A Tigris visszatért – Radamel Falcao nyolc év után újra a spanyol élvonalban futballozik

Volt idő, amikor a világ legjobb csatárai között tartották számon. Radamel Falcao nyolc év után tér vissza a spanyol élvonalba, a Rayo Vallacano ingyen szerződtette a Galatasaraytól távozó kolumbiai klasszist. Josep Pedrerol újságíró szerint ő a spanyol élvonal legnagyobb nyári igazolása, de sokan kíváncsiak rá, képes lesz-e még 35 évesen maradandót alkotni a La Ligában.

„Óriási lehetőség ez nekem, igyekszem élni vele  – mondta Radamel Falcao a Marcának. – Jól ismerem a spanyol bajnokságot, örülök, hogy visszatérhettem. Nagy múltú klubhoz igazoltam, Kolumbiából is rengetegen üzentek, hogy mostantól a Rayónak szurkolnak a La Ligában. Biztos vagyok benne, hogy több millióval növekedett a csapat tábora. Madridban mindenki kedvesen fogadott. Sok mindent átéltem már pályafutásom során, tudom, milyen sokat számít a szurkolók szeretete.”

Az idősebb Rayo-drukkereknek bizonyára eszükbe jut a minden idők legjobb mexikói csatárának tartott Hugo Sánchez, aki korábban hasonló utat járt be. Ötszörös bajnokként és gólkirályként távozott 1992-ben a Real Madridtól a mexikói Américához, majd egy idény után – szintén 35 évesen – visszatért Spanyolországba a Rayóhoz. Ő egy évadot húzott le a csapatban, 29 mérkőzésen 16 gólt szerzett, majd visszatért Mexikóba az Atlantéhoz. Azt nem tudni, Falcao meddig marad, mindenesetre Hugo Sánchez szerint túlszárnyalhatja őt.

„Minden esélye megvan rá, hogy hozzám hasonlóan legalább tizenhat góllal zárja az idényt  – idézte a Marca Hugo Sánchezt. – Ami engem illet, keserédes élmény volt a Rayónál töltött időszakom. Bár sok gólt szereztem, és nem ment rosszul a játék, ám a csapat kiesett az élvonalból, és az akkori elnökkel sem találtam meg a közös hangot. De emlékszem arra is, hogy szívesen tértem vissza a spanyol fővárosba. A Real Madridnál korábban a fellegekben jártam, a Rayónál viszont sokkal emberközelibb volt minden. A szurkolók nagyon kedvesek voltak. Tudtam, hogy pályafutásom végéhez közeledem, szerettem volna élvezni az időszakot. Remélem, Falcaónak is sikerül, és emlékezetessé tudja tenni a karrierjéből hátralévő éveket.”

Bárhogy alakul, az biztos, hogy Falcaónak már így is lesz miről mesélnie, ha visszavonul. A Portóval 2011-ben, az Atlético Madriddal 2012-ben nyerte meg az Európa-ligát, úgy, hogy mindkét kiírásban gólkirály volt. Ő lett az első labdarúgó, aki két egymást követő évadban, két különböző csapattal megnyerte a második számú európai kupasorozatot. Az Atleti 2011 nyarán akkor klubrekordot jelentő negyvenmillió euróért szerződtette őt, ami remek döntésnek bizonyult. Első spanyolországi idényében 24, a következőben 28 góllal zárt a bajnokságban, az más kérdés, hogy a csúcson lévő Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mellett esélye sem volt a gólkirályi cím megszerzésére. Ám így sem panaszkodhatott. Két idény után a francia élvonalba frissen feljutó Monacóhoz igazolt. Később érezhető frusztráltsággal válaszolt a spanyol Liberónak klubváltása körülményeiről, és az ezzel kapcsolatos kritikákról.

„Akkoriban az Atlético nehéz anyagi helyzetben volt, már hónapokkal korábban tudtam, hogy el akar adni és távoznom kell – mondta Falcao. – Mindenhol jól éreztem magam, de a legszebb időszak az volt, amikor Európába kerültem, és a Portónál, majd az Atléticónál futballozhattam. Ám óriási tévedés, hogy egy labdarúgó maga dönt a jövőjéről. Mindig mosolygok, amikor megkérdezik, miért nem maradtam egy adott klubnál, vagy miért nem másik egyesülethez igazoltam. Mintha egy futballistának olyan sok beleszólása lenne. Ilyenkor legszívesebben visszakérdeznék, hogy a kérdést felvető újságíró miért nem a CNN-nél vagy az ESPN-nél dolgozik. A labdarúgásban ugyanez a helyzet. Ritka, amikor egy játékos éppen oda igazolhat, ahová szeretne. A futball olyan, mint a tőzsde. Valójában más történik a piacon, mint amit kifelé kommunikálnak. Ez az oka annak is, hogy a pályafutásom lezárása után a labdarúgástól távol szeretnék dolgozni.”

