A Győr új edzője rögtön bekeményített

A minap Pintér Attilának kellett felállnia a kispadról, és érkezett helyette Csertői Aurél. Az a szakember, aki már 2008 végén is az egyik jelölt volt, amikor december elején menesztették Egervári Sándort (utóbbi nem sokkal később vb-bronzéremig vezette U20-as legjobbjainkat, majd tavaly A-válogatottunkat helyezte emelkedő pályára...). A győri születésű tréner azonban csak nyártól vállalta volna el a feladatot, mivel nem akarta idény közben ott hagyni akkori munkaadóját, a Haladást.

Így került az ETO-hoz a szerb Dragoljub Bekvalac, akitől azt várták, hogy az előző évi dobogós helyezés után ezúttal csak hátulról harmadik (igaz, a fő kiesőjelöltektől pontszámban azért elég távol álló) csapatot felrázza. A téli átigazolási időszakban bekövetkező további változásokat (erősítéseket) követően pedig már egészen hangzatos tervekről – újabb bajnoki érem, kupagyőzelem – lehetett hallani.

A nagy elvárások teljesítésére kiszemelt 56 éves újvidéki szakember hazájában neves belgrádi kluboknál is dolgozott, Bulgáriában szintén több együttesnél ténykedett, míg Macedóniában bajnoki és kupaelsőségig vezette a Rabotnicskit. Nálunk az Újpest elleni Ligakupa-negyeddöntő volt az első tétmérkőzése. Az egyik nagy kérdés ezen úgy szólt: sikerült-e egyből meghonosítania a megalkuvást nem tűrő szerb stílust. Nos, az ETO játékán felfedezhettük már ennek jegyeit, a labdarúgók kilencven percen keresztül nagy elánnal küzdöttek. A zöld-fehér gárda nyert is otthon 3–2-re.

Dragoljub Bekvalac a magyar élvonalbeli karrierjét a Kecskemét ellen kezdte. Előzőleg többek között azért fogadta el a Győr ajánlatát, mert honfitársa, a rivális legénység szakmai munkáját irányító Tomiszlav Szivics – akitől ide szerződése előtt informálódott a magyar futballról – meggyőzte: annak ellenére sikeres csapatot kovácsolhat össze, hogy új alakulata gyenge őszt produkált, és csak a tizennegyedik helyről várta a szezon második felét (tegyük gyorsan hozzá: olyan sűrű volt a mezőny, hogy az ETO hat pontra volt a negyedik helytől).

Viszont az eszmecsere során a KTE trénere figyelmeztette az elmondása szerint „Szerbiában megfontolt, együttesét taktikailag tökéletesen felkészítő, a stabil védekezést előtérbe helyező szakvezetőként ismert" új kollégát: könnyen lehet, hogy változtatnia kell az általa favorizált felfogáson.

„Talán a legjobb kifejezés a kompromisszummentes játék, ezt kértem a labdarúgóimtól – árulta el a taktikai utasítását Dragoljub Bekvalac. – Nem adom fel az elveimet, továbbra is fontosnak tartom a megfelelően megszervezett védekezésből induló játékot, de hazai pályán neki kell mennünk az ellenfelünknek. Segített Tomiszlav Szivics ismertetője, tudtam használni a tőle kapott információkat, ám a tavaszi Győr arcát már az én elképzeléseim szerint formáltam."

Nos, a stílus megváltozott: az ETO fegyelmezetten visszazárt, amikor a rivális kezdett akcióba, míg az ellentámadásainak majd' mindegyike tudatos volt és lövéssel fejeződött be. A hazai akciók a góllal debütáló, jobbról induló Tarmo Kink kombinatív készségének köszönhetően rendre változatosak voltak, majd a második félidőben az is kiderült, miért nem bánták Győrben, hogy csúszott a tavaszi rajt, és miért lehetett hallani az öltözőből, hogy rengeteg taktikai variáció betanításán fáradozik az edző.

A folytatásban ugyanis más formációra váltott a gárda, immár két csatár rohamozott, és az akciók a szélekre korlátozódtak, ahonnan egymás után érkeztek a beadások. Összességében tehát a Rába-partiak taktikailag tökéletesen megszervezett alakulatként vágtak neki a bajnokság tavaszi idényének (mindjárt előre is ugrottak két helyet). Hamarosan aztán a társaság mentális „vizsgáztatására" is sor került.

