Igen, igen, lemezre a meccsel! Oktatási célzatból, intő jel gyanánt, mert ennyire sz@rul talán a Ramos éra óta nem játszott a csapat. Az elején még elhitette magával az ember (legalábbis az álmodozóbbjaink), hogy csupán fárasztjuk/altatjuk a Watfordot, és csak a megfelelő alkalmat várjuk, hogy szétvarázsoljuk a Vicarage Road gyepét. Aztán rá kellett jönnünk, hogy ma egyszerűen ennyire vagyunk elegek: egy masszívan mákos egygólos győzelemre a másodosztály egyik kiesőjelöltje ellen. Legalább a srácok is tisztában vannak a produkció silányságával. Íme a némileg megmagyarázhatatlan módon a meccs emberének választott van der Vaart lefújás utáni nyilatkozata: "Megkönnyebbültünk. Rosszul játszottunk és a Watford többet érdemelt, talán győzelmet is. Jobbak voltak mint mi. Néha van ilyen napja az embernek. A gólom szerencsés volt, de örülök, hogy továbbjutottunk vele." Sokat elmond, hogy amikor a szintén nyilatkozó Cudicinit megkérték, hogy adja át Rafának a "Man of The Match"-pezsgőt, akkor a holland mosolyogva csak annyit mondott, hogy tartsa csak meg Carlo. Valóban a kapus volt a legjobbunk, sajnos.Igen, igen, lemezre a meccsel! Oktatási célzatból, intő jel gyanánt, mert ennyire sz@rul talán a Ramos éra óta nem játszott a csapat. Az elején még elhitette magával az ember (legalábbis az álmodozóbbjaink), hogy csupán fárasztjuk/altatjuk a Watfordot, és csak a megfelelő alkalmat várjuk, hogy szétvarázsoljuk a Vicarage Road gyepét. Aztán rá kellett jönnünk, hogy ma egyszerűen ennyire vagyunk elegek: egy masszívan mákos egygólos győzelemre a másodosztály egyik kiesőjelöltje ellen. Legalább a srácok is tisztában vannak a produkció silányságával. Íme a némileg megmagyarázhatatlan módon a meccs emberének választott van der Vaart lefújás utáni nyilatkozata: "Megkönnyebbültünk. Rosszul játszottunk és a Watford többet érdemelt, talán győzelmet is. Jobbak voltak mint mi. Néha van ilyen napja az embernek. A gólom szerencsés volt, de örülök, hogy továbbjutottunk vele." Sokat elmond, hogy amikor a szintén nyilatkozó Cudicinit megkérték, hogy adja át Rafának a "Man of The Match"-pezsgőt, akkor a holland mosolyogva csak annyit mondott, hogy tartsa csak meg Carlo. Valóban a kapus volt a legjobbunk, sajnos.
Cudicini mellett a kapufának és az ellenfél kapusának ill. támadóinak is köszönetet kell mondanunk. Carlo legnagyobb védése az a nem is ujjheggyel, hanem inkább körömmel kapufára csikart lövés a második félidő elején. A kipattanónál mondjuk már tényleg a Watford fiatal játékosán múlt az egyenlítés... Cudicini még egyszer-kétszer kihúzott bennünket a pöcegödörből, de Dawson és Livermore (vagy Walker?) is blokkolt kapuba tartó lövést az ötösünkön. A Watford második kapufája egy kapustámadásos szituáció után született, de attól még kezelnünk kellett volna a helyzetet. Mi is lőttünk egy kapufát, Lennon visszagurítását van der Vaart vágta állítás nélkül a felső lécre 16 méterről (a meccs legszebb jelenete volt annak ellenére, hogy nem lett belőle gól), de a győztes gólunknál a Watford kapusa nagyon csúnyán elnézte Rafa harminc-méteres pattogatott lövését. Egyébként Loach angol U-21-es válogatott, és pár átigazolási időszakkal ezelőtt rendszeresen hírbe hozták vele a klubot...
CSÚNYA VOLT FIÚK!
