Rotációs kupa, 4. forduló: Spurs-Hull

Féltávnál tartunk az őszi Tigris-maratonunkon - az első, fontosabb kanyart ha bajosan is, de sikerrel vettük. Kellett hozzá egy nagy adag szerencse, hiszen Elmohamady-t nagyon szigorúan büntette a spori. Mindemellett azt azért tegyük hozzá, hogy be lehetett fújni, és nagyon gyorsan kell ilyenkor döntést hozni. A lassítás alapján én nem ítéltem volna büntetőt, de élő egyenesben simán jogosnak tűnt. Mindegy no, ez még nem teszi láthatatlanná az egyre inkább szemet szúró problémát, miszerint alig szerzünk gólt a bajnokságban - és a bekapart kilenc gól közül három tiziből esett. Valamit kezdeni kell ezzel, mert silány a termés - a védelmünk pedig nem lesz képes tartani a clean sheet-ek összes bajnokihoz viszonyított kétharmados arányát. A problémának több gyökere van, és akármennyire is türelmes és pozitív vagyok Soldadóval szemben, némi felelősséggel ő is tartozik a kevés gólínségért. (Bár végső soron a bajnoki góljaink 45%-át ő szerezte...) A nagyobb bajt én az előkészítő munkában látom: túlságosan telezsúfoljuk a támadóharmad közepét. Jóval többet kellene variálni a széljátékunkat, mert a vonal mellől középre vágás és kapuralövés eléggé könnyen lekövethető, ha olyan gyakorisággal folyamodik hozzá egy játékos, mint mondjuk Townsend teszi. Persze nem személyeskedni akarok, csak példaként említettem, hiszen Andros idén eddig magasan a legjobb játékosunk. De neki is van hová fejlődnie, ahogy az egész csapatnak. A pontjaink száma jóval fölötte jár a mutatott játékból kikövetkeztethető értéknek - és igazán komoly meccsünk még csak kettő akadt idén.Féltávnál tartunk az őszi Tigris-maratonunkon - az első, fontosabb kanyart ha bajosan is, de sikerrel vettük. Kellett hozzá egy nagy adag szerencse, hiszen Elmohamady-t nagyon szigorúan büntette a spori. Mindemellett azt azért tegyük hozzá, hogy be lehetett fújni, és nagyon gyorsan kell ilyenkor döntést hozni. A lassítás alapján én nem ítéltem volna büntetőt, de élő egyenesben simán jogosnak tűnt. Mindegy no, ez még nem teszi láthatatlanná az egyre inkább szemet szúró problémát, miszerint alig szerzünk gólt a bajnokságban - és a bekapart kilenc gól közül három tiziből esett. Valamit kezdeni kell ezzel, mert silány a termés - a védelmünk pedig nem lesz képes tartani a clean sheet-ek összes bajnokihoz viszonyított kétharmados arányát. A problémának több gyökere van, és akármennyire is türelmes és pozitív vagyok Soldadóval szemben, némi felelősséggel ő is tartozik a kevés gólínségért. (Bár végső soron a bajnoki góljaink 45%-át ő szerezte...) A nagyobb bajt én az előkészítő munkában látom: túlságosan telezsúfoljuk a támadóharmad közepét. Jóval többet kellene variálni a széljátékunkat, mert a vonal mellől középre vágás és kapuralövés eléggé könnyen lekövethető, ha olyan gyakorisággal folyamodik hozzá egy játékos, mint mondjuk Townsend teszi. Persze nem személyeskedni akarok, csak példaként említettem, hiszen Andros idén eddig magasan a legjobb játékosunk. De neki is van hová fejlődnie, ahogy az egész csapatnak. A pontjaink száma jóval fölötte jár a mutatott játékból kikövetkeztethető értéknek - és igazán komoly meccsünk még csak kettő akadt idén.

MINDEN IDŐK

Annyira azért ne sopánkodjunk - soha sem kezdtünk még ilyen jól PL-szezont, mint most. Ezzel együtt talán az is igaz, hogy ilyen príma keret még sosem állt a rendelkezésünkre - bár ezzel lehet vitatkozni... hiszen egy olyan csapat, amelyikben egyszerre van a pályán King, Modric, van der Vaart és Bale, azért simán felvenné mostani fiainkkal a harcot. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a sorsolásunkat és a keret erősségét figyelembe véve nem értékelhető bravúrként a rekordot döntő idénykezdet. De ez nem jelenti azt, hogy magától értetődőnek vehetnénk az eredményeket: a keret valóban erős, de rengeteg az új arc, és idő kell ahhoz is, hogy megtaláljuk a leginkább megfelelő taktikát. AVB-nek persze van egy alapfelfogása, de lehet azt még pontosítani - és akár jelentősen módosítani is, ha megkívánja a helyzet.

Mert jelenleg elég gyakran szorítkozunk arra, hogy kézentrafálunk egy védőt a tizenhatoson belül, aztán Penaldado majd beb@ssza. Helyzetecskékig eljutunk minden meccsen, de igazi ziccert alig tudunk kialakítani. (Most az eddig totál komolytalan kupameccsektől tekintsünk el.) Hálistennek eddig háromból három bement, ami nem csekély hat pontot hozott a konyhára. De hosszabb távon nem számíthatunk arra, hogy ennyire csüngenek majd a bírók az óhajainkon. Megoldás jöhet több forrásból is - Andros, Chadli, Lamela, Lennon, Siggy mind-mind képesek arra, hogy mindkét szélen hasznosan játsszanak, és szükség is lesz arra, hogy félidőnként többször is váltogassuk a középtávoli lövésekre ill. a széleket bejátszó, kombinatív focira építő támadó taktikát.

