Barcelona: Folytatni akarom a játékot, de egyelőre nincs konkrétum – Jordi Alba

– Hogyan tovább?
– Egy biztos, távozom a Barcelonából, az itteni karrierem véget ért – mondta a Mundo Deportivónak adott interjújában Jordi Alba, a 34 esztendős, 91-szeres spanyol válogatott védő, aki tizenegy év után köszön el a katalán klubtól. – Nehéz döntés volt, de nekem és a klubnak is így a legjobb. Most következnek a válogatott meccsek, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Folytatni akarom a játékot, de egyelőre nincs konkrétum.

– Mennyire befolyásolja, hogy Lionel Messi az Egyesült Államokba igazolt, és állítólag Sergio Busquets is az MLS-ben vagy Szaúd-Arábiában folytatja? Ön inkább Európában maradna, vagy valamelyik tengerentúli bajnokságot választaná?
– Nyitott vagyok mindenre. A döntés nem csak rajtam múlik, figyelembe kell vennem, mi a legjobb a családomnak, a gyerekeknek. Szeretnék továbbra is magas szinten futballozni, át kell gondolnom a lehetőségeket. Az, hogy a többiek hol folytatják, nem befolyásol. Jó lenne velük játszani, de nekem elsősorban a családom érdekeit kell néznem.

– Még egy év hátravolt a szerződéséből, és úgy tűnt, marad. Miért döntött mégis a távozás mellett?
– Sokáig én is azt mondtam, amikor erről kérdeztek, hogy maradok még egy évet, mert így is gondoltam. Aztán az utóbbi hetekben a családdal is beszéltem erről. Nehéz év van mögöttem, de sok területen fejlődtem, és jobban megismertem magamat. Hirtelen döntés volt, de az előtte lévő két-három hétben mindent átgondoltam. Ha csak magamra gondolok, maradhattam volna még egy évet, de összességében a klub és én is azzal jártam a legjobban, ha távozom.

– Mi volt a legnehezebb az elmúlt idényben?
– A futballista mindig játszani akar, ebből a szempontból egoisták vagyunk. Eleinte nagyon mérges voltam, amiért kevés lehetőséget kaptam, de elfogadtam az edző döntését. Próbáltam odatenni magam az edzésen, bizonyítani és segíteni a társaknak, ha lehetőséget kaptam.

– Egyesek féltékenységgel vádolták, de kevesen tudják, hogy az elsők között ajánlotta a szakmai stábnak a később önt kiszorító, saját nevelésű Alejandro Baldét, amikor a Barca balhátvédet keresett a nyáron.
– Mondtam az elnöknek, teljesen felesleges máshonnan igazolni, mert van az utánpótlásban egy nagyon tehetséges srác, aki szép jövő előtt áll. Az előszezonban nyilvánosan is dicsértem, és ezt sokan úgy fogták fel, nem akarok versenyhelyzetet, ezért szeretném, ha ő lenne a másik balhátvéd ahelyett, hogy hozna valakit a klub. De az idő engem igazolt. Nagyon jó képességű, erős futballista, hosszú távon megoldás lehet a balhátvédposztra. Segítettem neki, amiben tudtam, ez így természetes.

– Mennyire volt szokatlan és bizarr helyzet, hogy egykori csapattársa, Xavi lett az edzője?
– Furcsa volt, mert sok időt töltöttünk együtt. Nemcsak csapattársak voltunk, a családjaink gyakran összejártak. Megértettük, hogy ez most más helyzet. Amikor kinevezték vezetőedzőnek, leültem beszélgetni vele és Sergio Busquetsszel, őszintén elmondtunk neki mindent a csapat helyzetéről, és később tiszteletben tartottuk a döntéseit. A barátságunkat ez nem befolyásolta, más a sport, és más a magán­élet. Nagyon sokat segített nekem, és akárcsak játékosként, edzőként is büszke voltam arra, amit csinált.

– Nagyjából egy évvel ezelőtt még kifütyülte önt a Camp Nou közönsége, a távozásakor viszont felállva tapsolták meg. Hogyan kezelte ezt a kettősséget?
– A füttyszót teljesen megértem, mert a pályán nyújtott játékot, a sportteljesítményt minősítette. Emellett sok hazugságot terjesztettek rólam, amit az emberek hallottak-olvastak, és erről mindenkinek megvolt a véleménye. A nehéz pillanatokban viszont mindig mellettem álltak a drukkerek, sokat segítettek, amiért hálás vagyok.

– Miféle hazugságokra gondol? Sok hír jelent meg a fizetési igényével kapcsolatban, de ezekre sosem reagált.
– A labdarúgónak az a feladata, hogy futballozzon. Sok hír jelent meg, volt, ami igaz, és volt, ami nem. De ez nem csak az én esetemben érvényes, ilyen manapság a futball világa. Amikor segítséget kértek tőlem, én mindig segítettem, így volt ez a távozásomkor is. Csak ismételni tudom magamat: nagyon hálás vagyok a klubnak azért, amit játékosként és emberként kaptam, és ugyanez igaz a szurkolókra is. Csodálatos volt a barcelonai időszak.