A hibák világnapja

A mai napon megtörtént az, amire a romanisták, még gondolni sem mertek. A szezon előtt mindenki által abszolút leírt Lazio megelőzte a még mindig erősen X lábú farkasainkat. A kékek, óriási formában vannak, ahogy mi is, hiszen aki idegenben 22-szer lő, az biztos csak jó lehet, ugye Rudi? Az mellékes, hogy ennyi helyzet ellenére, egy darab gólt tudtunk szerezni, azt is 11-esből.

Itt még öröm volt és boldogság.

Na de kezdjük az elején. Garcia nagyjából a várható kezdővel állt ki, a látványosan gólképtelen Ljaljic-Iturbe páros maradt, és a hátrahúzódó Florenzi helyére beállt a múlt héten ígéretesen focizó Ibarbo. Igazából az első félidőre nem kell sok szót pazarolni,. Hamisítatlan olasz meccs, ahol még a tét is nagy, ezért a SportKlub is inkább vicces jelenetekkel szórakoztatta, az őrjöngve stream-et kereső szurkolókat. Köszönjük (én nem bántanám őket, szerintem igazán elszoktak tőle, hogy nagy meccset adhatnak, ráadásul élőben, biztos elfelejtették hogy is kell ezt). Távoli lövések, Ibarbo lerúgását követően a nem is szabálytalankodó (beállt a nála 2 fejjel magasabb hazai játékos elé) Iturbe-nak egy sárga, és a végén volt egy említésre méltó kontránk, ahol természetesen 3-4 olyan pillanat is volt amikor gólt szerezhetett volna valaki, de akkor hol lenne az izgalom? Így 0-0-val vonultak a félidőre, ami alatt még a Sportklubnak is sikerült szerezni egy szakembert, felteszem a DigiSporttól, de amint ő visszament az igazi munkahelyére, én is inkább visszatértem a stream-hez, mert az kevésbé szaggatott(!) és a kommentátorok sem a Lazio valagának mélyéről közvetítettek (amiben később el is veszett végleg), hanem az én magyar színvonalhoz szokott fülemnek szokatlannak hangzó értelmes mondatok, és gondolatokat összeállító szakértők! Egy élmény volt.

Azt hiszem a mai teljesítményük után mindenki számára jó hír lehet, hogy a következő 3 évre a Digi megvette a Serie A kizárólagos közvetítési jogait, így róluk ennyit.

A második félidőt pont úgy folytattuk ahogy az elsőt abbahagytuk, csak ha lehet, egy kicsit nagyobb lendülettel. ennek eredménye egy vitatott 11-es lett, amit De Rossi minden rutinjával szépen összehozott. Szerintem a vitathatóság rajta annyi, hogy teljesen nyilvánvalóan semmi más célja nem volt, mint elesni. Beleakasztotta a másodperceken belül idegrohamot kapó Moretti lábába az ő hasonló testrészét, tehát nem feldobta magát, így nem volt más választása a bírónak, mint büntetőt ítélni. Ez után a védő szinte nekitámadt De Rossinak, aki vállalta a harcot. Erre 1-1 sárga lett az ítélet, amit jogosnak éreznék, ha az egyik játékos nem lett volna éppen szabálytalan, és a reklamálási technikái is sárgát érőek voltak. (legalábbis ha egy romai üvölt vörös fejjel a körülötte álló összes játékvezetőre, sárgát szokott kapni)

De Rossi nyugtató keze láthatóan Moretti nyakán pihen.

Jöhetett tehát a 11-es, amit nem az előző kettőt kihagyó Ljaljic rúgott, hanem Florenzi, aki szépen értékesítette is.

Ezzel nagyon jó helyzetben hittük magunkat, hiszen az előző két meccs tapasztalata alapján képesek vagyunk megőrizni egy egy gólos vezetést, ráadásul ha lehet, most még jobban is játszottunk eddig. Ezt a bizakodásunkat nagyon gyorsan letörte Maxi Lopez szép gólja a védelmünk borzasztó bénázása. Egy hosszúnak tűnő indítást bent tartott Peres, középre tette, és a Vives-re teljesen indokolatlanul kirohanó-reklamáló De Sanctis üresen hagyta a kaput, ahova az argentin kényelmesen bepasszolt. Hideg zuhany, 1-1. A gól pillanatában a fejembe tódult az idei év összes meccsének emléke, és ez nagyon nyomasztó volt. A csapatnak kellett nagyjából 10 perc, hogy újra felpörögjenek. Aztán viszont a kapujához szegeztük a Torino-t Csak úgy repkedtek a lövések, de igazából ezeknek a nagy része Florenzi-nek volt köszönhető, aki a legnagyobb helyzetet is összehozta. A nagyszerűen védő Padelli csak a kapufára tudta tolni, a szélről laposan érkező lövését. A hosszabbításban viszont a Torino ideje jött el, és nekik is volt helyzetük a végén, de maradt az 1-1, mint már oly sokszor idén.

