Az adósság fogságában – Joan Laporta és a nehéz, de testhezálló barcelonai feladat

A Joan Laportáról szóló sorozatunk első részében a megválasztásáig terjedő időszakot, a másodikban elnökségének idejét (2003–2010) vizsgáltuk meg, ezúttal a távozása utáni éveket, az újabb sikeres kampányát, valamint a rá váró feladatokat vesszük nagyító alá.

Sikeres, de ellentmondásoktól korántsem mentes elnöki időszaka után Laporta – talán nagyravágyásból – úgy döntött, hogy politikai karrierbe kezd. Ez végül regionális szinten sikerült is neki, de politikusi pályafutása nem nevezhető kimondottan sikeresnek és hosszúnak sem.

A sportvezető elnökségének vége felé alapította meg a katalán függetlenségpárti Democrácia Catalana nevű pártot, amely aztán még 2010-ben több kisebb szervezettel olvadt össze, és Laporta elnökletével végül négy helyet meg is szerzett a 135 tagú regionális parlamentben. Hősünk azonban egy év múlva lemondott a pártelnökségről. Hogy miért? „ A politika világa sokkal bonyolultabb a futballénál – idézi Frederic Porta katalán sportújságírót a The Athletic. – Laporta úgy gondolta, a Barcelonánál elért sikereire építve politikai pályára léphet, és idővel Katalónia elnöke lehet. A politika azonban megalkuvások, megegyezések körül forog, nehéz és összetett a világa, úgyhogy Laporta gyorsan el is távolodott tőle.”

A klubvezetésével kapcsolatos visszásságoktól azonban jó ideig nem tudott szabadulni, hiszen már az átadás-átvétel sem zajlott zökkenőmentesen. Laporta azt állította, hogy utolsó idényében 11 millió eurós profittal zárt a Barcelona, az új elnökség által felkért könyvvizsgáló cég viszont 79 milliós veszteséget tárt fel erre az időszakra. A kimutatás szerint rengeteg pénzt (5.7 millió eurót) költött magánrepülőgépes utazásokra, luxusszállodákra és például több mint 90 ezer euró értékben vásárolt jegyeket a U2 koncertjére... Sandro Rosellék feljelentették Laportát és társait, azt követelve, hogy fizessenek vissza 47.6 millió eurót. Az ügyben végül felmentették.

„Nem felejtem el azokat, akik utánam nyúltak, és megpróbáltak elpusztítani – idézi Laportát a The Guardian. – Minden idők legjobb Barcelonáját hagytuk rájuk, ők pedig szétverték.”

A bírósági eljárást és a büntetést tehát megúszta, Rosell időközben le is mondott, miután azzal vádolták, hogy pénzügyi visszaélést követett el Neymar szerződtetésekor. Bár első körben felmentették, az ügy még mindig nem zárult le, és súlyos következményekkel járhat. Egy – nem a Barcához köthető – másik ügy kapcsán Rosell több mint egy évet töltött börtönben, mielőtt felmentették. Helyét a klub élén jobbkeze, Josep Maria Bartomeu vette át ideiglenesen, de választásokat kellett kiírni, és Laporta úgy érezte, eljött az idő a visszatérésére. Elnöki korteskampányában központi szerepet kapott az az állítás, hogy vele ellentétben az akkori vezetők eltávolodtak a Barcelona hagyományos értékeitől. És persze bedobta Paul Pogba szerződtetését is – emlékezhetünk, hogy első periódusa előtt, 2003-ban David Beckham megszerzését ígérte.

„Nekem ugyanazok az elveim, mint 2003-ban voltak  – hirdette. – Nézzék meg, ki változott! Akkor több olyan ember is volt velem, aki most megtagadja Cruyffot, aki a UNICEF helyett Katart választja, és inkább Núnezzel van, akit adócsalásért börtönbe zártak. Az emberek változnak, de szerintem ez mindig is bennük volt, 2003-ban beszivárogtak közénk, miközben forradalmat csináltunk.”

A választás azonban Laporta szempontjából rendkívül rossz időpontban zajlott, hiszen 2015 júliusában tartották, néhány héttel azután, hogy a csapat Luis Enrique vezetésével bajnokságot, Spanyol Kupát és Bajnokok Ligáját nyert. Ez vélhetően jelentős szerepet játszott abban, hogy csaknem tízezer szavazattal kevesebbet kapott, mint a voksok 54 százalékát begyűjtő Bartomeu. Abból persze erőt meríthetett, hogy nem felejtették el teljesen, és a jelek szerint volt egy olyan támogatói bázisa, amelyre építhetett. Furcsa módon ennek kihasználásához kellettek a Barcelona nehézségei is.

