Igazi, élettel teli futball híján nem kell csodálkozni azon, hogy a statisztikáké, felméréseké a terep (pontosabban a gyep), így cseppet sem meglepő, május közepén elemzésre érdemes téma, hogy a föld kerekén mely klubok a legeredményesebb nevelőegyesületek egyben. Írhatom, természetesen köztük van a Real Madrid, ha másért nem, azért is, mert a spanyol futball igencsak koros, több mint hatvanéves uralkodója már az európai labdarúgásnak, van tehát miből merítenie, és még mindig van mire építkeznie.
Rendben, e különös időszámítást és ideológiát a magam magyaros módján állítottam fel, arra gondolva, hogy a Puskás Ferenc nevével fémjelzett realos generáció hatása a mai napig jelentős, hiszen arrafelé tudják, a dicsőséges múlt (ötvenes-hatvanas évek) nélkül nem létezne a büszkeségre, dicsekvésre okot adó jelen. Hozzáteszem, a magyar futball pedig még ma is talán éppen ennek a jelentős korszaknak a lelki hiányát nyögi, amikor az amúgy is remek labdarúgásunk a világsztár, sőt világsztárok révén igazán dicsőséges lehetett volna, amikor a földön tényleg minden nagyjaink zsenialitásáról szólt – de már az országhatárainktól távol… Szóval, ha kifordítható lenne sarkaiból a világ, az akkori magyar aranylábak dicsőségét a jelen honi játékosgenerációjával összevetve is lehetne ezen a napon jegyzetre érdemes téma – ám a futballmúlt rendíthetetlen és megváltoztathatatlan.
S bár sokszor hallom, időnként már sok az Öcsi-féle történet, s hogy ne éljünk mindig a múltunkban, most, hogy az ifjú madridiak szó szerinti tökéletes helyzetbe hozása jelenti a témát, illetve az, hogy a Realnál a legprofibb a fiatal, tehetséges labdarúgók kinevelése, még inkább érzem, végképp nem szabad elengednünk a futballunk hajdanvolt sikereit, egykori sztárjait, mert nekünk akkor van jövőnk.
Persze ez, a világ legjobb utánpótlás-nevelő klubjairól készített összeállítás annyiban csalóka, hogy a topbajnokságokban jelen lévő ifjakat vizsgálja, ami túl vegytiszta képlet, mert a világ futballját hosszabb távon a grundfutball élteti. S bár a Real-sikerek irigylésre méltók, éppen a magyar zsenik útja mutatja az irányt: az ösztönösség lesz mindörökkön meghatározó tényező abban, hogy kiből lesz igazán klasszis labdarúgó.