SANDRO

Borzalmas volt látni, hogy mennyire a tudása alatt játszott a Hull ellen. Fogjuk rá a fáradtságra, mert valami egyszeri oka kellett, hogy legyen a rengeteg eladott labdának és buta szabálytalanságnak. Ez nem a világklasszis brazil válogatott Sandro volt, hanem az a szeleburdi srác, aki három éve elég szarul érezhette magát a Bolton elleni debütálása után. Sandro potenciálisan a liga legjobb védekező középpályása, és szükségünk is lesz rá, hogy a legjobbját nyújtsa, hiszen tavaly tulajdonképpen az ő decemberi sérülése volt az, ami megteremtette az esélyt két londoni riválisunknak a tavaszi előzésre. Sandro mellett volt még pár halvány teljesítmény - Holtby nekem például eléggé csalódást keltően játszott (de már a kommentek között is kiderült, hogy nem mindenki látta ilyen borúsan német irányítónk ténykedését). A védőnégyesünk nagyjából rendben volt - bár a kontráknál és egy-két beívelt szabadrúgásnál volt azért fejetlenség... de a clean sheet az clean sheet. Méghozzá a hatodik az idei bajnokságban.

AVB VS YID ARMY

Edzőnk formabontó módon beolvasott a Lane közönségének a meccs utáni interjújában. Azóta a legnagyobb szurkolói szervezet közleményben hozta nyilvánosságra abbéli véleményét, hogy bizony jogos volt AVB kritikai észrevétele. Időnként nagyon csendes volt a Lane, már-már a Highbury, sőt az Emirates szelleme lebegte be a nézőteret - ekkora szégyen pedig azért ne essen már meg a jó öreg White Hart Lane-nel! Éppen ezért szerintem jól tette rőt mestertanoncunk, hogy felhívta a problémára az érintettek figyelmét. Persze lesznek akik megsértődnek rá, meg olyanok is akik felháborodnak, hogy a méregdrága jegy mellé még azt is meg akarják nekik mondani, hogy miképp szurkoljanak. De végeredményben csak azt kellene észrevenni, hogy játékosok, edzők, adminisztrátorok, szurkolók egyet akarnak, mégpedig szép játékkal dicsőséget szerezni a Klubnak. Ehhez pedig nem a türelmetlen hőzöngés és a nagy hallgatások segítenek hozzá, hanem a bátorító, bizakodó, ösztökélő, követelő, motiváló, égzengés erejű buzdítás.

Defoe-t egy másik csatár góljának örülni látni mindig csodálatos élmény. Baloldalt a narancs dzsekis stewardnak hála azt is megnézhetjük, hogy miként fest majd Adebayor 30 év múlva.

LIGAKUPA

Itt van a Hull, itt van újra - lehet, hogy haza se mentek vasárnap óta. Bruce csapat már a bajnokin is sok sebből vérzett, és a közeli időpont miatt még pihentetnie is kell pár embert a rahedli sérült mellé. Nekünk szerencsénk van: Sigurdsson, Lamela, Adebayor, Chadli és Naughton egészen frissen készülhet a meccsre, de Dembélé, Defoe és Eriksen sem igen fáradt el olyan túlságosan. Ráadásul arra is van mákszemnyi esély, hogy a két régi-régi sérült Rózsi és Kaboul visszatérjen. (Capoue-ról nem hallottam mostanában, de edzeni már elkezdett a Klub facebook-oldalára feltöltött képek tanúsága szerint.)

A meccsel kapcsolatban alapvető elvárás, hogy továbbjussunk. Nem szívatott meg bennünket a sorsolás - és ezzel nem a Hullt akarom bántani, hiszen vasárnap megmutatták, hogy simán jók lehetnek egy ikszre, vagy akár a győzelemre is. De mindenképp örömteli, hogy elkerültük a nagyobb halakat, az meg pláne, hogy otthon játszhatunk. Az elmúlt két évben elkeserítően korán kipottyantunk ebből a sorozatból - amikor első osztályú csapattal hozott össze a sors keze, azonnal búcsúztunk. Tavaly a Norwich jelentette az utolsó állomást, azelőtt a Stoke. Mindkétszer idegenben estünk ki.

Nagyon jó dolog a Wembley-ben döntőt játszani. Lebegjen ez a mieink szeme előtt, hiszen az elmúlt öt évben kétszer is meg tudtuk csinálni. Idén pedig olyan vastag a keretünk, hogy semmivel sem fog bennünket visszavetni, ha komolyan vesszük a sorozatot. A Villa idegenbeli legázolása jó kezdet volt - most illene hasonlóan udvariatlanul bánnunk a vasárnap derekasan helytálló Tigrisekkel is.

COME ON YOU SPUUUUUUUUUURRRRRRRRSSSSSS!!!!!!!!!!!!!!!