A következő öt évet ugyan egyáltalán nem nevezhetjük sikertelennek sportszakmai szempontból, de a BL-ben egymást követték a csapat arcpirító vereségei (AS Roma, Liverpool, Bayern München), a klub elveszítette Neymart, elszórta az érte kapott 222 milliót, miközben egyre mélyebbre került az adósságörvényben. A folyamat betetőzését a Bayern elleni 8–2-es BL-elődöntős vereség jelentette, Bartomeu akkor már sehogyan sem tudta leplezni a bajokat, amelyeket Lionel Messi távozási szándéka fejelt meg.

Ugyan a klubtörténet egyik legrosszabb elnökének tartott Bartomeu a végsőkig ragaszkodott pozíciójához, a vélhetően neki kínos végeredményt hozó bizalmatlansági szavazást nem várta meg és októberben lemondott.

Az elnökválasztást aztán a koronavírus-járvány miatt januárról márciusra halasztották, Laporta pedig Víctor Fontot és Toni Freixát simán megelőzve söpörte be a szavazatok többségét. A régi-új elnök a kampány során nem támadta élesen elődeit, már nem ígérgetett sztárjátékosokat, igaz, a Santiago Bernabéu Stadionnál kifeszített óriásplakáton üzent a riválisnak: „V árom, hogy újra találkozzunk.” Úgy tűnt, Laporta konkrétum hangoztatása nélkül akar pozitív képet sugározni magáról, kihangsúlyozva a vele elért korábbi sikereket. És vetélytársai sem hozták kényelmetlen helyzetbe korábbi ellentmondásos esetei felhánytorgatásával.

Persze a választás megnyerésével ugrotta át a könnyebbik akadályt.

Az új elnök egyik elsődleges feladatának tekinti Messi nyáron lejáró szerződésének meghosszabbítását. Mint ismert, Bartomeu tavaly nyáron akarata ellenére tartotta az argentin csillagot a klubnál, a vezetőváltással és a kupagyőzelemmel talán megnőtt az esély arra, hogy önszántából maradjon, de kritikusai szerint hatalmas fizetése is hozzájárult a Barca mostani nehézségeihez. Igaz, Laporta azon nyilatkozatában is van valami, miszerint a futballszakmai okokon túl Messi puszta jelenléte is bevételt generál a klubnak.

Az edzőváltás ellenben most nincs napirenden. Ronald Koeman kinevezése után ugyan sokan szkeptikusak voltak, a jelek szerint a holland – hazai fronton legalábbis – ütőképes együttest faragott a Barcából, ráadásul több fiatalnak is rendszeresen lehetőséget ad. Az már más kérdés, hogy az elitet tekintve mennyire fajsúlyos szereplő a katalán együttes. Az erősebb ellenfelek ellen (a BL-ben a Juventust és a PSG-t, a spanyolországi sorozatokban az első négy bajnoki helyezettet számolva) játszott tizenegy mérkőzéséből csak hármat nyert meg az idényben, kétszer döntetlent játszott, hatszor pedig kikapott...

Ez azonban mellékes, ugyanis az 1 milliárd eurónál is többre rúgó adósság rendezése (jelentős részét záros határidőn belül törleszteni kellene), lehetséges átütemezése mindennél fontosabb. Eközben pedig a bérköltséget is csökkenteni kell, és valahogy megerősíteni a játékoskeretet.

Az talán kissé elsikkadt, de Bartomeu volt az, aki lemondása napján bejelentette: a klub elfogadta a meghívást az európai Szuperligába, azzal a kitétellel, hogy az indulást az új elnöknek kell jóváhagynia, majd meg kell szavaztatnia a klubtagokkal. Ezzel Bartomeu egyébként akaratlanul is némi mozgásteret adott Laportának, aki tisztában van vele, hogy a pénzügyi helyzet miatt kulcsfontosságú lett volna az európai Szuperliga elindulása. Amikor azonban az alapítók áprilisban bejelentették a tervüket, amelyet gyorsan elsöpört a népharag (a spanyol drukkerek és a média kevésbé ágált ellene, mint a brit), Laportára talán kevesebb figyelem és düh irányult. Pontosan azért, mert ő is hangsúlyozta, az indulás csak a tagok jóváhagyásával lehetséges, így olyan színben tüntetheti fel magát, mint aki szimplán hallgat a választóira.

De vajon mit gondol Laporta a Szuperligáról? Nehéz kérdés, már csak azért is, mert ennek kapcsán nem először keveredett ellentmondásba önmagával. Míg a kampány során „a futball halálának” nevezte a Szuperliga létrehozását, néhány napja már szükségszerű megoldásként emlegette.

Második nyilatkozata arra enged következtetni, hogy hivatalba lépésekor rájött, a klub anyagi helyzete rosszabb, mint gondolta. A probléma megoldása nehéz, de testhezálló feladat egy megmentőnek tartott vezetőnek.

Meglátjuk, mi sül ki belőle.

(VÉGE)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 2-i lapszámában jelent meg.)