Női röplabda Extraliga: Merünk nagyot álmodni! – Tóth Gábor

– Kicsit hamarabb kezdődött az új idény a Békéscsabának, hiszen a múlt héten két Közép-európai Liga mérkőzést játszott, amelyeket meg is nyert. Ezek jó előjelek a szombati bajnoki rajtra?
– Nem bízom el magam és a játékosokat is erre kértem – felelte lapunknak Tóth Gábor, a Swietelsky-Békéscsaba vezetőedzője, aki jövő hétfőn tölti be harminckilencedik életévét. – A bajnokságra készülésünk része volt a két MEVZA-találkozó, amelyeken nem véletlenül léptünk pályára különböző felállásban, hiszen a megfelelő regeneráció érdekében minden játékosnak szerettem volna lehetőséget adni.

– Néha még eszébe jut a legutóbbi bajnoki döntő, vagy már teljesen lezárta?
– Azért tudtam könnyedén elengedni, mert az ötödik találkozó független volt a többitől. A negyedik összecsapáson a Vasas otthonában minden energiánkat elégettük, két nappal később pedig már hazai pályán kellett volna megnyernünk az aranyat. Bár a történelmet a győztesek írják, nagyszerű érzés volt olyan párharcot vívni, amelyet jogosan nevezhetünk az utóbbi évek legjobb bajnoki döntőjének.

– Mit tanított önnek a Vasas elleni finálé?     
– Nem szabad megelégedni azzal, ami van, meg kell próbálni új utakat keresni. Folyamatosan próbáljuk szélesíteni a játékoskeretünket, hogy ne csak a magyar bajnokságban, hanem a nemzetközi porondon is megálljuk a helyünket. Jelenleg ez nem észszerű döntés, de merünk nagyot álmodni. A baj azokkal van, akik nem így gondolkodnak.

– Gondolom, a nyáron érkezett játékosok ezzel pontosan tisztában vannak.
– Persze. A távozókat sikerült minőségi röplabdázókkal pótolni, így ezért is fontos kiemelni, hogy nekünk nem kispadunk, hanem friss erőink vannak. Ugyanakkor nem félek belenyúlni a mérkőzésbe, ha éppen szükséges, erre a jó példa pont a legutóbbi bajnoki finálé, amikor több kezdőjátékosunk sem maradt fent a pályán a találkozók későbbi szakaszaiban. Ha mindenképp nyerni kell, nem szabad tétovázni, változtatni kell!

– Az előző bajnoki kiírásban a Vasassal versenyeztek az aranyért. Ezúttal mire számít?
– Nem bocsátkozom jóslatokba, de a kereteket látva az látszik, a lehetőségeihez mérten mindegyik csapat erősített. Kaposvárról és Balatonfüredről sok játékos távozott, de például a címvédőnél együtt maradt a csapat gerince, csupán néhányan igazoltak el, ami a profi sportban szinte semmi. Az idény elején mutatott forma alapján sem lehet messzemenő következtetéseket levonni, erre épp mi vagyunk a jó példa, hiszen legutóbb csak a Vasas vert meg minket az alapszakaszban.

– A 2016–2017-es idényben került Békéscsabára, majd kétéves, az MTK-ban tett kitérő után 2020 óta újra a viharsarkiaknál dolgozik. Miért húzta vissza a szíve?
– Békéscsaba különleges hely, nagy felelősség itt dolgozni, de ezzel nincs baj, el kell viselni. Már az első itt töltött évadban is rengeteget tanultam, ráadásul olyan csapattal tudtunk triplázni, amely még ma is megállná a helyét az Extraligában, a legjobb négy közé biztosan bejutna. Teljesen más nálunk profi röplabdázónak lenni, hiszen mi itt kialakult rendszerben, kristálytisztán megfogalmazott célokért küzdünk. Ez azonban egy folyamat, fejlődés eredménye, ami a játékosokra is nagy felelősséget ró.

– Erre gondolhatott az új török igazolás, Ceyda Aktas, aki arról beszélt, hogy amint pályára lépett múlt héten, egyből átjárta a „BRSE-spiritusz”.
– Ő teljesen más mentalitással érkezett hozzánk, de pontosan tudja, mit jelent harcolni és a közösség részének lenni. Fontosnak tartja, hogy ha az utánpótlás-játékosok felnéznek rá, akkor az felelősséggel jár, aminek meg kell felelni. Előbb-utóbb mindenkinek átjön, hogy mit jelent Békéscsabán játszani.