Barculatváltás? Csak módjával!

Az elmúlt hét napban szép csendesen csordogáltak az átigazolási hírek a spanyol élvonalban, de azért nem maradtunk írnivaló nélkül. A Granada például kölcsönadta fiatal támadóját, Jonát a Vitória Guimaraeshez, a Málaga hasonlóképpen cselekedett a tizenéves Juanmival a Racing Santander irányában, a Michuval nagyot fogó Swansea pedig kölcsönvette az elefántcsontparti származású belga szélsőt, Roland Lamahot a La Ligából, nevezetesen az Osasunától. Egyébként a legértékesebb játékos a Málagához került, de nem az olajsejkek találtak otthon a sublót alján pár tízmillió eurót, hanem „csak” kölcsönbe került a klubhoz a Chelsea-től Lucas Piazón. Idézőjelet nem véletlenül használtunk, ugyanis az éppen csak nagykorú brazil támadó középpályásért 7.5 millió eurót fizettek tavaly az angolok a Sao Paulónak. A tinicsillag, ha ügyesen használja ki a tavaszt, feladhatja a leckét a Chelsea (következő?) edzőjének az idény végén, de valószínű, hogy hatalmas tehetsége ide vagy oda, egy pár idény erejéig még kölcsönben erősödik valahol. Az üzlet érdekessége, hogy a spanyolok eredetileg azért fordultak a londoniakhoz, hogy Romelu Lukakut kérjék kölcsön, de ő végül maradt a West Bromwichban, szintén kölcsönben ugyebár.

Régi (virtuális) ismerősünk a bolgár expressz – vagyis már nem annyira expressz, inkább csak gyorsított személy, hiszen már 34 éves a balszélső –, azaz Martin Petrov, aki otthagyta a Boltont az Espanyol, pontosabban az újdonsült edző, Javier Aguirre kedvéért. A Bolton Wanderers, az Atlético Madrid és a Manchester City együttesen 17 millió eurót fizetett anno a veterán labdarúgóért, míg a barcelonaiak ingyen kapták meg a játékjogát. Ebben az ügyben is akadt némi csavar, mert egy hónapja Petrov bejelentette, hogy hazatért nevelőegyesületéhez, a CSZKA Szófiához, ahol futballozik egy picit, majd felcsap sportigazgatónak. Nem így történt, ellenben kedvesen búcsúzott tőle boltoni menedzsere, Dougie Freedman: „Nézzünk szembe a tényekkel! Martin a karrierje végén áll, és rengeteg pénzbe kerül a klubnak.” Kapitoprofizmus, meztelen igazság a második neved!

A régebbi szériás Championship Manager-fanoknak, vagy azoknak a fanoknak, akik kedvelik a CM régebbi szériáit, ismerős lehet Carlos Aranda neve, aki jó tíz éve ígéretes fiatal volt a Real Madrid istállójában. Bizony, Aranda már 32 éves, és most azzal került be a rovatunkba, hogy félmillió euróért átigazolt a Real Zaragozától a Granadához. Egyébként a Zaragoza volt az ék tizedik klubja, de ezt a számot nem növeli most, mert a Granadában játszott már egyszer, 2007-ben – ezúttal tehát visszatér, a 13. klubváltása alkalmával. Reméljük, nem babonás.

Nézzünk szét ma körül bővebben a Barcelona háza táján!

„Nem aggódom amiatt, hogy pár játékos követné Pep Guardiolát a Bayern Münchenhez. Nem aggódom, mert szerződés köt ide mindenkit” – mondta a katalánok mestere, Tito Vilanova, utalva neves elődje és tanítója új munkaadójára. Ennél jóval fontosabb számára, hogy kezdőkapusa, Víctor Valdés bejelentette, nem újítja meg 2014 nyarán lejáró szerződését. A 31 éves hálóőr ugyanis pszichésen picit megfáradt, új kihívásokra (Liverpool? Milan?), új motivációkra vágyik, ezért hozta ezt a meglepő döntést. Korábban is érlelődhetett ez benne, ezért is keresett a klub már hónapok óta kapust. Érdekes Valdés terve abból az aspektusból is, hogy ha valaki, hát mellette mindig kiálltak a vezetők, még akkor is, amikor a szurkolók és a szakírók is szerették volna „kikiabálni” a kezdőből. Valdés barcelonai fizetéséről csak annyit, hogy 2009-ben az akkori tárgyalásokon évi kilencmilliót kért, de a szőrösszívű elnök csak hétmillióba egyezett be. No és azóta leesett némi bónusz is a klubnál, állítólag…

Természetesen lesz, aki hálátlan kölyköt emleget vele kapcsolatban, mások megértik őt magán- és sportemberileg, de a sport világa is már csak olyan, mint a kazánsalakolás utáni első orrfújás: néha olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyekre korábban soha nem gondoltunk volna.

