Tavaszi szél Wigant áraszt: Wigan-Spurs*

Az áprilisi esők hagyományosan meghozzák a bőség időszakát a wigani libalegelőre. Martínez csapata évről évre egészen hihetetlen mélységekig tudja magát leküzdeni a szezon első nyolc hónapjában, hogy aztán áprilisban és májusban pedigrére való tekintet nélkül szarrá verjék akiket a balsors az útjukba sodor. Idén kicsit nehezebb a dolguk, mint általában, hiszen van egy nagyon fontos hiányzójuk: a kiváló spanyol középhátvéd Ivan Ramis hónapokkal ezelőtt kidőlt az egész szezonra, nélküle pedig általában eléggé kaotikus állapotok tudnak létrejönni a kapujuk előtt. (Persze erről a mieink is tudnának mesélni Kaboul egész szezont lefedő hiányával.) Jelenleg vesztett pontok tekintetében még épp előzik az utolsó bennmaradó helyen pánikoló Aston Villát. Egy vereség még simán belefér nekik, hogy megkapaszkodjanak a PL-ben - örökre a szívembe zárnám őket, ha ellenünk tartalékolnának az Arse elleni meccsükre.

CSAPATHÍREK

Lennon is back! Csodás! Örvendezzünk! Bale-lel és Defoe-val kiegészülve végre újra szélvészgyors lehet a támadójátékunk. És megint lesz vérbeli szélsőnk, amit egy ideje már hiányolhattunk. Más újdonság nincs a sérültek frontján, úgy tűnik Kaboullal kapcsolatban megint sikerült hurráoptimistának lenni, kétlem, hogy idén láthatjuk még focizni.

Lloris

Walker - Dawson - Vertonghen - Assou-Ekotto

Huddlestone/Parker - Dembélé

Lennon - Holtby/Dempsey - Bale

Defoe/Adebayor.

Néhány roham erejéig szívesen látnám Bale-t újra a balszélen. Lennonnal ketten nagyon szét tudnák húzni az ellenfél védelmét, a fürge Defoe és Holtby pedig kedvére fogócskázhatna a hazaiak középhátvédjeivel. A Citeh elleni vendégszereplésük okán Huddlestone-t és Holtby-t is a kezdőbe hajítanám - de ha mindkettőjüket nem is, Tommy-t mindenképp. A kis német energiabomba is rászolgált a bizalomra, de elég nagy szemétség lenne a vasárnap szintén nagyot alakító Clintont kiszedni a kezdőből. Kettejük között nehezen tudnék dönteni. Fifty-fifty. A német mellett a gyorsasága, az amerikai mellett pedig a fizikai ereje és a Wigan-féle speciális PL-anomáliákkal kapcsolatos tapasztalata szól. Többek között.

Pedagógiai célzattal azt is meg tudnám érteni, ha AVB valahogy helyet csinálna Adebayor számára. Igen, a kritikára és a padozásra egyaránt bőven rászolgált a togói, mi az hogy! De mégiscsak egy kifejezetten tehetséges focistáról beszélünk, akiben tudjuk mennyivel több van, mint amit idén láthattunk tőle. A tavalyi teljesítményével most kényelmesen ücsörögnénk a harmadik helyen; nagy kár, hogy ez a szezonja ennyire halvány. Bíznunk kell benne, mást nem tehetünk - és meg kell mondjam nagyon tud idegesíteni, amikor a stadionba kilátogató Spurs-szurkolók egy csoportja kifütyüli a srácot (vagy bármely másik, népszerűtlen vagy alulteljesítő játékosunkat). Oké, hogy frusztráló a teljesítménye, de ha rászállnak a saját drukkerei az tuti, hogy semmit sem fog javítani a helyzeten. A szurkolóknak, a Klubnak és Adebayornak is az az érdeke, hogy jól játsszon, gólt, gólokat lőjön. Az önbizalom nagyon fontos, és erre a lelátókról sugárzó aktív ellenszenv ritkán hat ösztönzően.

Mindazonáltal Defoe-t várom és remélem a kezdőbe. Igazi patent Defoe-gólt vágott a Citeh ellen. Ezzel szeretjük JD-t azonosítani, nem pedig azzal, hogy a legutóbbi tíz bajnokiját tekintve ez volt az első találata. Defoe hagyományosan sorozatban szokta szállítani az eredményes és az aszályos meccseket - remélem ezúttal sem töri meg az aranyszabályt, és a szezon hátralévő meccsein már megint isten lesz.

WIGAN

Sok, marha nehéz meccsünk van még hátra, de most csak a Wigan-re szabad koncentrálni. Arra a Wigan-re, amely kezdőjében egészen biztosan ott lesz a fontosabbnál fontosabb gólokat szerző Arouna Koné, a hentesnek sem utolsó, tehetséges McManaman, a kommentátorok rémalmaiban gyakran felbukkanó McArthur-McCarthy páros, a gólerős támadó középpályás Maloney és a Chelsea-ből kipenderített, de Wigan-ben otthonra találó di Santo. A Lane-en győztes gólt szerző, gúnárszívű Ben Watson még lábadozik a lábtöréséből, Ramis pedig egész szezonra kidőlt. Rajtuk kívül Alcaraz hiányzik még a keretükből, őt Beasejour pótolhatja a védelemben.