Három nappal később, 2009. március 11-én ugyanis egy igazi kupaspecialista állította őket próbatétel elé. Miközben Bekvalac úgy látta, hogy együttese csupán ötvenszázalékos állapotban van, olyan eredményt szeretett volna elérni a negyeddöntő idegenbeli odavágóján, amely rögvest garantálja a továbbjutást, mivel a visszavágón több új játékost is ki akart próbálni. Ezért Kazincbarcikán a legerősebb felállásukban léptek pályára.

Az NB II Keleti csoportjában középmezőnybeli KBSC viszont évről évre megnehezítette az első osztályban szereplő riválisok dolgát. Abban a kiírásban a barcikai fiúk korábban a Vasast búcsúztatták, s most is úgy szálltak harcba, hogy meglepik látogatóikat. És hogy ez nem afféle ábrándozás volt, jelezte, hogy a félidőben még a hazaiak vezettek!

Csakhogy ekkor történt valami. Az ETO edzője a szünetben bekeményített, és dörgedelmes figyelmeztetésben részesítette futballistáit – de nem pusztán a lelkükre, hanem pénztárcájukra is nyomást gyakorolva (persze a kettő némiképp összefüggött egymással...). A következőket mondta já­tékosainak: „Vesztésre állunk egy góllal, s ha még egyet kapunk, háromezer euróra büntetek meg mindenkit..." Márpedig 3000 euró az csaknem egymillió forint – fejenként!

A szerb szakember fenyegetése hatott, a fordulás után a Győr nagyobb sebességre kapcsolt, és már a 49. percben egyenlített Kink. A Levadia Tallinntól megvett észt válogatott labdarúgó ezen a találkozón is bizonyította, hogy jó vásárt csináltak vele – ezt a mondatot az akkori tudósító írta le, de igazolta is az élet, hiszen másfél idénnyel később a Middlesbrough-nak tényleg jó pénzért sikerült majd továbbadni a balti legényt. A 68. percben aztán Bajzát Péter fordított.

A 2–1-es vendégsikerrel végződő MK-csata kapcsán a zöld-fehérek csapatkapitánya, Stark Péter beszélt az NS-nek Dragoljub Bekvalac némiképp rendhagyó „bércsökkentő javaslatáról".

„Ezt kellett tennie, nem volt más megoldás – jelezte egyetértését az ETO harmincesztendős hátvédje. – Az edzőnek ilyen esetekben két lehetősége van. Mondhatja azt, hogy a gyengébbeket kihagyja, avagy pénzbüntetéssel fenyeget. Ez benne van a pakliban. A mester a másnapi edzés előtt elmondta, hogy nem akart senkit sem megsérteni, csak szerette volna felrázni a társaságot."

A kilátásba helyezett súlyos büntetés azonban mindig kétélű fegyver: egyrészt jobb teljesítményre ösztönözheti a „fenyegetetteket", másrészt viszont (és erre is láttunk már példát) görcsössé teheti azoknak a játékát, akik egyébként is önbizalomhiánnyal küszködnek. „Szerencse, hogy nem sokkal a szünet után egyenlítettünk – reagált erre az akkor még kispados Bajzát, aki amúgy saját bevallása szerint kimaradt a fejmosásából, mert éppen kint melegített a becserélésére. – A gyors gól ugyanis megnyugtatta a csapatot, és a folytatásban már felszabadultan játszottunk."

„Hatott a fenyegetés – összegzett Stark. – Sértődés helyett mindenki magába nézett és elgondolkodott. A játékunkkal az első félidőben sem volt gond, bár a mély, sáros talaj megnehezítette a dolgunkat. Mégis, valami hiányzott... Eleinte csak tapogatóztunk, de később már nagyobb elánnal küzdöttünk. Le a kalappal a hazaiak előtt, hiszen nem bunkerfutballal próbálkoztak. A visszavágóra pedig még az előny tudatában sem állhatunk úgy ki, hogy alibizünk. Hazai pályán, hazai közönség előtt ez megbocsáthatatlan bűn lenne."

Arról már nem is szólva, hogy ott lebegett felettük a további megszorító intézkedések lehetősége... Előbb azonban a sereghajtó REAC otthonában következett a március 15-én lejátszott bajnoki főpróba, amely cseppet sem sikerült ünnepire. A Győr gépezete megint döcögött, hiszen nem tudott gólt lőni (0–0), sőt karnyújtásnyira (illetve egyetlen passzra) volt a szenzáció, mivel az élvonalbeli karrierje első pontját szerző Hevesi Tamás edzette rákospalotaiak az utolsó percben könnyen megadhatták volna a kegyelemdöfést a gyengélkedő dunántúliaknak.

