Ipafai Fakupa #4: Leeds-Tottenham

Nem volt hozzánk túlzottan kegyes a sors, hogy egy Leeds-beli látogatást sodort az utunkba az FA-kupa negyedik fordulójában. A United jelenleg a másodosztály tizenegyedik helyén áll, öt pontra a play-off helyektől, tehát még elképzelhető, hogy 10 évnyi távollét után jövőre visszatérnek a PL mezőnyébe. Otthonuk, az Elland Road legendásan félelmetes aréna, az egyik leghangosabb stadion Angilában, tele szinte törökösen fanatikus szurkolókkal. Majd' negyvenezren beférnek, tehát a hangulat adott lesz. Hozzánk hasonlóan a Leeds is a harmadik fordulóban csatlakozott az FA-kupa küzdelmeibe - a szintén másodosztályú Birmingham-et ejtették ki egy újrajátszással eldöntött párharcban. Furcsamód otthon csak egy 1-1-re futotta nekik a Brummies ellen, hogy aztán a Második Városban 2-1-re diadalmaskodjanak.Nem volt hozzánk túlzottan kegyes a sors, hogy egy Leeds-beli látogatást sodort az utunkba az FA-kupa negyedik fordulójában. A United jelenleg a másodosztály tizenegyedik helyén áll, öt pontra a play-off helyektől, tehát még elképzelhető, hogy 10 évnyi távollét után jövőre visszatérnek a PL mezőnyébe. Otthonuk, az Elland Road legendásan félelmetes aréna, az egyik leghangosabb stadion Angilában, tele szinte törökösen fanatikus szurkolókkal. Majd' negyvenezren beférnek, tehát a hangulat adott lesz. Hozzánk hasonlóan a Leeds is a harmadik fordulóban csatlakozott az FA-kupa küzdelmeibe - a szintén másodosztályú Birmingham-et ejtették ki egy újrajátszással eldöntött párharcban. Furcsamód otthon csak egy 1-1-re futotta nekik a Brummies ellen, hogy aztán a Második Városban 2-1-re diadalmaskodjanak.

LEEDS MOST

A Neil Warnock által edzett játékosok a Ligakupában is egész jót futottak még idén. Futottak még, mert végülis a negyeddöntőben otthon kaptak egy ötöst Abramovicséktól, de addigra már túl voltak négy megnyert párharcon, és ebből két alkalommal PL-csapatot búcsúztattak. Az első két fordulóban a harmadosztályú Shrewsbury és a negyedik ligás Oxford látta kárát a találkozásnak (4-0, ill. 3-0), aztán a Southamptont alázták meg egy laza kiütéssel (3-0). De a legnagyobb skalp a negyedik fordulóra maradt: a Fellainit a kezdőbe jelölő Everton. Úgy nyertek 2-1-re, hogy végig legalább egyenrangú félként fociztak, és Distin csak a nyolcvanadik percben tudott szépíteni.

Általában elmondható, hogy otthon kifejezetten erős a valami érthetetlen oknál fogva Páváknak is becézett yorkshire-i csapat. A bajnokságban kilenc hazai győzelem mellé csupán három vereség társul, és az otthoni formájuknak köszönhetik, hogy még álmodozhatnak a feljutásról.

LEEDS RÉGEN

A Leeds történelme majdnem annyira eseménydús mint a miénk - összességében jóval kevesebb kupát nyertek mint a Spurs, de eggyel több bajnoki címük van, ill. a BEK-ben is egy lépéssel tovább jutottak mint a mi aranylábú fiaink tették 1962-ben. Az 1975-ös BEK-döntőben Beckenbauer Bayernjétől kaptak ki 2-0-ra egy eléggé csúnya meccsen. Egyrészt a többségében kelta játékosokkal felálló angol csapat számon kérhet pár vitatható ítéletet a bírón (érvénytelenített gól, tizi szituk), másrészt a Leeds szálkáslábú barlanglakói két bajort is szétrúgtak különösebb büntetés nélkül. Anderssont, a Bayern fiatal svéd hátvédjét le kellett cserélni Terry Yorath brutális belépője után, de neki legalább nem lett tartós baja - Uli Hoeneß játékos-pályafutását azonban tulajdonképpen agyonvágta Frank Grey durvasága. A bajorok (egyik) élő legendája sosem épült fel teljesen a sérülésből, és 27 évesen be kellett, hogy fejezze a labdarúgást.

