Korábbi Real-klasszis a Nemzeti Sportnak: Aggódhat a Barca!

– Hogy érezte magát a Formula–1-es hétvégén?
– Monza mindig különleges a szenvedélyes Ferrari-rajongók miatt – mondta Míchel Salgado a lapunknak adott exkluzív interjújában. – Fantasztikus a hangulat, akárcsak tavaly, az idén is nagyon jól éreztem magam a hétvégén. Az egyetlen negatívum, hogy Fernando Alonso barátom mostanában nem lehet túl vidám. De remélem, hamarosan kedvező fordulatot vesz a karrierje.

– A Real Madridnál viszont nem is mehetnének jobban a dolgok. Hogyan értékeli korábbi klubja helyzetét?
– Úgy kezdtük az idényt, ahogy tavaly befejeztük, nagyon jó az előérzetem a szezon egészével kapcsolatban. Látni, hogy a csapat minőségi munkát végez, Zinédine Zidane pedig felettébb magabiztos a gárda élén. A legjobb, hogy a keretünk nemcsak ebben az idényben lesz jó, hanem a következő öt évben is. Folyamatosan olyan fiatal, különleges képességű spanyol játékosok érkeznek a klubhoz, mint Isco, Marco Asensio vagy Dani Ceballos, akikkel biztosítva van a szép jövő is. A futballisták hozzáállása példaértékű, ezért úgy vélem, meg lehet ismételni az előző évad sikereit. Természetesen nem lesz könnyű, mert korábban még a címvédés sem sikerült senkinek a Bajnokok Ligájában, a sorozatban elnyert három trófea pedig még nehezebb lesz. De egyetértek Zidane-nal a tekintetben, hogy lépésről lépésre kell haladni. Előbb összpontosítsunk a bajnokságra, aztán március-április környékén a Bajnokok Ligájára lehet helyezni a hangsúlyt.

– Gondolta volna, hogy korábbi világklasszis csapattársa edzőként is ennyire sikeres lesz?
– Miért is ne? Megvan hozzá a megfelelő tudása és szakértelme, ő a futballvilág egyik legnagyobb ikonja. Az viszont engem is meglepett, milyen hamar ért el óriási sikereket. Ne felejtsük el, milyen nehéz időszakban vette át a csapatot. Rafa Benítez teljesen más irányt jelölt ki, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ilyen helyzetben egyáltalán nem könnyű az új edzőnek. Amikor hat hónappal később Zidane megnyerte a csapattal a Bajnokok Ligáját, mindenki azt mondta, hogy szerencséje volt csupán. A címvédéssel viszont alaposan rácáfolt a kritikusokra.

– Mi a titka?
– Az, hogy lenyűgözően kezeli a játékosokat, és hogy tökéletes időzítéssel hoz döntéseket. Az előző idényben többek között azért volt a Real Madrid a legjobb csapat, mert a futballisták mindig a megfelelő időben voltak a lehető legjobb állapotban erőnlétileg és mentálisan egyaránt. Gyakran előfordul, hogy márciusra kissé elfárad egy keret, ők viszont végig a topon voltak, ez leglátványosabban a Bajnokok Ligája döntőjének második félidejében mutatkozott meg. Erőnlétileg kerültünk döntő fölénybe, és ez egyértelműen az edző érdeme. Számítottam Zidane edzői sikereire, ám nem ilyen hamar.

– Milyen egyéniség volt az öltözőben? Már akkor is vezére volt a galaktikusoknak?
– Az emberek többnyire azt gondolják Zidane-ról, hogy nyugodt, megfontolt ember. Pedig mindig is szenvedélyes és forróvérű volt. Valósággal áradt belőle a győztes mentalitás. Lehet, hogy a sajtótájékoztatókon és a kispad előtt állva nyugodtnak tűnik, de valójában nagyon szenvedélyes vezér. Az öltözőnkben akkoriban annyi kiemelkedő egyéniség volt, hogy bárki vezethette volna a csapatot, ő is egy volt közülük. Különleges volt a pályán, úgy futballozott, amihez hasonlót nagyon nehéz találni. Lenyűgöző volt testközelből figyelni még az edzéseken is.

– A Real Madrid sikereivel egy időben a Barcelona igencsak megtorpant. Ön szerint mi történt a katalán csapattal, amely két éve még BL-t nyert?
– A futballban különböző időszakok váltják egymást. Ahogy ön is említette, nemrég még nagyon sikeresek voltak. Luis Enrique első évében sikerült a triplázás, utána azonban mintha hirtelen minden elkezdett volna szétesni. Nem tudták átigazolni a kiszemelt játékosokat, képtelenek voltak megtartani egyik ikonjukat, ez igazi mélyütéssel ér fel. Amikor egy Neymar kaliberű játékos hagyja el a fedélzetet, az azt az üzenetet küldi, hogy az adott klub nem tudja megadni neki, amit akar – nemcsak anyagi szempontból, hanem a sikereket illetően is. A Barcelona most nehéz helyzetben van, a szurkolók pedig elkezdtek kételkedni, és aggódnak, mi lesz a szezonnal. A klubvezetők nem tudták megfelelően pótolni Neymart, hiszen Ousmane Dembélé még nagyon fiatal játékos, aki egyetlen idényt játszott a Bundesligában. Lemaradtak Philippe Coutinhóról és Ángel Di Maríáról is, szóval a hangulat nem is lehetne ellentétesebb a két nagycsapatnál: a Barcelona szurkolói tele vannak kételyekkel, a Real Madridnál viszont semmi ok az aggodalomra.

– Xavi néhány nappal ezelőtt úgy fogalmazott, az a különbség a két együttes között, hogy a nehezebb időszakokban Madridban mindenki összefog, a Barcelonánál meg inkább széthúznak. Ezt ön is így látja?
– Én csak a Real Madridról tudok beszélni, de abban teljesen igaza van, hogy amikor baj van, tényleg összefogunk. Szerintem nálunk más a hangulat. Az egész klubot áthatja a győztes hozzáállás, és ha valamit elrontunk, azonnal arra figyelünk, hogy megfordítsuk a helyzetet – és mindenki készen is áll a feladatra. A Barcelonánál kicsit más a helyzet. Sokat beszélnek a stílusról és hasonlókról, csakhogy amikor bajba kerülnek, nagyon szenvednek, és sokkal nehezebben állnak talpra, mint a Real Madrid. Ebben egyetértek Xavival.

– És mi a helyzet a La Masiával? Mintha az elmúlt években nem ontaná a tehetségeket…
– Megint csak a futball hullámzására tudok hivatkozni. Vannak időszakok, amikor több tehetség jön össze, és van, amikor kevesebb. Tíz évvel ezelőtt hihetetlen klasszisokat neveltek ki, most viszont mintha küszködnének. Ezzel egy időben a Real Madridnak sikerült nagyon tehetséges fiatalokat megszereznie, de mindkét csapatnak nagyon jó az utánpótlás-nevelése. Nem hiszem, hogy a Barcelonánál e téren valamit rosszul csinálnak, egyszerűen most nincs olyan sok szépreményű fiataljuk.

– Lát esélyt arra, hogy valaha egy magyar tehetség rákerül a Real Madrid vagy az FC Barcelona radarjára, és eljut az első csapatig?
– Manapság nehéz ilyen magyar játékost találni. Vegyük például a török Emre Mort, akit most igazolt át a Celta Vigóba a Dortmundtól. Alig húszéves, de már bizonyította, hogy különleges tehetség. Őszinte leszek, ha Magyarországról beszélünk, nem látok ilyen különleges ígéretet. De mint mondtam, a futballban mindig megvannak az adott időszakok, és ki tudja? Talán két-három éven belül felbukkannak olyan magyar tehetségek, akik most tizenöt-tizenhat évesek, s akik egyszer majd berobbannak az elitbe.