Szurkoljunk, mintha aszfaltoznánk!

2367391 23673912367391 2367391
Vágólapra másolva!
2012.05.19. 06:05
Nem kell ecsetelni, hogy mennyire fontos számunkra a ma esti meccs. Idén az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szezonunk egy héttel azután ér véget...

Nem kell ecsetelni, hogy mennyire fontos számunkra a ma esti meccs. Idén az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szezonunk egy héttel azután ér véget, hogy lejátszottuk az utolsó bajnokinkat. Nem kellett volna, hogy így legyen - de ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ahhoz, hogy számot tudjunk vetni az idényünkkel meg kell várni a Bayern-Chelsea végét. A fénylő páncélzatú, daliás bajor lovagok és a szedett-vedett cári zsoldosok összecsapása dönt arról, hogy sikert vagy totális bukást jelent-e a negyedik helyünk. (És ne szépítsük: ha a Bayern nem tudja otthon tartani a BL-serleget, akkor bizony óriási bukta a 2011-12-es idény.) Normális esetben nem dukálna poszt egy olyan meccshez amin a Spurs részt sem vesz, és most sem visszük túlzásba, de azért szeretnénk kifejezni ezúton is a bajorok győzelme iránti kétségbeesett határozott elkötelezettségünket. És ígérjük, hogy ha óhajunk valóra válik, akkor nem a kékek veresége felett érzett Schadenfreude lesz a jókedvünk oka, hanem kizárólag a saját jószerencsénket fogjuk ünnepelni. Ahogy a balra látható ábra is sugallja, a Spurs-szurkolók szempontjából eggyé válik a két Klub ma estére - a Bayern-drukkerek aligha szentelnek különösebb figyelmet ennek, de talán nem veszik rossz néven, hogy egy komplett futballklub játékosokkal, edzőkkel, tulajokkal, szurkolókkal együtt az utolsó szál emberig garantáltan az ő sikerükért szorít. Az alábbiakban minimális terjedelmű visszaemlékezés a Tottenham és a Bayern közös történelmére.Nem kell ecsetelni, hogy mennyire fontos számunkra a ma esti meccs. Idén az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szezonunk egy héttel azután ér véget, hogy lejátszottuk az utolsó bajnokinkat. Nem kellett volna, hogy így legyen - de ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Ahhoz, hogy számot tudjunk vetni az idényünkkel meg kell várni a Bayern-Chelsea végét. A fénylő páncélzatú, daliás bajor lovagok és a szedett-vedett cári zsoldosok összecsapása dönt arról, hogy sikert vagy totális bukást jelent-e a negyedik helyünk. (És ne szépítsük: ha a Bayern nem tudja otthon tartani a BL-serleget, akkor bizony óriási bukta a 2011-12-es idény.) Normális esetben nem dukálna poszt egy olyan meccshez amin a Spurs részt sem vesz, és most sem visszük túlzásba, de azért szeretnénk kifejezni ezúton is a bajorok győzelme iránti kétségbeesett határozott elkötelezettségünket. És ígérjük, hogy ha óhajunk valóra válik, akkor nem a kékek veresége felett érzett Schadenfreude lesz a jókedvünk oka, hanem kizárólag a saját jószerencsénket fogjuk ünnepelni. Ahogy a balra látható ábra is sugallja, a Spurs-szurkolók szempontjából eggyé válik a két Klub ma estére - a Bayern-drukkerek aligha szentelnek különösebb figyelmet ennek, de talán nem veszik rossz néven, hogy egy komplett futballklub játékosokkal, edzőkkel, tulajokkal, szurkolókkal együtt az utolsó szál emberig garantáltan az ő sikerükért szorít. Az alábbiakban minimális terjedelmű visszaemlékezés a Tottenham és a Bayern közös történelmére.

KEK

Az 1982-83-as KEK-idényben ragyogta be először az Olympiastadion futópályával szegélyezett játékterét Észak-London szeme fénye. Ez a ragyogás eléggé Stephen King-esre sikeredett, a bajorok ugyanis laza 4-1-gyel gyalulták le Archibaldékat - ami annak türkében, hogy a hazai odavágóról csak egy 1-1-et tudtunk magunkkal hozni egyben tükörsima kiesést is jelentett. A Bayern sem húzta sokkal tovább, a következő (3.) fordulóban beleszaladtak az akkor még szőrtelen Ferguson Aberdeen-jébe - a Dávid-Góliát párharcból a törpe került ki győztesen, és könnyen lehet, hogy ezen a továbbjutáson múlt a skót edzőlegenda manchesteri szerződése... kisebbet szólt volna ha bennünket, vagy az első fordulóban a Bayernnel szemben csupán idegenben lőtt góllal alulmaradó Torpedó Moszkvát ejtik ki a McLeish-sel a védelmükben felálló felföldiek.

UEFA-KUPA

Egy évvel később az akkor még igencsak izmos UEFA-kupában is összefutottunk a bajorokkal. És azonnal sikerült a visszavágás - a harmadik fordulóban 1-0-ra kikaptunk az Olympiastadionban, de a visszavágót Archibald és Falco egy-egy góljával 2-0-ra hoztuk. A Bayern már a második fordulót is csak tizenegyesekkel tudta abszolválni - méghozzá a PAOK ellen, de ez semmit sem von le eleink eredményéből (már csak azért sem, mert a következő szezonban bajnok lett a München).

Ez az 1983. december 7-i hazai győzelem volt a legutóbbi alkalom, hogy a Bayern ellen játszottunk. A rossz szájíz aligha maradt meg a bajoroknál, az elkövetkezendő szezonokban sorra nyerték a bajnoki címeket, és a BEK-döntőt is megjárták. 1996-ban pedig megnyerték azt a fránya UEFA-kupát is (addig "csak"a KEK és a BEK jött össze nekik). Reméljük ma tovább növelik a trófeáik számát és beérik a Poolt az örökranglistán a BEK/BL-győzelmek tekintetében.

HAJRÁ BAYERN!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik