Rio 2016: Négy érem után nem nagyon bánkódhatok – Hosszú

„Az emberben mindig benne van, ha ilyen szoros küzdelemben veszít, hogy csak egy kicsi kellett volna még. De négy érem után azt hiszem, nem nagyon bánkódhatok” – értékelt röviden Hosszú Katinka.

A vegyeszónában azonban hosszabban is kifejtette, hogyan látta a döntőt:

„Ez a versenyszellem bennem van, főleg úgy, hogy pár századdal kaptam ki. A tüzet már érzem, megindult bennem” – mondta Hosszú, aki 400 méter vegyesen óriási világcsúccsal, 100 méter háton minden idők második leggyorsabb úszásával, 200 méter vegyesen pedig olimpiai rekorddal győzött.

„De hogy is lehetnék csalódott? Úgy érkeztem ide, hogy még nem volt olimpiai érmem, a világbajnokságokon pedig két arany és egy bronz volt a legjobb szereplésem. Ez az egész
egyszerűen hihetetlen.”

A Vasas világklasszis versenyzője elárulta, annyira elfáradt az utolsó döntőjében, hogy a levezetés során hányt.
„Az utolsó huszonöt méteren szinte már a lábamat sem éreztem, ennyi volt bennem, ma ő volt a jobb. Lehet, hogy a sors akarta így, hiszen neki ez volt élete utolsó versenye, nekem pedig adott egy kis tüzet, hogy jövőre a budapesti világbajnokságon úgy álljak fel, hogy talán ennél a három arany, egy ezüstnél is szebb lesz” – mondta Hosszú, aki mindössze hat századdal kapott ki az amerikai Maya DiRadótól.

Hosszú arról is beszélt, hogy a különböző vádaskodásokból is inkább erőt kovácsolt.
„Egyetlen célba érkezésen kívül minden összejött az olimpián, azt, hogy ez az egyetlen dolog, ami nem jön össze, bármikor aláírtam volna. Azért ez a négy érem jelzi, hogy jó úton járunk. Mindvégig bíztunk abban, amit csináltunk, lehajtottuk a fejünket és keményen dolgoztunk. Mindent beleadtam, ennyi volt, de azért a három arany, egy ezüst ennyi voltnak nem rossz.…” – jegyezte meg Hosszú, aki mostani sikerével felnőtt pályafutása 60. érmét szerezte olimpián, világ- és Európa-bajnokságokon az 50 és 25 méteres medencéket is beleszámolva.

„Ez az 50.39 tekintélyt parancsoló. Az olimpia előtt reménykedtem, hogy én is tudok ennyit, de az, hogy megvan az ezüstérem, szerintem fantasztikus. Különleges, hogy pont mi hárman lettünk holtversenyben ezüstérmesek. Jobb lenne, ha egyedül állhatnék a második helyen, de örülök, hogy Le Clos-val és Phelpsszel osztozhatok egy pozíción” – mondta Cseh László a versenyt követően.

„Úgy jöttünk ki, hogy én úgy éreztem, meglehet. De hát ezért vagyunk emberek, hibázunk és nem ismerünk fel dolgokat. Ha jövőre lenne még egy olimpia, már biztosan nem követném el ezeket a hibákat”.

Később kifejtette: amellett, hogy a rajtja nem jó, dolgozni kell még a technikáján is, mert mint kiderült, az „nem acélos”.

„Fejben pedig úgy kell valamit összeszedni, hogy ha egy zongora esik a fejemre, az se viseljen meg. Nagyon meg kell edzeni ezt a fejet is” – folytatta Cseh, aki hangsúlyozta, hiába ért el kiemelkedő eredményeket a tavalyi világbajnokságon, meg az összes többi versenyen, egy olimpia azért más.

„Kár, hogy így harminc-harmincegy éves korom körül derülnek ki újabb dolgok, amiket ki kellene javítani, de az benne a jó, hogy így még mindig találhatok motivációt”.

A kérdésre, hogy miként sikerült túltennie a 200 méteres szereplése miatti csalódáson, így válaszolt:
„Először is sokat voltam a szobámban, egyedül, kicsit befordulva a sarokba. De a nap második felére ez kicsit átfordult, mert tudtam, hogy a hazafelé tartó gépet lekéstem, úgyhogy innentől kezdve már csak versenyezni lehet. Azzal tisztában voltam, hogy akármilyen szörnyűség történt velem, nem fogok megfutamodni, mert az nem én lennék, azt örök életemre bánnám.”

A közelebbi jövőt illetően azt mondta, szeretne jövőre, Budapesten úgy versenyezni, hogy a hazai közönség ne nyomassza, hanem a szurkolástól inkább szétfeszítse az erő.

„Csak két tizedre volt az ezüst, de egyáltalán nem érdekel, nem zavar, mert amiért jöttem, azt hazaviszem, és ez fantasztikus érzés. Akkor kezdtem el sírni, amikor az interjúra indultam, mert akkor esett le, mi történt. Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik ide juttattak. Elsősorban édesanyámnak, apukámnak, az egész családomnak, az edzőimnek, akikben maximálisan bízom, az egyesületemnek, az Újpestnek, mert tárt karokkal fogadtak és mindent megkapok, amire szükségem van. Köszönöm a sportpszichológusnak, a masszőröknek, a dietetikusnak, mert ezt nem én nyertem, hanem mi. Most leginkább hálát érzek, úgyhogy köszönöm” – fejtette ki érzéseit Kapás Boglárka az M4 Sportnak.