Háromhetes téli szünet a Premiershipben?

Tíz éve többen is zászlót bontottak Sven-Göran Eriksson, az angolok szövetségi kapitánya mellett, aki a dél-koreai, japán közös rendezésű 2002-es világbajnokságot követően azt javallotta: tartsanak téli szünetet a Premier League-ben az idény kellős közepén, elvégre a játékosok alig állnak a lábukon, mire májusban véget ér az előző szeptembertől megszakítás nélkül zajló szezon.

A szigetországban a Golf-áramlat áldásait kihasználva – az óceán felől érkező meleg víznek hála nem téliesedik el túlzottan az időjárás – non-stop bajnokságot tartanak, az európai lapok sportszerkesztőségeinek legnagyobb örömére.

Ezáltal ugyanis a karácsony és a szilveszter-újév körüli, amúgy totálisan eseménytelen napokon van mivel megtölteni az oldalakat, hiszen arrafelé a piros betűs ünnepek táján is „normál üzemmódban" zajlik a vad labdahajszolás.

E szokás eltörléséről nem volt szó, annál azért sokkal hagyománytisztelőbb nációval van dolgunk, hanem a január eleji derbik után három teljes hétig műsorszünetet terveztek beiktatni.

„Több előnye is lenne, ha bevezetnénk – igyekezett kedvet csinálni az ötlet elfogadásához az Arsenal elnökhelyettese, David Dein, aki az angol szövetségben is magas pozíciót töltött be. – Az egyik, hogy a labdarúgók végre levegőhöz jutnának, így az idény második felében is a lehető legfittebben léphetnének pályára. A másik, hogy ezáltal az alsóbb osztályú klubok nézőszáma növekedhetne, hiszen ha a szurkolók nem láthatnák az Arsenalt, a Tottenhamet vagy a West Hamet, talán kimennének a Wycombe vagy a Leyton Orient találkozóira."

Dein úgy vélte, menedzsernek és játékosnak egyaránt jár némi kikapcsolódás, s mindez akár a színvonal további emelkedéséhez is hozzájárulhatna. Az is igaz viszont, hogy miközben meg akarták tiltani a kluboknak, hogy a szünet idején vajaskenyértúrákra utazgassanak, a három hét kiesés óhatatlanul meghosszabbította volna a szezont.

Az egy héttel korábbi kezdés és az ugyanannyival későbbi zárás tudniillik a páros esztendőkben, vagyis az Eb-k és vb-k évében megint csak a válogatott felkészülése, majd az eseményt követő pihenőidő egészségtelen megrövidítésével fenyegetett. Elvben a Premiership létszámcsökkentése megoldást jelenthetne, ám a biznisz túl jól megy ahhoz, hogy szűkítsék a mannából részesülők körét.

Ami az edzők viszonyulását illeti a kezdeményezéshez: Gérard Houllier-től Arsene Wengerig minden megkérdezett nevesebb szakember a szünet mellett volt. Más kérdés, hogy az Arsenal főnöke rögvest megjegyezte, a játékosokat heti bontásban fizető egyesületek esetleg a kieső intervallumra jutó összeggel megkurtíthatnák a futballisták gázsiját. Na ez az, amiről a labdarúgók szervezetének elnöke hallani sem akart.

„Ne zuhanjunk vissza a sötét korszakokba, amikor az volt a szokás, hogy ha nem játszol, nem kapsz pénzt – utalt a profizmus hőskorára Gordon Taylor. – Most az ötvenkettőből negyvennyolc héten át játszanak a fiúk: a versenylovaknak nincs ilyen sűrű programjuk. Ha valaki az elitben szerepel, az teljes odaadást feltételez, cserébe kaphat egy kis időt az akkumulátorok feltöltésére."

Taylor szerint a rotációs rendszer sem megoldás: noha a nagy klubok megtehetnék, hogy az ászaikat pihentessék – hiszen elég bő a keretük –, mindenki tudja, a valóság teljesen más: „A menedzserek szeretik a csapatban tudni a legjobbakat, a lehető legtöbb alkalommal. Minthogy a panasz épp a sztárok kimerültsége okán hangzott el, pontosan miattuk üdvözlendő a téli szünet bevezetése."

Összességében elmondható, hogy az akkori legjelentősebb klubok – Arsenal, Liverpool, MU – nagy örömmel karolták fel Eriksson kapitány kizsigerelés-ellenes felvetését. Az alsóbb régiók képviselőinek azonban nem tetszett a javaslat.

„Nem alakulhat minden a nagyok szája íze szerint – szólalt fel élesen 2002. július 13-án Rupert Lowe, a Southampton elnöke. – Akadnak, akiknek túl sűrű a programjuk, nekünk viszont pont megfelel a jelenlegi konstelláció. Nem babrálhatunk ki a szurkolóinkkal, szerintem a többségük hallani sem akar a szünetről. Aztán arról se feledkezzünk el, ki állja a futballisták bérét. A sztárcsapatoknak ugyan több meccsük van, de több a bevételük is: alakítsanak ki akkora kereteket, hogy a pluszterhelés ne jelentsen gondot. És a játékosoknak sem kell panaszkodniuk, kellőképp megfizetik őket."

Teljes vértezetben tűnt fel az ideológiai harcmezőn Peter Varney, a Charlton ügyvezetője is: „Van itt egy aprócska mellékszál: a hazai bajnokság kontra európai kupák. Azt hiszem, a drukkerek elsősorban a Premiershipre kíváncsiak, nem a Bajnokok Ligájára vagy az UEFA-kupára."

Az ellentáborba tartozott David Gold birminghami fővezér is: „Jó a jelenlegi szisztéma. Régi igazság: ha valami nem tört el, ne próbáld megragasztani. Hat-nyolc nagycsapat problémájáról van szó, mindenki más jól érzi magát..."

Zárójelben megjegyzendő: a kicsik nem a pauzától tartottak, hanem a mesés jövedelemmel kecsegtető elitosztály esetleges létszámcsökkentésétől, amely azt célozhatta volna, hogy a háromhetes kihagyás okán a szezonvég ne tolódjon ki (megkurtítva az angol nemzeti csapat felkészülési időszakát), illetve az idénykezdet ne csússzon bele túlzottan a nyárba (apasztva a játékosok pihenőidejét).

Azóta nyilván megnyugodtak, hiszen manapság nincs szó háromhetes téli szünetről januárban. Mondjuk a válogatottjuk sem lett sikeresebb az elmúlt évtizedben...