British by birth, Yorkshiremen by the grace of God

Ez a meccs azóta is meghatározó a Leeds szurkolói mitológiájában. Máig az egyik legkedveltebb énekük a "We are the Champions, Champions of Europe," amivel azt érzékeltetik, hogy a bírók csalták el csapatuktól a győzelmet. A meccs után (és alatt is) történt pár komoly szurkolói rendbontás, ami miatt a Leeds-et kitiltották Európából (előszele volt ez az egy évtizeddel későbbi kollektív büntetésnek), ám a csapat olyan gyengén teljesített a bajnokságban ebben az időben, hogy egyébként sem kerültek volna nemzetközi porondra. Ez kissé meglepő egyébként, hiszen a hatvanas évek közepétől kezdve brutálisan jól tolták a bajnokságban egészen 1974-ig. A brutálisan jót illik szó szerint érteni, mivel azon túl, hogy elvétve végeztek a második helynél lejjebb, ekkor lett belőlük igazi tapló banda. Ez némileg igazságtalanul ragad rájuk azóta is, hiszen a kilencvenes évek végétől azért nem jellemző rájuk különösebben a durvaság.

MÉG TÖBB LEEDS

Egy két szót ejtsünk a Pávák számára legutálatosabb klubokról is. Megvetésük első számú célpontja a Manchester United - ennek történelmi okai is vannak. Egészen a Rózsák Háborújáig (sőt, háborúiig) mehetünk vissza az időben, hogy a mai Lancashire (Lancaster) és Yorkshire (York) fiai között fennálló ellenségeskedés forrását felleljük. A Leeds United címerében egyébként mind a mai napig látható a Yorkok fehér rózsája. Az egyik legmeglepőbb győzelmet 2010 januárjában aratták a ManU felett - harmadosztályú csapatként vágták ki az FA-kupa harmadik fordulójából Fergusonékat. Ez volt 1981 óta az első alkalom, hogy nyertek az Old Traffordon, továbbá az sem fordult még elő addig Fergie érkezése óta, hogy a MU az első adandó alkalommal kiessen a kupából, pláne nem alacsonyabb osztályú csapat ellenében. Nagy szüksége volt akkor a Leeds-nek erre a sikerre - erőt is merítettek belőle, és év végén feljebb léptek a Championshipbe. Egyébként duplán fájhat a Leeds szurkolóinak, hogy a ManU felemelkedésének egyik kulcsát épp az ő csapatuk adta Ferguson kezébe Cantona személyében.

Második legutáltabb ellenfelük a Chelsea, ami komoly összetartó erőt jelent a Leeds és a Tottenham között. Ez a rivalizálás az 1970-es FA-kupa döntőjére nyúlik vissza, amikor a Kékek egy nagyszerű, újrajátszást igénylő fináléban diadalmaskodtak az északiak felett. Két különböző stílus csapott össze, a Leeds a szálkás északi stílust, a Chelsea pedig a látványosabb londoni iskolát képviselte ekkor. Ez volt a Chelsea első, és a 90-es évek végéig utolsó FA-kupa győzelme, ami az első, és a 90-es évek végéig utolsó európai kupasikerükhöz is vezetett.

A harmadik rivális újabb keletű ellenségeskedés eredménye. A Millwall-lal a harmadosztályban akasztottak bajuszt - a londoniak 2009-ben a play-off elődöntőben ütötték el a United-et a feljutás esélyétől (hogy aztán a play-off döntőben ők is elbukjanak), majd 2010-ben a Leeds előzte be riválisát a szezon utolsó meccsén elorozva az automatikus feljutást érő helyet (a Millwall aztán megnyerte a play-offot, tehát folytathatták az izmozást a Championshipben).

