Ronaldinho és a drága Chelsea-mentőöv

A The Sun című angol bulvárlap négy évvel ezelőtti értesülése szerint Ronaldinho, a Barcelona sztárja úgy érezte, ellene fordultak az előző évi BL-győztesnél, ezért bátyján, Roberto de Assison keresztül – aki egyben az ügynöke is – jelezte, szívesen távozna a katalán együttestől.

Az újság 2007. szeptember 24-én azt írta, hogy egy roppant fontos, nem sokkal korábbi mérkőzést megelőzően Frank Rijkaard, a gránátvörös-kékek szakvezetője a brazil szemére vetette, miért itta le magát a sárga földig negyvennyolc órával az összecsapás előtt. A játékos kerek perec tagadta a vádakat, azokat kitalációnak minősítette, amit a holland mester – sajtóinformációk szerint – csak ennyivel kommentált: „Én hiszek Ronaldinhónak, ha ő ezt mondja, akkor ez biztosan így is volt."

Roberto de Assis azonban csöppet sem volt nyugodt fivére helyzete miatt. „Nincs üldözési mániám, de meggyőződésem, hogy összehangolt hadjárat folyik az öcsém ellen; hogy ki vezeti a kampányt, még nem tudom, ám lehet, az lenne a legjobb, ha továbbállnánk" – nyilatkozta a menedzser a RAC-1 katalán rádióadónak.

„Amikor nem megy a csapatnak, olyankor mindenki Ronnie-t pécézi ki, pedig ő is csak emberi lény, ő sem tud mindig jól játszani. Sokan azt mondják, gyengére sikerült az elmúlt idénye. Pedig sohasem szerzett ennyi gólt a pályafutása során, s a gólpasszai is futószalagon érkeztek."

A Ronaldinho-klán meggyőződése szerint a világklasszis a Joan Laporta klubelnök és Sandro Rosell korábbi alelnök közötti hatalmi harc fókuszába került – a presidente „fúrta" a csatárt, a másik vezető pedig, aki annak idején a Camp Nouba hozta, természetesen védte a futballistát.

Az egyébként nem feltétlenül a megbízhatóságáról ismert Sun azt is tudni vélte, hogy Roberto de Assis közvetítőkön keresztül már kapcsolatba is lépett Roman Abramoviccsal, mintegy felajánlva testvérét az orosz mágnásnak, és a Chelsea milliárdos tulajdonosa állítólag még 70 millió eurót is hajlandó volt áldozni a 27 éves brazil megszerzésére.

A La Vanguardia, a legnagyobb példányszámú katalán napilap fórumozó olvasói tanulságos bejegyzéseket fűztek Ronaldinho esetleges Londonba szerződésének híréhez. Bár volt, aki marasztalta volna a megasztárt, a többség inkább a fiatalokkal képzelte el a klub jövőjét.

„A csillag legszebb évei már elmúltak, várjuk az ifjúságot."

„Úgy gondolom, ez a legalkalmasabb pillanat, hogy elengedjük, főleg hogy van olyan eszement klubtulajdonos, aki hajlandó fizetni érte hetvenmillió eurót."

„Ronaldinhónak el kell húznia a p...ba, mert túl van a legszebb évein, és nem képes már megújulni. Saját nevelésű fiatalokkal kell feltölteni a keretet, ahelyett, hogy méregdrága külföldieket igazolnánk."

„Csináljunk jó üzletet Ronaldinho eladásával, aztán pedig jöjjön Messi, Iniesta, Bojan és Giovani!"

„El kell engedni, de előtte ki kell tüntetni a gyémántokkal ékesített aranyérem érdemrenddel azért a négy évért, amelynek során bajnoki címekhez és BL-győzelemhez segítette a csapatot."

Bár a mértékadó angol sajtóorgánumok csak érintőlegesen foglalkoztak a Ronaldinho-üggyel, a Sun másnap is szenzációs sztorit tálalt olvasói elé. A bulvárlap úgy értesült, hogy Roberto de Assis megegyezett a Chelsea vezetőivel, hogy ha a labdarúgó Londonban folytatja a pályafutását, ötéves szerződést kap, és minden esztendőben 16.5 millió eurót fizetésként.

Az újság szerint a megállapodás nem volt kötelező érvényű, de ha életbe lép, heti 318 ezer eurós (akkori értékén 80 millió forint) bért jelentett volna Ronaldinhónak. Ez több mint másfélszerese lehetséges csapattársa, a Premier League az idő tájt legjobban fizetett játékosa, John Terry pénzének (ő 193 ezer eurót keresett hetente, s nagyjából ennyit vehetett fel a brazil is a katalánoknál).

A hírt hivatalosan egyik oldal sem erősítette meg, a barcelonai legendák közül azonban Johan Cruyff egyből burkoltan jelezte, a gárdának nem okozna gondot a dél-amerikai kiválása. A helyi El Periodico című lapban megjelenő állandó rovatában a holland szakember ezt írta:

„Az együttes sokkal fontosabb, mint az egyének, azaz amikor a mindenkori kezdőcsapatot kijelöli az edző, azokra számít, akik a legjobb formában vannak. És ha Ronaldinho, vagy legyen az bárki, nincs a topon, mert a válogatottnál volt és hosszú utazás után tért vissza, vagy bármilyen egyéb ok miatt gyengélkedik, az nem jelent problémát, hiszen ott vannak a többiek."

Miközben mindenki találgatott, Ronaldinho éppen a vádlisérüléséből lábadozott, és Joan Laporta klubelnök azt mondta róla, a következő heti BL-mérkőzésen ismét pályára léphet majd. A sportvezető annak ellenére igen nyájasan nyilatkozott a brazilról, hogy a spanyol sajtó szerint a legkevésbé sem ragaszkodott hozzá, sőt a Marca című napilap szerint ultimátumot is intézett a játékoshoz: ha nem hagy fel az éjszakai kiruccanásaival, fel is út, le is út...

De nem akkor, és nem oda, ahová a média „eladta". A Chelsea-nél az edzőkérdés pillanatnyilag sokkal nagyobb gondot okozott Abramovicsnak, mint az, hogyan erősítse meg szárnyaszegett csapatát. Mert bizony a José Mourinhót néhány nappal azelőtt váltó 52 éves izraeli Avram Grant képességeit rögtön rengeteg bírálat érte, és a Special One búcsúzása miatt is igen felhevült hangulat uralkodott még a londoniaknál. Ronaldinhót sem 2007 szeptemberében, sem később nem szerződtették – ha egyáltalán valaha is szándékukban állt...

A brazil tehát maradt a Camp Nouban, de több sérülés is hátráltatta a szezonját, melynek során a megszokotthoz képest alig több mint fele annyi mérkőzést játszott, sőt április legelején végleg kidőlt tavaszra egy izomsérülés miatt. Nem sokkal később pedig Laporta egyértelműen kimondta: a középpályásnak új kihívásra van szüksége, ezért távozhat – azaz inkább távozzon – a klubtól.

Így került végül a Milanhoz, ahol két és fél idény alatt nem nyert(ek) semmit, és a válogatottból is kimaradt (igaz, amióta januárban hazaigazolt a Flamengóba, egyszer már visszakerült a selecaóba az időközben 32. évét taposó aranylabdás), a Barcelona pedig mindjárt azután, hogy távozott, a 2008–2009-es idény végén újra diadalmaskodott a Bajnokok Ligájában, immár Lionel Messi vezetésével.