Barcelonai töltött káposzta – Smahulya Ádám publicisztikája

Az újrakezdett kapcsolatokról azt mondják, felmelegítve csak a töltött káposzta jó. Bár nem vagyok párkapcsolati szakértő, de a töltött káposztát történetesen többnaposan is szeretem, abban pedig biztos vagyok, hogy ez a mondás általánosságban igaz, a különleges esetekben nem feltétlenül. És ez ugyanúgy áll a futball világára, ahol ritkán sül el szerencsésen, ha egy korábbi sztár visszatér régi sikerei színhelyére. Azonban a Barcelona és Lionel Messi „kapcsolata” messze nem átlagos, mindkét fél rengeteget köszönhet a másiknak, és sokáig elképzelhetetlen volt, hogy az egyik a másik nélkül tudna létezni. Aztán az élet másképp alakult.

Egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban „Megfáradt házasság” címmel írtam ezeken a hasábokon, a gondolatmenet lényege nagyjából annyi volt, hogy hosszú távon Messi és a Barcelona is azzal jár a legjobban, ha a nyártól külön utakon folytatják. Nem sokkal később kényszerből, de „kimondták a válást”, az argentin klasszis anyagi okokból a Paris Saint-Germainhez igazolt. Ám egyelőre mindkét fél szenved a másik nélkül. Azt továbbra is tartom, hogy a Barcelona hosszú távon azzal jár jobban, ha minél hamarabb új csapatot épít a fiatalok köré (ahogy ennek már látni is a nyomait), ettől függetlenül most még nyilvánvalóan sokszor érezhető egy Messihez hasonló klasszis hiánya. Még akkor is, ha például Pedriben óriási lehetőség rejlik. De visszatérve Messire: nem hiszem, hogy sokan gondolták volna tavaly nyáron, hogy a különválást a játékos sínyli meg jobban. És ezen a tényen az sem változtat, hogy kisebb közfelháborodásra megkapta a hetedik Aranylabdáját. Ki ne emlékezne, nemrég mennyire csalódottan ballagott le a Santiago Bernabéu Stadion gyepéről, miután a madridiak kiejtették a PSG-t a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. Megkockáztatom, nem sokan nézték volna épelméjűnek azt, aki tavaly júliusban azzal hozakodott volna elő, hogy a Barcelona a Bajnokok Ligája csoportkörét sem éli túl, a még jobban megerősített párizsi sztárcsapat pedig már a nyolcaddöntőben elvérzik.

Csakhogy a Real Madrid Karim Benzema mesterhármasával kétgólos hátrányból felállva fordította meg a PSG elleni párharcot, búcsúztatva ezzel a franciákat az idény egyik legemlékezetesebb összecsapásán. Azt csak halkan tenném hozzá, hogy ha az első, franciaországi mérkőzésen a hétszeres aranylabdás sztár nem ront büntetőt, talán az egész párharc másképp alakul. Ám ennek valószínűleg így kellett történnie. A madridiak sokkal jobban akarták a sikert, és Messi sem volt annyira motivált, mint fénykorában. De most nem ez a lényeg.

A meccs után rengetegen élcelődtek az argentin sztáron, aki nem titkoltan azzal a céllal igazolt Párizsba, hogy Neymarral és Kylian Mbappéval az oldalán ötödször is magasba emelhesse a BL-serleget. Bármilyen hihetetlen, legutóbb hét éve, 2015-ben nyerte meg a sorozatot, és ki tudja, valaha lesz-e még erre lehetősége. A legutóbbi kiesés után hajdani csapattársa, a jelenleg a Barcelonát irányító Xavi is próbált lelket önteni bele, mondván, az ilyesmi megesik a BL-ben, ahol kegyetlenül megbüntetik, ha egy csapat visszavesz a tempóból. Ez azonban aligha vigasztalja a 35. születésnapját június 24-én betöltő argentin futballistát. Azt pedig csak zárójelben jegyezném meg, hogy Luka Modric szeptemberben lesz 37 éves, márpedig láthattuk, ezen a szinten melyikük tudott többet hozzátenni csapata játékához. Amiben bizonyára közrejátszott, hogy a horvát nagyon jól érzi magát Madridban.