Egy szörnyű eseményhez kötődik a negyedik rivális kiléte, ami ennél fogva nem is annyira nevezhető hagyományos versengésnek. Már csak azért sem mert nem angol gárdáról van szó, így szinte sosem találkoznak. A 2000-es UEFA-Kupa elődöntőjében a Galatasaray volt az ellenfél, és az isztambuli meccs előtt megkéseltek két Leeds-szurkolót, akik bele is haltak a sérüléseikbe. Ezek után a Galata gondolata is sátáni konnotációkat ébreszt leeds-i kötődésű emberekben (ami nem meglepő annak ellenére sem, hogy magát az isztambuli klubot nem igazán lehet felelőssé tenni a történtekért). Ezért is támadt hatalmas felháborodás, amikor a korábbi Leeds-játékos, Harry Kewell a török csapathoz szerződött 2008-ban - az ausztrál focista a Leeds-nél volt alkalmazásban amikor a kettős-gyilkosság történt.

TOTTENHAM-LEEDS HEAD TO HEAD

Az egymás elleni összevetésből az derül ki, hogy a PL-éra előtt általában domináltuk a yorkshire-ieket, de a csődjük előtti évtizedben egyértelműen fölénk kerekedtek. Még mindig pozitív ellenük a mérlegünk, de a kilencvenes években becsúszott egy-két csúnya eredmény. Mint például az 1992-es 5-0-ás szopatás az Elland Road-on, amikoris az akkori bajnoki címvédő soraiban mesterhármassal keserítette az életünket Cantona. Mondjuk elég hamar megtoroltuk a zakót, mert a szezon hazai meccsén 4-0-lal küldtük őket haza a Lane-ről, nálunk Sheringham vállalta magára a mesterhármast. (Érdekes, hogy mindkettejüket megvásárolta a United...)

Ikonikus kép két klublegendáról: Dave Mackay és Billy Bremner, utóbbi durva belépőjét követően

A közelmúlt Leeds számára lehangoló történéseivel mindenki tisztában van (2007 előtt sosem szerepeltek a másodosztálynál lejjebb). A 2001-es BL-elődöntő után betett nekik, hogy a következő évben öt ponttal lecsúsztak a BL-kvalifikációról (a 'Castle ért be eléjük). 2002-től kezdve egymás után adták el a legjobb játékosaikat, hogy megszabaduljanak a hatalmas fizetésektől, sokszor ingyen is elengedték a focistákat. Mi azért fizettünk Robbo-ért és Keano-ért is. A tizennyolc éves Lennon pedig már a másodosztályból került hozzánk. (Hogy teljes legyen a kép: Danny Rose is Leeds-nevelés.)

Van még egy yorkshire-i legény a klubunknál - Dawson is a messzi északról költözött Londonba. Ő és Lennon is külön motivációval várhatja tehát a vasárnapi meccset. Rajtuk kívül még Defoe lehet az akit különösen lángba hoz a környezet, hiszen JD az Elland Road-on tett legutóbbi látogatásunk alkalmával mesterhármast szerzett. Ez 2010 februárjában történt, szintén az FA-kupa negyedik fordulójában - az első meccs a Lane-en 2-2-re végződött, Crouch szerencsés és Pav csodás találata nem bizonyult elegendőnek, mivel az azóta az Evertonnál megbukott Beckford egy kilencvenötödik percben Dawson ellen összehozott tizivel egyenlített - a meccs krónikájához hozzátartozik, hogy Defoe kihagyott egy tizit 0-0-nál. Egyébként az ezt megelőző FA-kupás randevúnk alkalmával is újrajátszás döntött a továbbjutásról (akkor is a mi javunkra).

VASÁRNAP

Most sem elképzelhetetlen az ismétlés. Lawro a BBC tippeldéjében 1-1-et vár, a meghívott vendég, egy Arse Ladies-ben focizó csaj viszont 1-0-ás Spurs-sikert prognosztizál. Én valahol a kettő között vagyok, szerintem 1,5-1 lesz a vége ide, és továbbmegyünk. Nagyon nehéz, brusztolós meccset várok, ahol nagy hasznát vennénk Sandrónak, de lehet, hogy Parker angolszász tacskó hozzáállása lesz az ami meghozza a győzelmet.