Helyére a jelöltek David de Gea (Manchester United, őt pár éve félmillióért megvehették volna az Atlético Madridtól, de akkor nem ért meg annyit szerintük), Thibaut Courtois (Atlético Madrid/Chelsea), Marc-André ter Stegen (Borussia Mönchengladbach), Vicente Guaita (Valencia) és Bernd Leno (Bayer Leverkusen). Közülük az első kettő a legesélyesebb arra, hogy Valdés-utód legyen. Ne feledjük, a jelenlegi cserekapus, José Manuel Pinto már 37 esztendős, azaz nem is egy kesztyűs ember érkezik a közeljövőben a Barcához.

Izgalmas kérdés, mi lesz a védelemmel, ahonnan Carles Puyol csak kiöregszik előbb-utóbb, Éric Abidal, ha visszatér is, már 33 éves, Dani Alves nemsokára 30, és egyébként sincs csodaformában. Furcsa módon nem röpködnek a lehetséges érkezők nevei – az Espanyol mexikói bekkje, Héctor Moreno, a chelsea-s David Luiz, valamint Ashley Cole és a dortmundi Neven Szubotics is sokhetes „pletyka”; a legfrissebb talán a Napoli jobb oldali mindenese, Camilo Zúniga.

A középpályán is várható némi jövés-menés, Alex Song ideje sokak szerint máris kitelt, és bármilyen hihetetlen, de Xavi nemsokára betölti a 33-at. Az olasz La Gazzetta dello Sport szerint a Barca legkomolyabb kiszemeltje ebbe a csapatrészbe a római Miralem Pjanic, aki jól illeszkedne a tiki-takába, angol lapok pedig arra mutattak rá, hogy a Barca megfigyelői kiszúrták a Tottenham tartalékjai között a 19 éves szervezőt, Alex Pritchardot, míg a nála két évvel fiatalabb Will Hughest a Derby Countyból. Jelzésértékű, hogy egy fiatalját sem adta el vagy kölcsönbe a katalán gigász, és bár sokáig fennállt ennek a reális lehetősége, David Villát sem engedik el Angliába az Arsenalhoz, a Liverpoolhoz vagy a Tottenhamhez (legalábbis januárban nem). Neymar (nem) érkezéséről, megfogadtuk, nem írunk többet, de azt szögezzük le, hogy az „új brazil Pelé" állandó variálásával lassan a leginkább megunt futballista lesz Európában – pedig még meg sem érkezett a vén kontinensre.

Jó lenne tudni azt is, mi járhat például Pedro fejében, aki más csapatoknál nem simán kezdő vagy alapember lenne, hanem egyenesen csillag – szerencséjére éppen mire egyre több komoly kérője akadt, a chilei Alexis Sánchez szépen „leépítette magát”. A tizenéves tehetségek nem tudtak mostanában huzamosabb időre a kezdőbe férkőzni, ez azonban inkább a konkurenciájuk dicsérete, mintsem az ő bűnük, és ha nem is mindig parádéznak a bevetett saját nevelésű vagy annak számító ígéretek, a türelem maximális velük szemben. Az idősebb olvasók emlékezhetnek arra, hogy annak idején Valdés mellett Puyol, Xavi és Iniesta sem villogott azonnal a felnőttek között, de egy kis rutint szerezve igencsak kinőtték magukat. És amíg olyan tálentumok sorakoznak a tartalékok között, mint Gerard Deulofeu vagy a 14 éves dél-koreai csodagyerek, az új Messi, Szung Vu Li, addig kacagva nézhetnek szembe a generációváltással a blaugranák.

Nem kell arculatot váltania a csapatnak még akkor sem, ha egy-két arc ténylegesen ki is cserélődik – arról nem is beszélve, hogy ezt a frissítést csöppet sem kell elkapkodniuk, az idő nemcsak ellenük, hanem nekik is dolgozik ebben az esetben.