Noha pontos adatokra nem hivatkozhatunk a tekintetben, kik voltak a magyar férfi kosárlabda-válogatott legkorosabb debütálói, ám aligha tévedünk nagyot azzal az állítással, hogy Dzunics Braniszlav köztük van. Pontosabban: lesz. Még pontosabban: lehet. Mihelyt pályára lép a piros-fehér-zöld trikóban.

Hogy mennyit fogunk ezekről a csapatokról beszélni február végéig&! Kedden Münchenben kettéosztották a női Euroliga mezőnyét, és eldőlt, kiket kapott maga mellé a GYSEV-Ringa, és kiket a MiZo-Pécsi VSK. Lehet ízlelgetni a neveket, és jól elvitatkozgatni azon, vajon kié a könnyebb csoport.

A mögöttünk álló idényben már férfi kosárlabdában is egyre élesebben, nagyobb vehemenciával feszültek egymásnak nemcsak a csapatok, hanem a mögöttük felsorakozó szurkolótáborok is. Mindezen jelenségek természetszerű (?) velejárói voltak a lelátói sportszerűtlenségek, rendbontások is, amelyek időnként fizikai összecsapásba is torkollottak. Hiába születtek adminisztratív döntések, hiába volt a fokozottabb rendőri jelenlét, a helyzet egyre csak "fokozódott.

Noha messze még az ősz, a kosarasidény kezdete, az új évad szempontjából mindenképpen nagy jelentőséggel bír, ami kedden Münchenben történni fog. Ott készítik el ugyanis a női Euroliga 20022003-as szezonjának csoportbeosztását, ott dől el, melyik csapatokkal kell megvívnia a továbbjutásért a GYSEV-Ringának és a MiZo-Pécsi VSK-nak.

A DKSK női csapata is elkezdte az alapozást. A piros-fehérek a miskolci Városi Sportcsarnokban gyűjtik az erőt, de néhány hét múlva dolgoznak majd az egyetemvárosi komplexumban is. A tervek szerint szeptemberben Jugoszláviába mennek, Szabadkán és Újvidéken játszanak felkészülési meccseket, aztán itthon és vendégként több találkozót vívnak szlovák csapatok ellen, a bajnoki rajt előtt pedig a bonyhádi nemzetközi tornán lépnek pályára.

Valami van, de nem az igazi& Valahogy így lehetne jellemezni a magyarok számára a reméltnél egy nappal korábban befejeződött női junior Eb-vel kapcsolatos érzéseinket. Ismerve a korosztály honi legjobbjait, akadtak, akik úgy vélekedtek, már annak is örülnünk kell, hogy egyáltalán kijutott válogatottunk a viadalra a kvalifikáció rögös útjain  viszont ismerve az ellenfeleket, no meg azt, hogyan szorult ki Buttás Pál csapata a legjobb nyolc közül, inkább bosszankodni van okunk.

A Szedeák A-csoportos férfi kosárlabdacsapata tavasszal bravúrok árán harcolta ki a bentmaradást, pedig a főszponzor kiválása után hetekig élethalálharcot vívott a klub. Végül azért tarthatta meg előkelő besorolását, mert a helyi önkormányzat, továbbá egy multinacionális cég gyorssegélyben részesítette az egyesületet.

Szlovákia és Magyarország három nap leforgása alatt másodszor került szembe egymással, hiszen a csoportmérkőzések utolsó körében aratott magabiztos magyar győzelem után a 9. helyért kellett megvívnia e két együttesnek.

Olaszország csapata nyeretlenül zárta a zágrábi junior Eb csoportmérkőzéseit, így a mieinkkel együtt az alsóházban folytathatta a további küzdelmet a 912. helyért. Lányaink sem arról álmodoztak, hogy a szerény képességű itáliaiakkal kelljen csatázniuk pénteken, és, hogy reményeik nem voltak alaptalanok, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a két megnyert találkozóval akár a harmadik továbbjutó helyen, sőt a spanyolok ellen egy ponttal elveszített találkozó esetleges megnyerésével a második helyen végezhetett volna Buttás Pál együttese.

Néhány hete nagy port vert fel az a hír, hogy az olasz labdarúgó-bajnokságban limitálják az Európai Unión (EU) kívülről érkezett játékosok számát: augusztus 31-ig minden első és második ligás csapat még egy ilyen futballistát igazolhat, azután pedig  az új rendelkezésig  egyet sem, legfeljebb a már Olaszországban élő légiósokat lehet csereberélni. A helyzet a kosárlabdában sem sokkal jobb, ugyanis az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) által elkészített szövetségenkénti kvóta alapján az eddigi 400-ról 160-ra kell csökkenteni az EU-n kívüliek létszámát.