Elkezdődött a szezon!

Lejátszotta kedvenc csapatunk az első meccsét a Serie A 2015-16-os kiírásában, és bár sem az eredménnyel, sem a mutatott játékkal nem lehetünk teljesen elégedettek, nem kell azért pánikban, a hajunkat tépve, ógörög közmondásokat üvöltözve rohangálni lakhelyünk főterén, (mondjuk lehet, ha valakinek most megjött hozzá a kedve) mert láthattunk szerencsére sok pozitív, biztató dolgot is, amikre lehet építeni a jövőben.

Pillanatkép a meccs első 60 percéről.

A meccs rövid összefoglalója annyi lehetne, hogy a csapatok bármit csináltak, Rafael eldöntötte, hogy itt bizony döntetlen lesz (tipszmikű... áh, hagyjuk, ez már nagyon elcsépelt) és ezért mindent meg is tett. Persze ennél azért több minden történt, az első félidőben Salah lövését védte bravúrral a brazil kapus, majd De Rossi szinte a gólvonalról mentett egy fejest. A második félidőben Manolas már az elején simán vezetést szerezhetett volna, amikor teljesen üresen fejelt, de Rafael-nek mozdulnia sem kellett, annyira középre ment a labda. Aztán a 61. percig kellett várni az első gólra, amit sajnos nem a Roma, hanem az 1 óra alatt már így is nagyon "szimpatikussá" váló Jankovic szerzett. Szerencsére aztán jött Florenzi, és kiegyenlített egy nagyszerű távoli lövéssel, aminél (főleg a később nyújtott teljesítménye után) én nem hibáztatnám a kapust. Sajnos a fordítás már nem sikerült, a Verona nagyon masszívan védekezett, mi pedig hiába pörögtünk fel, Rafael tett arról, hogy ne legyenek elégedettek a romanisták.

Spoiler alert: ezt IS kiszedte.

Ezek voltak a száraz tények, most boncolgassuk őket. Mivel szeretném, hogy mindenki jó szájízzel fejezze be a poszt olvasását, kezdjük a negatívumokkal. A támadójáték nagyon alulmúlta az elvárásaimat, legalábbis olyan 70-80 percig. Néha volt pár nagyszerű megmozdulás, de összegészében a tavalyi ötlettelenség jött át az egészből. Pedig már láthattuk, hogy működik (ezen a meccsen is, a felkészülés során meg pláne) szóval itt azt szeretném felróni hibának, hogy elaludtunk. A végén már hiába jöttek a nagyszerű megoldások, a védelmen gyakran át is jutottunk, de Rafaelen már nem sikerült. Persze fel lehet hozni mentségnek, hogy a Verona játékosai nem kímélték a csatárainkat, és nagyon száraz volt a pálya, ez lehet, hogy valamiféle taktikai húzás volt a veronai csapattól, de őszintén engem nem nagyon érdekel, fejes gólt száraz pályán is lehet szerezni.

A másik, legnagyobb negatívum, ami igazán aggasztó, az a védelem. Mindenki tudta, hogy itt lesznek a problémák, de én naivan azt gondoltam, hogy a fantasztikus támadósor középpálya majd ellensúlyozza, de sajnos nem így lett. Florenzi nagyon bizonytalan volt, rendszeresen mögé kerültek, Torosidis pedig benne volt a gólban (mondjuk az "csapatmunka" volt, a görög már nem tehetett semmit), nagyon látszott, hogy egyikük sem a posztján játszik. Persze ha Maicon-Rüdiger felépül (remélhetőleg hamarosan), Digne, vagy valaki a Rudi szerint 3-4 megfigyelt játékosból, érkezik még a balra, így Torosidis-t visszaengedve szeretett posztjára, akkor már mindjárt jobban néz ki a dolog, mert szerencsére a Manolas-Castan duó egészen jól teljesített, bár még össze kell szokniuk.

A középpálya sem támogatta eléggé a védelmet.