A Leeds toronymagasan legjobb gólszerzője Luciano Becchio, már tizenkilenc gólnál jár idén! Az argentin srácnak hamar fejébe szállt a dicsőség, és pár napja benyújtotta az átigazolási kérelmét... Pénz van a dologban - már eddig is ő volt a legmagasabban fizetett Leeds-játékos, és a klub nem engedheti meg magának a további emelést. Alighanem el fogja hagyni a csapatot - ez jelenthet jót és rosszat egyaránt a vasárnapi meccs előtt a számunkra. Egyrészt előfordulhat, hogy Warnock kihagyja a csapatból, és ez esetben El-Hadji Diouf, a Szenegáli Láma lenne a leggólerősebb játékos a keretükben (ami eléggé szomorú a szempontjukból). Másrészt ha játszik, akkor minden bizonnyal minél jobban akarja majd magát reklámozni, tehát a belét is ki fogja hajtani, hogy kitegyen magáért.

Becchio dezertálni készül

CSAPATHÍREK

Sok újdonság nincs. A rémhírekkel ellentétben Defoe-nak kutyabaja. Vagy legalábbis, ha van is baja, az akkor sem akadályozza meg abban, hogy pályára lépjen. Sandro hiányával kissé csökkentek az opcióink a középpályán. A Leeds van olyan erős csapat, hogy nem igazán pihentethetjük a legjobbjainkat ellenük. De tekintve, hogy a Coventry elleni hazainak is kifejezetten erős kezdővel mentünk neki, kétlem, hogy AVB-nek eszébe jutna a túlzott rotálás. Friedel persze vissza fog térni a kapuba, Walker pedig lehet, hogy pihit kap, ahogy talán Vertonghen is kap még egy hétvégét az ejtőzésre. Assou-Ekotto számára viszont tökéletes lehet a vasárnap a kezdőbe való visszatérésre. Dawsont a kezdőbe tenném már csak azért is mert az egész családja és a teljes gyerekkori haveri kör kinn lesz a meccsen. A középpálya közepén Hudd szerintem biztos játszik - és remélem, hogy Scottie is. Bár utóbbi helyén el tudom képzelni Jake-et is (csak nem szeretném), a madárcsontú Carroll viszont remélem nem képezi AVB tervének a részét ezen a meccsen. Lennont a múltja miatt tutira kezdetném, Bale helyén talán megkockáztatnám Andros-t (bár elvileg ő is jobbszellő lenne). Dempsey-t és Defoe-t hagynám a kezdőben, a jenki jó formában van JD pedig talán újra megtalálja a góllövő cipőjét egy olyan pályán ahol nem is olyan rég háromszor is betalált. (Update: Velasco a kommentek között feldobta Siggy nevét, akiről megbocsáthatatlan módon megfeledkeztem - igen őt azért el lehet képzelni a kezdőben, sőt. Továbbá a Klub honlapján most tették közzé, hogy Billy felépült, tehát ő is pályára kerülhet.)

Friedel

Naughton - Dawson/Gallas - Caulker/Vertonghen - Assou-Ekotto

Parker/Livermore - Huddlestone

Lennon - Dempsey/Gylfi - Bale/Townsend

Defoe.

Ha esetleg sikerül összeszedni egy egészséges előnyt a hajrára, akkor persze jöhetnek a pihentető jellegű cserék. De a Leeds nagyon komoly ellenfél, nekünk pedig nagyon fontos lenne továbbjutni. Az FA-kupa a miénk volt húsz évvel ezelőttig. Szégyen, hogy azóta nem jutottunk döntőbe sem.

(Meccsünket a Sport2 élőben közvetíti - pusszantás nekik innen is!)

COME ON YOU SPUUUURRRRSSSSSS!!!!!

U.i.: Angliában valami oknál fogva szinte mindenki utálja a yorkshire-ieket... nem igazán tudom, hogy miért. De illusztráció gyanánt azért álljon itt a Monty Python klasszikusa - ritka ajándék, ha ürügyet lehet találni egy Python-videó beszúrására: