A felső-bajorországi rendőrparancsnokság közleménye szerint a támadó egy 28 éves koszovói állampolgár volt, aki Magyarországon nyújtott be menedékjog iránti kérelmet, majd Németországba utazott, ahol őrizetbe vették. Az ügyében hozott határozat alapján rendőri kíséret nélkül szállították volna Budapestre.
A férfi, aki valószínűleg meg akarta akadályozni a kitoloncolását, egy törött borotvapengével fenyegetőzött, és a nyomozás első adatai szerint sakkban tartott és megsebesített egy 50 éves utaskísérőt. Amikor a 82 személyt szállító repülőgép kapitánya értesült az incidensről, úgy döntött, hogy visszatérnek Münchenbe. A leszállás után a gépet kiürítették, csak a koszovói férfi, a pilóták és az utaskísérő maradt a fedélzeten. A repülőtéri rendőrség egy tolmács segítségével felvette a kapcsolatot a férfivel, akit végül őrizetbe vettek. Az incidensben két további utaskísérő is könnyebben megsérült.
A Blikk megszólaltatta a túszejtőt megfékező Konka Csabát, aki majd két évtizeden keresztül futballozott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei I. osztályban, illetve az Újszász és a Jászberény színeiben éveket töltött az NB III-ban. Jelenleg a Tápiógyörgye Pest megyei másodosztályú csapatának igazolt játékosa.
„Azonnal ugrottam, éreztem, hogy nincs idő gondolkozni” – mondta el a Blikknek már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren Csaba, aki hősies viselkedésével megakadályozta, hogy tragédiával végződjön egy túszdráma a Lufthansa Münchenből Budapestre tartó járatán.
„A koszovói férfit rendőrök kísérték fel a gépre, és hátul ült le – mesélte a Blikknek Konka Csaba, aki a barátnőjével az Egyesült Államokból tartott haza. – Késett a gép, mert még néhány utast meg kellett várnunk. Miután felszálltunk, én a huszonkilencedik sorból láttam, hogy valami kavarodás van elöl.”
Kiderült, hogy a koszovói férfi, akit a rendőrök csak felkísértek a gépre, előre ment, és rátámadt az egyik légikísérőre. Az utasok közül négyen, köztük Csaba azonnal rávetették magukat a pengével felfegyverkezett férfira, amikor látták, hogy megpróbálja kinyitni a gép ajtaját.
„Látszott rajta, hogy beszámíthatatlan, nem értette, hogy mit beszélünk, és mi sem értettük, hogy mit akar. Mindenki végig higgadt maradt, látszott a személyzeten, hogy kiképezték őket az ilyen vészhelyzetekre.”