A szavaiból érződik, mennyire frusztrálja a játékosügynökök ténykedése, ám azt aligha bánja, hogy a baseball helyett a labdarúgást választotta. Pedig egyáltalán nem volt egyértelmű, annak ellenére, hogy a nevét is az AS Roma korábbi brazil középpályásáról, Paulo Roberto Falcaóról kapta. Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy édesapja, Radamel García is profi labdarúgó volt, igaz, neki védőként nem a gólszerzés volt a fő feladata. A kis Falcaót már gyerekkorában elvarázsolta a labda, és rendre ott volt édesapja meccsein, ám ötéves korában nem sokon múlt, hogy sportágat váltson.

„Édesapám akkoriban Venezuelában játszott, ahol a baseball a legnépszerűbb sportág  – idézte Falcaót az As. – Én is elkezdtem játszani, méghozzá elég magas szinten. Az édesapám érezte, hogy nehéz döntés előtt állok, és hogy vissza kell mennünk Kolumbiába ahhoz, hogy a futballra koncentrálhassak. Venezuelában ez sokkal nehezebb lett volna. Kimondottan tehetséges voltam a baseballban, gyorsnak számítottam, és szerettem is játszani. Ha komolyan veszem, magas szintre juthattam volna. De a futball a véremben van, és legbelül tudtam, melyik utat kell választanom.”

Persze akkor még nem sejtette, hogy a világ egyik legjobbja válik belőle, aki 2012-ben ötödik helyen zár az Aranylabda-szavazáson.

Bár a Monacóval 2017-ben francia bajnok lett, és 21 bajnoki góllal fejezte be az idényt, már kevésbé volt szem előtt és az angliai kalandja sem sikerült jól. Kölcsönben játszott a Manchester Unitedben és a Chelsea-ben is, de mindkét együttesben kevés lehetőséget kapott, a manchesteriek mezében négy, a londoniakéban egy gólt szerzett a bajnokságban. Ebben az időszakban már sokat bajlódott sérüléssel, és ez az oka annak is, hogy a világbajnokságon sem tudott maradandót alkotni. Kolumbia 1998 után először jutott ki a vb-re 2014-ben, ám Falcaónak makacs térdsérülése miatt ki kellett hagynia a brazíliai tornát.

„Amikor közölték velem, hogy súlyos a sérülésem, és csak kevés esélyem maradt a világbajnoki szereplésre, nem érdekelt, hogy mennyi, csak az, hogy van, és még él a remény” – mondta az ESPN-nek. Bár a bő keretbe bekerült, és sokáig bizakodott, végül a 2014-es vb-n nem lehetett ott. Négy évvel később viszont már igen, méghozzá úgy, hogy 2017-ben ő lett a kolumbiai válogatott legeredményesebb futballistája. Ezt a rekordot azóta is ő tartja 35 góllal. 2018. június 19-én a Japán ellen 2–1-re elveszített meccsen mutatkozott be a világbajnokságon, majd a lengyelek ellen megszerezte első és eddigi egyetlen vb-gólját is, Kolumbia pedig a nyolcaddöntőig menetelt. Azért fogalmaztunk úgy, hogy eddigi egyetlen vb-gólját, mert Falcao szeretne ott lenni a jövő évi tornán. Ezért is lenne fontos, hogy minél jobban teljesítsen a Rayo Vallecanóban. Egyébként válogatottjában mindhárom szeptemberi selejtezőn lehetőséget kapott, Bolívia (1–1), Paraguay (1–1) és Chile (3–1) ellen is csere volt.

De még nem idézte fénykorát, amikor valóban a legnagyobbak egyike volt. Enrique Cerezo, az Atlético elnöke akkoriban azt nyilatkozta, hogy sem Messire, sem Cristiano Ronaldóra nem cserélné el, Fabio Capello pedig azt mondta, hogy Falcao egy szinten van az argentin és a portugál támadóval. És ha már itt tartunk, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi is mindig nagy tisztelettel, elismerően nyilatkozik a kolumbiai csatárról. Akárcsak Kylian Mbappé, aki még a Monacóban játszott együtt vele.

„Vérbeli klasszis, sokat tanultam tőle  – idézte a Marca a világbajnok francia csatárt. – Mindig gólra törően játszott, mégis teret hagyott arra, hogy én is kibontakozhassak. Alázatos és nyugodt volt, ami rám is átragadt, pedig nagyon fiatal és forrófejű voltam, mindig rohantam, és mindenáron gólt akartam szerezni.”

Radamel Falcao önzetlenségének az is az oka, hogy mélyen vallásos, a hitnek központi szerepe van az életében. Feleségével, az argentin Lorelei Tarónnal is a gyülekezetben ismerkedett meg. Korábbi csapattársa, Gonzálo Luduena – akitől az El Tigre, azaz Tigris becenevet kapta – azt mesélte róla, hogy a River Plate-nél Falcao minden vasárnap ragaszkodott ahhoz, hogy a többiek is elmenjenek a templomba. A hite nélkül talán sohasem jutott volna ilyen messzire – és ki tudja, talán a hite segíti majd hozzá ahhoz, hogy a Rayónál is megcsillantson valamit korábbi klasszisából.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. szeptember 18-i lapszámában jelent meg.)