Üres hassal elég nehéz elitszinten játszani

Az alábbi, három évvel ezelőtti időpontok és mérkőzések egy folyamat állomásait szemléltetik.

Szeptember 14., Juventus–Udinese: Sissoko gólpasszt ad Amaurinak, a torinóiak ezzel a találattal nyerik meg a meccset.

Szeptember 17., Juventus–Zenit: a hétközi BL-összecsapáson Sissoko kulcsszerepet játszik az olaszok 1–0-s győzelmében.

Szeptember 21., Cagliari–Juventus: az 1–0-s siker ellenére ez nem Sissoko napja, bizonytalan, kisebb sérülést szenved, lecserélik.

Szeptember 24., Juventus–Catania: az 1–1-gyel záruló találkozóra a legyengült Sissokót nem is nevezi az edzője.

A Nemzeti Sport 2008. szeptember 27-i számában megjelent kigyűjtés tökéletesen szemléltette a böjti időszak fizikai hatásait. Mohamed Sissoko, a Juventus mali középpályása szigorúan betartotta az iszlám által előírt szabályokat, amiért fokozatosan romló teljesítménnyel fizetett. Az akkor 23 éves játékos már a Liverpoolban töltött időszaka alatt ismert volt elkötelezett vallásosságáról, ám ennyire talán még sohasem gyengült le a kötelező koplalástól.

A naptárban évenként más-más periódusra eső kilencedik holdhónap folyamán – abban az esztendőben pontosan szeptembert fedte le, míg idén nagyjából augusztust – a mohamedánok kizárólag napnyugta után és pirkadat előtt ehetnek, ihatnak és élhetnek szexuális életet. Az idősek, a krónikus betegségben szenvedők, a terhes vagy szoptató kismamák, a gyerekek és az úton lévők (meg még sorolhatnánk a kivételeket) nem kötelesek tartani a böjtöt – a labdarúgókra azonban elvileg semmilyen kedvezmény nem vonatkozik.

„Sajnálom, hogy nem tudtam teljes erőmből küzdeni a Cagliari ellen – beszélt a különös problémáról Sissoko. – De be kell vallanom, rettenetesen fáradt vagyok. Tavaly agyhártyagyulladásból és bokasérülésből gyógyultam ebben az időszakban, így nem tudtam tartani a ramadánt, idén azonban nincs kifogás. Én egyébként e kötelességet áldozatként, nem pedig szenvedésként fogom fel, és örülök, hogy Olaszországban elfogadták a vallásosságomat."

Adódik ugyanakkor az elvi kérdés: vajon a klubok vezetői tisztában vannak-e azzal, hogy a hívő muszlim játékosok esetében a kifizetett teljes vételár ellenében olyan futballistát kapnak, akitől egy hónapig nem várható el csúcsteljesítmény? Sissoko elmondása szerint a torinói elöljárók nem vettek vele zsákbamacskát, pontosan tudták, hogy a vallás számára fontosabb a munkánál.

Ám nincs ezzel mindenki így. Samir Nasri, az „ágyúsok" azóta már a Manchester Citynél szereplő légiósa például fordítva határozta meg a sorrendet, és egyáltalán nem él(t) az előírások szerint.

„Túl sok meccset játszom az Arsenallal és a francia válogatottal ahhoz, hogy tartani tudjam a böjtöt – jelentette ki a fiatal középpályás. – Egyébként is, nemrég épültem fel a sérülésemből, nem akarok kockáztatni. A ramadán nem tesz jót a szervezetnek, különösen a meleg időben, így én nem is követem a vallási szabályokat."

Hasonlóan gondolkodik a honfitárs Nicolas Anelka, a Chelsea veterán támadója is, aki rossz tapasztalatai miatt nem engedelmeskedik Allah parancsának: „Fontos számomra a ramadán, és őszintén szólva korábban nem is éreztem nagyon megterhelőnek a böjtölést, mivel azonban kétszer vagy háromszor is ezen időszakot követően szenvedtem sérülést, ma már nem tartom, vagy legalábbis kevésbé szigorúan."

Az engedékenység híve Éric Abidal, a Barcelona martinique-i származású, ugyancsak francia védője is, akinek – muszlim lévén – szintén meg kellene vonnia magától napközben a táplálékot. Nem teszi: „Mindenki ismeri a saját testét, a saját szokásait, a saját bioritmusát, és ezek alapján dönti el, hogy böjtöl-e. Mi, labdarúgók nem engedhetjük meg magunknak azt az életformát, mi ezt az utat választottuk."

Hogy mennyire téves Abidal általánosítása, arra a legjobb példa Sissoko esete. Vagy Ibrahima Sidibéé. A korábban két és fél évig Debrecenben légióskodó szenegáli támadó 2008 januárja óta a belga Sint-Truiden csapatát erősítette (amelytől idén igazolt át a Beerschothoz), vallásossága azonban semmit sem változott.

„Hogy miként érzem magam? – kérdezett vissza az NS telefonos érdeklődésére az akkoriban 28 éves futballista. – Rosszul. Három órát aludtam délután, tudja, nagyon kimerült vagyok mostanában, a ramadán hónapjában. Minden reggel négy óra negyvenötkor kelek, napkelte előtt reggelizem, aztán napnyugtáig nem eszem és nem iszom semmit, még vizet sem."

Sidibe azonban már tapasztalt „ramadánozónak" számít(ott), aki saját bevallása szerint pontosan tudja, mikor meddig mehet el. Meccsnapon például mindig felfüggeszti a koplalást.

„Hétfőtől péntekig böjtölök, a hétvégén azonban együtt készülök, s ennek megfelelően együtt reggelizem, ebédelek és vacsorázom a csapattal – folytatta Sidibe. – A klubvezetők korábban azt mondták, nyugodtan éljek a vallásomnak megfelelően, de a mérkőzéseken legyek tökéletes erőállapotban. Az évek során megtanultam, hogyan lehet ötven százalékon pörögni a hétközi edzéseken, és száz százalékon a hétvégi bajnokin. A titok egyébként abban áll, hogy este az étel mellé megfelelő mennyiségű vitamint és orvosságot kell bevenni. Az idén például elértem azt, hogy egy grammot sem fogytam, ami azért ritkaság a muszlimoknál ebben az időszakban."

Az idén a Juvétól a PSG-hez szerződő Sissoko három esztendeje nem úszta meg ennyivel – ám legalább a lelkiismerete tiszta maradt.