Férfi röpi: Pádár a dél-koreai furcsaságokról és a válogatottról

Egy részlet az interjúból: Egy részlet az interjúból:

– Három év belgiumi légióskodás után – még mindig csak húszévesen – elment három évre Dél-Koreába, ahol bajnokságot nyert. Ez óriási ugrásnak számított?
– Annak, de ahhoz, hogy ezt elérjem, egy picit csalnom kellett.

– Mivel?
– A magasságommal. Dél-Koreában nagyon kemény feltételekhez kötik egy-egy külföldi szerződtetését. Őket nem érdekli, hogy te ember vagy, vagy gép, mindent kisajtolnak belőled. Háromszáz játékos jelentkezett, ebből huszonötnek adtak lehetőséget arra, hogy kimehessenek próbajátékra. Videókat kellett kiküldeni, meg önéletrajzot. Na, ebbe írtam be, hogy kétszázkettő centiméter vagyok, miközben a valóságban – cipő nélkül – százkilencvennyolc. De azt nem írták le, hogyan kell lemérni magam. Szóval, beírtam a kétszázkettőt és vártam. Kezdetben a háromszáz játékosból én voltam az ötvenhatodik a rangsorban. Innen kellett valahogy bejutni az első huszonötbe. Sokan kiestek előlem, többen megsérültek, vagy inkább máshová írtak alá. A negyvenedik helyre viszonylag gyorsan előreléptem. Aztán az utolsó napon a huszonhatodik helyen álltam. Akkor szólt a menedzserem, hogy megvehetem a repülőjegyem, mert sikerülni fog a dolog. Nekivágtam az útnak, miközben tudtam, hogy szerződést hét embernek kínálnak. Koreában ugyanis a klubokban csak egy légiós szerepelhet. A próbajáték négy napon át tartott. Kicsit átnevelő tábor jellege volt a dolognak. Rögtön az első nap lemértek. De akkor már nem foglalkoztak azzal a négy centivel. Aztán megfeleltem és szerződést kaptam.

– Két évig játszott az incsoni Woori Card Wibee csapatában, majd a harmadik évben átigazolt a Hyundai Skywalkersbe. Mi volt a legnehezebb ebben az időszakban?
– Az, hogy folyamatosan éreztem, mennyire könnyen hazaküldhetik az embert Koreából, ha nem nyújt olyan produkciót, ami nekik is megfelel. Van egy szabályuk: ha valaki négy hétig sérült, akkor megkapja a pénze felét és másnap mehet haza. Erre az ottani klubvezetők szépen rájátszanak, addig nyomják az embert, amíg vagy megsérül és akkor a saját orvosuk elhúzza négy hétig a kezelést, vagy annyira megerősödik fizikailag, hogy nagy hasznot hoz nekik. Ezt is túléltem.

A teljes interjút ide kattintva olvashatják el.