Röplabda: „A NATO-bombázások idején sem voltak ekkora változások”

– Mit csinál röplabda nélkül?
– Négy hete tértem haza Szabadkára, azóta karanténban voltam, amely éppen most telt le. Hiányzott a bringázás, a séta az erdőben, no meg a röplabda, de innentől normálisabban közlekedhetek – válaszolta Szasa Nedeljkovics, az 1. MCM-Diamant Kaposvár női röplabdacsapatának edzője.

– Lehetnek tapasztalatai nehéz időszakokról…
– Igazából még a NATO-bombázások idején sem voltak ekkora változások az életünkben, és korábban sem. Van időm, sokat olvasok, ahogy láttam, a hetvenes években, a bárányhimlőjárványkor sem rendeltek el ilyen korlátozásokat, ám most ezekkel kell együtt élni.

– A felszabaduló időben morfondírozott azon, mi lett volna, ha rendben végigfut a bajnokság?
– Sokszor eszembe jut, hiszen éppen a java volt hátra. A kezdetekhez képest rengeteget javultunk, nemcsak taktikailag és technikailag, hanem viselkedésben, harcosságban is. Sok energiát gyűjtöttünk, hogy a hajrában bírjuk, de ez elszállt a játékosokból és belőlem is. Megdöbbentő, milyen gyorsan szétfoszlott, amiért nagyjából nyolc hónapig keményen dolgoztunk. Menetközben visszajutott hozzám, hogy sokan „puha”, átlagos csapatnak tartanak minket, ám hiszem, hogy pontot tudtunk volna tenni a végére, és kihozni magunkból a legjobbat, mert mentálisan is rengeteget erősödtünk. Nem véletlenül zártunk az élen sok fordulót, és álltunk ott a befejezéskor is.

– Amikor a legjobbat mondja, a bajnoki címre gondol?
– Bátor vagyok, de azért annyira nem, hogy megjósoljam, mi lett volna a végeredmény, sosem tudjuk meg, nyerhettünk volna-e vagy sem. Csak abban vagyok biztos, a legjobbunkat adtuk volna.

– Kulcsemberével, Tálas Zsuzsannával éppen most hosszabbítottak egy évvel. Milyen csapata lesz a következő idényben?
– Edzőként fontos, hogy a legjobb játékosokkal dolgozzak, örülök, hogy a magyarok nagyobb részével megegyeztünk, persze kérdés, milyenek lesznek a légiósok. Ez a klub költségvetésétől is függ, és ebben a helyzetben minden képlékeny, melyik klub hogyan tud erősíteni, milyenek leszünk mi és az ellenfeleink.

– A koronavírus-járvány megtörheti a női szakág fejlődését?
– Nagy kérdés… A következő lesz a hetedik évem Magyarországon, és sokat fejlődött a röplabda, de egyrészt még rengeteg elemben lehet előrelépni, másrészt nem tudom, marad-e a tendencia. Fontos lesz jól felhasználni a sportágba érkező pénzeket, és nemcsak a taóra gondolok, hanem a szponzorációra. Támogatókat kell bevonni, és persze a szövetségnek óriási a felelőssége. Reméljük, hogy az újraindulás nem lesz túl fájdalmas, és ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk.

– Még nem dőlt el, melyik együttes melyik nemzetközi kupasorozatban indulhat. Ön szerint hol van a helye a Kaposvárnak?
– Amikor két évvel ezelőtt újraindítottuk a női röplabdát, nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan jó eredményeket érünk el. Ugyanakkor a klubelnök Orosz Ferenccel egyetértettünk abban, a klubszervezést nézve sincs még azon a szinten az egyesület, hogy Bajnokok Ligája-szereplést vállaljunk. Kell még két-három év fejlődés, legközelebb CEV- vagy Challenge-kupa-szerepléssel kellene rutint szereznünk. A folyamat elindult, jó úton járunk.