No, de vissza hozzánk, és ahhoz, hogy mennyire ganéj játékot nyomtunk a meccs 90%-ában. Ipari mennyiségű labdát adtunk el. Aki főként élen járt ebben az Modric, van der Vaart, Parker, Livermore, Rose, Kaboul, Dawson, Walker, Defoe, Adebayor és Cudicini. A szünet után Lennon is kivette a részét a jótékonykodásból, de Pienaar is kihasználta azt a tíz percet amit kapott pár ínyenc módra elméretezett indítással. Egyedül Pavljucsenkó nyújtott elfogadhatót a mieink közül, ő tökéletesen megoldotta a feladatát. Igazságtalan lenne, ha nem emlékeznénk meg az ellenfélről, akik legalább az újrajátszást megérdemelték volna... eh, mit áltatom magam: simán tovább kellett volna jutniuk a játék képe alapján. Szóval szép volt Darazsak, és sok sikert a kiesés elleni harchoz.
Modric játéka kissé megijesztett: borzalmas, igénytelen, flegma passzok/indítások tömkelegét mutatta be. Örültem, hogy Redknapp lekapta a szünetben, bár a meccs utáni interjúban azt mondta az öreg, hogy Modric eleve nem érezte túl jól magát, és csak azért kezdette, mert a srác minden meccsen játszani akar. Aztán, hogy ebből mi igaz, annak legfeljebb Rosie kutyus a megmondhatója.
Persze olyan sok könnyet azért ne hullajtsunk: továbbjutottunk, senki sem sérült meg, és alighanem annyira ki sem fáradtak a srácok. Az utóbbi öt évben csak egyszer sikerült túlélnünk a negyedik fordulót, és akkor dühből az elődöntőig meneteltünk. Most is azt érzem, hogy jó kis utazás áll előttünk ebben a kupában. De ettől függetlenül is fontos volt, hogy nyerjünk a Manszúr elleni gyomorszájba-taposós vereség után. Akkor úgy érezhettük, hogy állandóan ver minket a balszerencse, ma viszont rájöhettünk, hogy néha bizony nagyon szélesen mosolyog ránk a sors. Ott leszünk az ötödik forduló sorsolásán, ahonnan Manszúrék mellett a 'Pool-ManU páros egyike is hiányozni fog. Persze a Watford elleni meccs alapján vért fogunk izzadni akkor is, ha a Swindon vagy a Crawley lesz a következő ellenfelünk... Bár tényleg az járt az ember eszében a mérkőzést lesve, hogy ennyire rosszul tényleg nem játszatunk egynél többször egy évben...
Nem szabad elfelejteni ezt a meccset, mert intő jel arra nézve, hogy "ahogy esik úgy puffan"-alapon egy másodosztályú kiesőjelölt csapatnál sem vagyunk képesek jobban teljesíteni. Illetve az is (újra) egyértelművé vált, hogy szélsők nélkül nagyon nudli a játékunk. Annak ellenére, hogy Defoe, Ade, vdV és Modric is kezdett egyáltalán nem tudtunk veszélyes támadásokat vezetni, mert mindent a pálya közepén erőltettünk. A Watford nagyon könnyen hatástalanította ezeket a próbálkozásokat, borzasztó klausztrofób hely volt a kezdőkör és a Watford tizenhatosa közötti 25mX25m-es terület. Azzal, hogy a szünet után Lennon a baloldalra került nem javult sokat a helyzet, hiszen Azza onnan általában középre törésekkel szokott operálni és ezúttal is többször próbálkozott ezzel, mintsem a Watford védősora mögé kerüléssel. Mindegy no, rossz volt nézni amit csináltunk, és alig vártam a meccs végét. (Norvég haverom egy fizetős stream-en szenvedte végig ezt a borzadályt, na az lehetett még idegesítő.)
Rafa mellett Harry is helyén kezelte a történteket a meccs utáni nyilatkozatában. Ez mindenesetre ad okot a reményre, hogy még egyszer nem fordul elő, hogy ilyen elszomorító teljesítményt nyújtunk. Remélem Redknapp bírósági ügyének nincs köze a letargikus játékhoz, mert annak még legalább egy hétig nincs vége. Lényeg, hogy túlvagyunk ezen a nyögvenyelős, mákos, eléggé érdemtelen győzelmen. A hétvégén szorítsunk a kedvező sorsolásért - no meg a QPR-Villa kettősnek a minél nagyobb meglepetésért!
COME ON YOU SPURS!