Ez persze semmit sem von le Messi érdemeiből, amiként az is világos, hogy ötven–száz év múlva is a legnagyobbak egyikeként emlegetik. Legfeljebb hozzáteszik, hogy az ő képességeivel talán többször is csúcsra érhetett volna a BL-ben (és a világbajnokságon). És ebben van is igazság. Ahogy abban is, hogy pályafutása után valamilyen formában szinte biztosan visszatér a Barcelonához. Mert hiába ért véget a „házasság”, még mindig ezer szállal kötődik a katalán egyesülethez. Ahogy a helyi kiadású Sport is írta, továbbra is az az otthona, rengeteg barátja van a klubnál, míg Franciaországban végső soron ő is csak egy idegen, légiós, zsoldos – nevezzük bárhogy, a lényeg ugyanaz. Szusza Ferenc mondta anno, őt minden a Megyeri úthoz köti – nos, hasonlóképpen érezhet Messi a Camp Nouval. De az szinte biztos, hogy a Parc des Princest látva nem dobban meg úgy a szíve, mint amikor a Barcelona stadionjában jár. Persze korábban rendre beszélt arról, hogy nagyszerűen érzi magát Párizsban, és a családja is beilleszkedett, de inkább annak higgyünk, amit a pályán látunk tőle. Márpedig szemlátomást nem élvezi úgy a játékot a PSG-ben, mint korábban, és talán néha az is eszébe jut, hogy mire lenne képes a Barca fiataljaival, Pedrivel, Gavival vagy Nicóval.

Spanyol sajtóhírek szerint Messi egyre jobban visszavágyik, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy a PSG drukkerei kifütyülték őt a Real Madrid elleni kínos kiesést követően. Korábban arról írtak a spanyol lapok, hogy édesapja, Jorge Messi – aki egyben az ügynöke – felvette a kapcsolatot Joan Laportával, a Barcelona elnökével. A klub elöljárója azonban később cáfolta ezt. Laporta hangsúlyozta, Messi visszatérése szóba sem került, és már a jövő csapatát építik, amelyben neki már nincs helye. Talán tényleg így van, és hosszú távon ez lenne a logikus, de láttunk már néhány váratlan fordulatot a futball világában. Én azon sem lepődnék meg, ha néhány hét vagy néhány hónap múlva bejelentenék, hogy Messi mégis visszatér, de az biztos, hogy amíg nem vonul vissza, állandó téma lesz, hogy látjuk-e még őt a Barcelona mezében futballozni. Abban a gránátvörös-kék dresszben, amely szinte hozzánőtt, és amellyel sokan a mai napig azonosítják.

Tény, nem lenne egyszerű őt visszaszerezni. Még ha az anyagi nehézségeket meg is oldaná valahogy a Barcelona vezérkara, akkor is nehéz elképzelni, hogy a PSG főnökei elengedik. A híresztelések szerint Kylian Mbappé nyáron a Real Madridhoz igazol, márpedig a franciáknak hatalmas presztízsveszteség lenne, ha egyszerre két világsztárt is elveszítenének. Az megint más kérdés, hogy érdemes lenne-e marasztalni egy önmagához képest rendkívül gyengén futballozó csatárt, aki nem érzi jól magát a csapatban, és a párizsi drukkerek körében sem örvend túl nagy népszerűségnek. De ez legyen a PSG vezetőségének problémája.

Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy Lionel Messinek a téli katari világbajnokság lesz az utolsó esély, hogy igazán nagyot alkosson. Utána klubszinten lehet még egy, legfeljebb két jó idénye. A kérdés csak az, hogy hol. Nagyjából három forgatókönyvet tudok elképzelni.

Az egyik, hogy enged David Beckham csábításának, és az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő Inter Miamihoz igazol. Itt lenne rajta a legkisebb a teher, felszabadultan, nyugodtan futballozhatna, és valószínűleg a családja is jól érezné magát Floridában. Szakmailag viszont nem biztos, hogy ez a legvonzóbb lehetőség. Maradhat Párizsban is, és ha netán az ő vezérletével végre BL-t nyerne a csapat, bizonyíthatná kritikusainak, hogy nem csak Barcelonában volt képes kiugró teljesítményre. Ugyanakkor itt a legnagyobb a bukás lehetősége, és ami talán ennél is fontosabb, hogy ha tényleg nem érzi jól magát Franciaországban, nem sok értelme van a maradásának. És persze ott a Barcelona. Bármit mondott is Joan Laporta, meggyőződésem, a klub ajtaja legalább résnyire mindig nyitva lesz az argentin klubikon előtt. A kérdés, hogy belép-e rajta, és mikor. Ha el tudja fogadni, hogy már nem köré épül a csapat, és időnként epizódszerep jutna neki, szerintem az ő szempontjából a visszatérés lenne a legjobb választás. Ami a Barcelona jövőjét illeti, már nem biztos. Ugyanakkor – és ne zárjuk ki ennek a lehetőségét – játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha Messi Argentínával megnyerné a világbajnokságot, majd a néhány hónappal ezelőtt még sokak által évekre leírt Barcelonával ismét a csúcsra érne a BL-ben. Utána még mindig elmehet Miamiba. Ebből ő és a két klub is rengeteget profitálhat. Én a helyében ebben a forgatókönyvben reménykednék – méltó lezárása lehetne lassan véget érő pályafutásának.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!