Sajnos én Nainggolan játékával sem voltam teljesen megelégedve, de nem volt rossz, csak inkább bosszantó. Leginkább azzal volt problémám, hogy alig játszott pontosabban, mint a sokkal többet, és hosszabban passzoló Pjanic. Nem azt várom el, hogy irányítson, csak az ő posztján (és önmagához képest) én többet várok.

Még lehetne pár dologról beszélni, például Toni-ról, akitől Manolas szerintem már megőrölt a meccs végére a folyamatos esései miatt, vagy Gervinho-ról, akinek én most még a helyét sem láttam a csapatban, (meg őt se 60 percig) de a végére megmutatta, hogy miért is van itt, de most már jöjjenek a pozitívumok, nézzük azt, ami miatt érdemes várni a következő szezont. Először is maga Rudi taktikája, ami egyesek szerint unalmas, kiszámítható, én meg még mindenféle statisztika tudatában sem értem pontosan mi is volt ez, mert az tuti, hogy nem 4-3-3. A következő képen nagyszerűen látszik a játékosok átlagos helyezkedése, és a legérdekesebb, az Salah. Talán Florenzi miatt de nagyon mélyen, hátul játszott, és a védekezésben is sokat segített. Így viszont elöl maradt középen egy Dzeko, egy mögötte osztogató Pjanic, és a körülöttük oldalt váltogató, Gervinho, ezzel pedig kicsit féloldalas volt a csapat, Salah meg így nem tudott túl jól játszani. Ezt sajnálom, mert ő nagyon gólerős, és Pjanic-csal csodálatos dolgokat művelnek, így talán most jó lett volna ha elérhető Iturbe, ő védekezik, és Gervinho helyett játszik Salah. Mindenesetre ez azért mégiscsak egy kicsit pozitív, legalábbis a jövőre nézve, mert várhatunk újításokat, és érdekes megoldásokat Garcia-tól.

Később Ibarbo átvette ezt a szerepet, de akkor már Falque-nak köszönhetően jobban szét volt húzva a pálya, és szépen látszik is, hogy ezért a kolumbiai is kijjebb játszott

Egész meccsen jó volt nézni Szczesny-t, óriásikat védett, és bár nem volt nagyon kínos szituáció, lábbal teljesen magabiztos (100%-os passzpontosság), amit én folyamatosan reklamáltam De Sanctis-nál.

A legnagyobb pozitívum viszont Pjanic játéka volt. Nagyon élt a pályán, úgy, hogy rajta is látszott a szezon eleji bealvás, de talán ő ébredt fel legkorábban. Nagyszerű passzok, szép, veszélyes lövések, amik egy kis szerencsével fantasztikus gólok is lehettek volna. Látszik, hogy most sokkal szabadabb szerepkört kapott, és idén rengeteg fog rajta múlni, pont ezért ez a szezon egy nagy áttörés lehet neki, ha megússza a sérüléseket, és állandósítani tudja a jó formáját. Hasonlóan biztató volt a másik bosnyák is, egy új színfoltja a Roma játékának, aki igazán nagy veszélyt rejt magában. Sajnos nem sikerült gólt szereznie, de mind támadásban, mind védekezésben hozzátett a játékunkhoz, így vele kapcsolatban természetesen maradnak a magas elvárások.

Amikor már sűrűbben lesznek meccsek, nagyon szívesen megnézném ezen a poszton Ljaljic-ot is, mert ő is ilyen szerepkörben "futott be", ahogy Parades is

Van még egy dolog, amire én még csak félve merek gondolni: az erőnlét. A meccs végére látványosan elfáradt a Verona, de mi nem visszaestünk, hanem ezt inkább kihasználtuk. Ezt még majd hetek-hónapok tapasztalata fogja eldönteni, de remélem, hogy Darcy Norman munkájának meglátszik majd az eredménye, és már ma is azt láttuk.

Lezárásképpen viszont mindenképpen egy dolgot szerettem volna: Leandro Castan előtt tisztelegni egy kicsit, mert abszolút megérdemli a figyelmet az agyműtét után visszatérő védő. Csak egy kicsit gondoljatok vissza a tegnapi teljesítményére, abban a tudatban, hogy az elmúlt egy évben újra kellett tanulnia járni.

Grande Leo!