával játszott. Az amerikai játékos a párbaj során a kellő pillanatban remekül időzített blöfföt mutatott be, ezzel a kiesés szélére sodorta ellenfelét.



A 2004-es esztendő minden rekordot megdöntött, igaz, sokáig úgy tűnt, talán nem is lehet megrendezni a WSOP-t, ugyanis a versenysorozatnak helyt adó Horseshoe kaszinó anyagi problémák miatt bezárt. A Harrah’s kaszinó azonban megérezte a hatalmas üzletet, ezért megvette a Horseshoe épületét és a versenysorozat rendezési jogát. Összesen 2576 játékos nevezett a WSOP főversenyére, ezzel egy csapásra megduplázódott a győztesnek járó főnyeremény is. A végső győztes ismét az internetről került a tornára, Greg Raymer folyamatos jegyzetelésével és holografikus napszemüvegével hívta fel magára a figyelmet. A connecticuti pókeres ötmillió dollárt nyert a David Williams elleni heads-upban.



2005-ben is hatalmasat nőtt a mezőny létszáma, Joe Hachemnek már 5619 játékosnál kellett jobbnak lennie, az ausztrál 7,5 milliót zsebelt be győzelmével. Ám itt még mindig nem volt vége. 2006-ban már nyolcezren indultak a WSOP főversenyén, vagyis három év alatt megtízszereződött a résztvevők száma. Ennek megfelelően a győztes, Jamie Gold elképesztő hosszú menetelés végén szerezte meg az aranykarkötőt, és az azóta is rekordnak számító, 12 millió dolláros fődíjat. Gold sztorijához tartozik, hogy az egykori hollywoodi menedzser egy szerződés értelmében nyereményének felét odaígérte üzleti partnerének, ám a siker után már nem kívánta kifizetni a hatmillió dollárt. Végül per, és egyezség lett a vége, ám máig nem tudni, hogy ez az ügy mennyibe került a 2006-os bajnoknak.



2007-ben hosszú idő után először esett a főverseny létszáma, a teljesen ismeretlen Jerry Yang 6358 játékost megelőzve diadalmaskodott, és söpörte be a 8,2 millió dolláros főnyereményt. A tavalyi világbajnokságon újabb rekord lett a múlté, a mindössze 23 éves Peter Eastgate mindenidők legfiatalabb világbajnoka lett, átadva a múltnak Phil Hellmuth 1989-es rekordját.



A Poker24.hu legfrissebb híre: Ricsi már Omahával melegít