Vannak gólok bőven a Wigan-ben. Szerencsére bennünk is. Kedvemre való lenne egy jóféle nyílt sisakos adok-kapok, egy 4-3-as Spurs-sikerrel a végén, de remélem AVB okosabb ennél, és tudatos tervvel készül Martínezék ellen. Bízom a srácokban. A City ellen sokáig nem akart beindulni a gépezet, de olyan lehengerlő játékot, mint ami a 76. és a 82. perc között folyt, már nagyon rég láttam utoljára bajnoki meccsen a mieinktől. Ennek az intenzitásnak, odafigyelésnek, kreativitásnak, vállalkozókedvnek, bátorságnak nincs ellenszere - valahogy meg kellene találni a módját, hogy minden meccsen legyenek ilyen időszakok.

KÖRNYEZET

Az Arse nagyon jó formában van, az eredmények szempontjából mindenképp. Amikor a játék nem annyira megy nekik, akkor pedig kapnak egy kis jóindulatú segítséget a bírói személyzettől. A Norwich ellen szépen haladtak a sokkoló hazai vereség felé, tíz perc sem volt már hátra, amikor a partjelző előbb adott nekik egy kamu szögletet, majd negyven méterről beintett egy nagyon lágy tizenegyest az esethez jóval közelebb helyezkedő bíró helyett. Ilyen a szerencse. A Norwich-nak elborult az agya és azonnal bekapták a másodikat, majd a partjelző még nagylelkűen megadott egy lesgólt a hazaiaknak a végén, hogy véletlenül se legyen pontvesztés a Kanárik látogatásából. Ilyen a szerencse. A Fulham ellen pedig egy legtöbb esetben csak sárgával szankcionált belépőnek hála kaptak az emirates-béli NLD után újabb 80 percnyi emberelőnyt, amit egy szöglet után bekotort góllal váltottak három pontra. Ilyen a szerencse. Mármint úgy tűnik, hogy egyes csapatoknál nem forgandó.

A Chelsea sem tűnik úgy, hogy rossz passzban lenne. A tenyérbemászóharapó Suarez búcsúajándékként még elcsent tőlük három pontot, de a hármas terhelés ellenére jól tartják magukat. Mondjuk ilyen vastag kerettel ez nem is annyira meglepő. A Basel elleni elődöntők remélhetőleg kivesznek belőlük némi energiát a Stamford Bridge-i látogatásunk idejére - de kábé ugyanakkora esély van arra is, hogy extra lendületet adjon nekik az esetleges hétközi kupasiker.

Mindent összevetve sajnos meg kell állapítanunk, hogy már nemigazán fér bele pontvesztés a hátralévő öt meccsünkön. És az ötből már rögtön az első baromi nehéz feladatnak ígérkezik. A Wigan az életéért küzd, és ilyenkor kábé annyira vonzó ellenük focizni, mint a Sátántangót kétszer egymás után szünet nélkül végignézni. Mennyire reális, hogy a megszerezhető tizenöt pont mindegyikét megszerezzük? Csekély mértékben. Viszont az is sanszos azért, hogy az Arse és a Chelsea is veszít még pontot. Alighanem a Chelsea elleni idegenbeli derby lesz a döntő... ha ott sikerülne elpicsázni Abra szerzeményeit, azzal nagyon jó helyzetbe hoznánk magunkat.

MILESZ?

A Wigan két idegenbeli bajnoki vereségen van túl. Egészen biztos, hogy ebben a hazai meccsben nem az esetleges egy pontot látják, hanem ki akarnak csinálni bennünket. Vannak nagyon használható focistáik, klasszisból viszonylag rosszul állnak, de Koné idén tett arról, hogy legyenek kérői a nyáron, és McManaman is ígéretes szélső. A védelmünk még messze nem az igazi (és ez idén már nem is fog változni), az ő előrejátékukban pedig Martínez érkezése óta mindig van fantázia, tehát szerintem a két rúgott gól mindenképp kell majd ahhoz, hogy három ponttal térjünk vissza Londonba. 2-1-es körömrágós meccset várok - Defoe természetesen újra betalál, a másik gólszerzőnk pedig gyanítom, hogy Hudd lesz. Remélem a kispadon lesz valakinél egy hajborotva - a világ egyik legjobb gólöröme lenne, ha AVB belenyírna az afrójába!

COME ON YOU SPUUUURRRRSSSS!!!!!

-------------------------------------------------

P.S.

OFFOS VISSZATEKINTÉS

Valamit nagyon meg akartam kérdezni még az Everton meccs kapcsán:

A két kézzel vállon támaszkodás mióta minősül szabályosnak? Csak azért kérdezem, mert a sporinak majd kiesik a szeme úgy nézi.

Na, de hagyjuk... fátylat a múltra, reflektorfényt a jövőre!

*nem tudok elég alázatosan esedezni a bocsánatotokért a borzalmas szóvicc miatt.