Gondolom még nem volt igazán játékra alkalmas, de szokatlan, hogy Totti ott van, melegít is, és nem ő áll be. (hanem Mbiwa, de erről később)

A meccs embere egyértelműen Florenzi volt, aki jobbhátvédként jól támogatta a támadásokat, majd később balszélsőként, a legtöbbet tette a győzelemért. Leginkább a jó beadásai voltak hasznosak amivel viszont még a majd' 190 centis Ibarbo sem tudott mit kezdeni.

Itt éppen teljesen üresen fejelhetett, bár ez a mozdulat éppen olyan rejtélyes, mint az, hogy hogyan nem lett belőle gól.

Itt érkezünk el a fő problémához, a csatáraink lettek mostanra a csapat leggyengébb pontjai, és ez nagyon frusztráló. Iturbe mint egy gumilabda pattog ide-oda a pályán, de semmire nem megy vele, nem is tudom utoljára mikor találta el a kaput. Ljaljic szinte azt sem tudja, hogy hol van, ami lövése is volt, az is messze elkerülte a kaput, de most még a játék kreatív részéhez sem tudott mit hozzátenni. Nainggolan kisebb vitákat váltott ki, az angol kommentátorok azt mondták róla, hogy "...Nagyon aktív, kicsit talán túl aktív is...". Én is pont erre gondoltam. Egyesek azért szeretik, mert mindenhol ott van, rengeteget dolgozik, de pont ezért sokat hibázik is, nem túl hatékony. Én úgy gondolom, hogy nélküle még itt se lennénk, de megértem azokat is akik kritizálják, mert természetesen nem tökéletes. Ucan megint jól játszott, lendületet hozott a csapatba, és még egy látványos cselt is levágott, ezzel simán lekörözve Pjanic teljesítményét. De Rossi is ott volt ma mindenhol, és most kihagyta a heti labda-eladós sorozatának aktuális dupla részét, inkább kiharcolt egy 11-est. Számomra a csapat mélypontja Holebas volt, aki olyan szintre jutott már el, hogy szívesen megnézném megint, hogy mit tudna Cole, mert a görög semmit nem tett hozzá a támadáshoz, és a gólnál is nagyon csúnyán lemaradt.

Én nem értem miért nem szóltak Doumbia-nak, hogy egy meccsen két büntetőt, Olaszországban csak a Juventus kaphat.

A cserékkel szerintem nem volt baj. Mindegyik lecserélt tökéletesen megérdemelte ezt a teljesítménye alapján. Ucan-ról már írtam, Doumbia is sokkal jobb volt, mint korábban, csak valahogy még mindig nem képesek neki befújni semmit, hiába birkózzák le 3-an, az ő hibája, minek megy a védők közé. Legalábbis a bírók szerint. Amikor mutatták, hogy Totti melegít, majd hogy Mbiwa ott áll az cserére készen, majdnem sokkot kaptam. Nyilvánvaló volt, hogy lejön Ibarbo, (pedig, ha Doumbia-val vannak bent ketten, akkor lehettek volna veszélyesebb beívelések) de Yanga már a Napoli ellen is életveszélyes volt, és a támadásokhoz nagyjából annyit tett hozzá, mint a rendszeresen bedobásra kirúgó Morgan, de mivel így Florenzi előre mehetett, és majdnem lehozta a meccset ezért el kell ismernem, hogy jó meglátás volt.

Azért ilyen krízisben, a bajnokság hajrájában, heti egy meccsre visszatérve illene már közelíteni a tavalyi teljesítményhez!

Amiről még írni akarok, az a meccs utáni nyilatkozatok. A meccs előtt Rudi elmondta, hogy minden edzésen gyakorolják a befejezést, meg az utolsó érintéseket, erre a meccs után azt mondja, hogy ebben kell még javulni. Akkor mi is volt azokon az edzéseken? Aztán ugye egész 2015 arról szólt eddig, hogy oké-oké szarok vagyunk, de még mindig a második helyen csináljuk, szóval minden rendben, most megtudhattuk, hogy az igazából nem is számít, hogy ki van a második helyen, a vége lesz a lényeg. Azta! Ilyen hirtelen álláspont változtatásokkal már választásokat lehet nyerni, erre ők még itt focizgatnak!? Nyilván az utóbbi az igaz, az lesz a fontos, hogy ki van ott a végén, de ez azért mégis sok volt már nekem egy ilyen meccs után. Persze mi szurkolók kitartunk majd bármi történjen, de ezzel nem kéne ilyen szinten visszaélni. Van még nyolc meccs, és az elvárás, hogy mindegyiket megnyerje a csapat. Hogy magasnak hangzik? Hát a Scudetto-hoz képest semmi, szóval nincs mentség, és most már úgy gyakorolják azt a befejezést, hogy jobbak legyenek benne, ne rosszabbak, és jövő héten próbáljunk meg több mint egy gólt rúgni.