A lefújás után a szerb szakember nem győzte ujjaival törölgetni gyöngyöző homlokát, és később már levegőhöz is alig jutott: az öltözőfolyosón újságírók hada rohamozta meg, hogy magyarázatot kapjon a visszafogott teljesítményre. A sajtósok azt is felvetették neki, hogy ha a Kazincbarcika elleni kupaütközet félidejében háromezer eurós „bírsággal" fenyegetőzött, akkor az utolsó helyezett elleni gólcsend hasonlóan dörgedelmes bércsökkentő intézkedésért kiált.

„Ahogy eddig, a továbbiakban is próbáljuk az ilyen ügyeket lehetőleg az öltözőn belül elintézni – kísérelte meg elejét venni a belügyek ismételt kiszivárgásának Bekvalac. – Mindenki tudja, hogy mi a feladata, és ha nem látja el, bizony büntetésre számíthat..." Közben a szépszámú győri szurkolóseregtől egy pénzben nehezen kifejezhető feddés érkezett: a vendégtábor tagjai hetven percig tűrték kedvenceik tehetetlenségét, majd kifakadtak: „Hol a csapatunk?"

A kupavisszavágón megtalálták – látszott, hogy a Győr valóban komolyan veszi a sorozatot. A szerb tréner már előzőleg is kijelentette: az NB I-es dobogóról immár lemondhatnak, következzen az MK. Nem meglepő, hogy az eredeti tervekkel ellentétben mégis a legjobb összeállításában várta a visszavágót a zöld-fehér gárda, amely aztán az első percektől tudatosította a kazincbarcikaiakkal, ezen az estén csakis az ő akarata érvényesülhet.

A meccs elején is csupán a hazaiak előtt adódott gólszerzési lehetőség, majd jött egy olyan negyedóra, amikor négyszer is betaláltak (Linas Pilibaitis, Józsi György, Stark, Bajzát), s ezzel hamar eldöntötték a továbbjutás kérdését. A szünet után a nem sokkal korábban még sérüléssel bajlódó Böőr Zoltán pihentetése mellett döntött a főnök, s az ő helyére a Chelsea-t is megjárt Rati Alekszidze állt be, aki aztán tíz perc elteltével növelte a már eleve tetemes előnyt. Később a szintén csereként pályára küldött Mario Bicák ritkán látható bombagóllal örvendeztette meg az ETO szurkolóit, végül ismét Alekszidze volt eredményes.

Dragoljub Bekvalacnak ezen az estén nem kellett büntetéssel ijesztgetnie fiait, hiszen azon túl, hogy az ellenfél játékosai nagyon rossz napot fogtak ki, az övéi rendkívül agilisan, nagy kedvvel futballoztak, a biztos vezetés tudatában sem álltak le, és nagyon megszórták a Kazincbarcikát (7–0).

Az előzőleg a Pécset és a Haladást is simán kiejtő Győr a négy között az MTK ellen már csak szűken, 4–3-as összesítéssel jutott tovább, de tovább élt a remény, hogy sikerül még pozitívabbra változtatni az összképet, melynek a Ligakupa-elődöntő sem tett rosszat, míg a bajnoki záró tabellán elért 8. hely nem nevezhető ugyan dicsőségesnek, ám mégis hattal jobb volt a félideinél. A döntőben aztán az előző évi (vesztes) finalista, a Bp. Honvéd a két meccs alapján 1–0-val felülmúlta az ETO-t – amelynek tehát nem sok hiányzott, hogy kijusson a nemzetközi porondra.

Egy esztendővel később már ez is sikerült (a Pintér Attila-féle bronzérem révén), ám ezt Dragoljub Bekvalac nem várta meg, mert a 2008–2009-es szezon végén élt a szerződésében biztosított lehetőséggel, és önként felállt az együttes kispadjáról. Anélkül, hogy mélyebb párhuzamokat vonnánk: Csertői Aurél ugyan a táblázaton némileg előrébb található (14. helyett 10. helyezett) együttest örökölt idén, mint két évvel ezelőtt a szerb kolléga, de a Liga- és a Magyar Kupában neki nem lesz módja sikerélményhez juttatni a klubot és híveit.