Tottenham - Fiorentina

Európai kalandozásaink során akadtak már utunkba talján seregek, de Firenze reneszánsz embereivel még sosem találkoztunk tétmeccsen. Általánosságban jól vesszük az olasz akadályokat: legelsőként a Milant vertük a 72-es UEFA-kupa elődöntőjében, aztán 35 év szünet után jött az Udinese, akik 2-0-ra vertek minket Friuliban Juande Ramos utolsó spurs-ös meccsén. Ennek ellenére tovább evickéltünk a csoportból. Két évvel később már a Bajnokok Ligájának mezőnyében tértünk vissza Olaszországba - a csoportkörben a BL-címvédő Interrel találkoztunk (ki ne emlékezne: 3-4 és 3-1), aztán a legjobb tizenhat között a városi riválist is elintéztük - Seedorf a Lane-en vett könnyes búcsút az európai klubfocitól. Újabb két év szünetet követően Rómát is megnézhette magának a csapat a Lazio vendégeként (emlékezetes módon a meccs előtt egybites AS Roma-ultrák támadtak a sörözgető Spurs-szurkolókra) - az a két meccs 0-0-ra végződött, és már nem is emlékszem hány gólt vettek el tőlünk helytelenül a bírók lesre hivatkozva. De azt tudom, hogy jutott belőlük a hazai és az idegenbeli meccsre is. Az egyenes kieséses szakaszban aztán kellemes ismerősként üdvözölhettük az akkorra kissé lezüllött Intert, akik visszaadták nekünk a két szezonnal korábbi leckét és 0-3-ról álltak fel a milánói visszavágón. A hosszabbításban Adebayor szerezte a továbbjutást érő találatunkat, de 1-3 után is sikerült kapnunk még egy gólt, hogy végképp hajszálon múljon a dolog. (A következő körben a Basel két 2-2 után tizikkel ejtett ki bennünket - a mai meccsen a firenzeieknél bevethető, a Chelsea-ből kölcsönzött Salah nagyon jól játszott akkor ellenünk, gólt is szerzett).Európai kalandozásaink során akadtak már utunkba talján seregek, de Firenze reneszánsz embereivel még sosem találkoztunk tétmeccsen. Általánosságban jól vesszük az olasz akadályokat: legelsőként a Milant vertük a 72-es UEFA-kupa elődöntőjében, aztán 35 év szünet után jött az Udinese, akik 2-0-ra vertek minket Friuliban Juande Ramos utolsó spurs-ös meccsén. Ennek ellenére tovább evickéltünk a csoportból. Két évvel később már a Bajnokok Ligájának mezőnyében tértünk vissza Olaszországba - a csoportkörben a BL-címvédő Interrel találkoztunk (ki ne emlékezne: 3-4 és 3-1), aztán a legjobb tizenhat között a városi riválist is elintéztük - Seedorf a Lane-en vett könnyes búcsút az európai klubfocitól. Újabb két év szünetet követően Rómát is megnézhette magának a csapat a Lazio vendégeként (emlékezetes módon a meccs előtt egybites AS Roma-ultrák támadtak a sörözgető Spurs-szurkolókra) - az a két meccs 0-0-ra végződött, és már nem is emlékszem hány gólt vettek el tőlünk helytelenül a bírók lesre hivatkozva. De azt tudom, hogy jutott belőlük a hazai és az idegenbeli meccsre is. Az egyenes kieséses szakaszban aztán kellemes ismerősként üdvözölhettük az akkorra kissé lezüllött Intert, akik visszaadták nekünk a két szezonnal korábbi leckét és 0-3-ról álltak fel a milánói visszavágón. A hosszabbításban Adebayor szerezte a továbbjutást érő találatunkat, de 1-3 után is sikerült kapnunk még egy gólt, hogy végképp hajszálon múljon a dolog. (A következő körben a Basel két 2-2 után tizikkel ejtett ki bennünket - a mai meccsen a firenzeieknél bevethető, a Chelsea-ből kölcsönzött Salah nagyon jól játszott akkor ellenünk, gólt is szerzett).

CSAPATHÍREK

Mindenki egészséges.

Lloris

Walker - Fazio - Vertonghen - Davies

Stambouli - Paulinho

Lamela - Eriksen - Chadli

Kane.

Be kell vallanom, hogy teljesen hasraütés-szerű ez a kezdőtipp. Tényleg fogalmam sincs mire számíthatunk ma Pochettinótól. A személyes véleményem szerint nincs értelme tartalékolni - talán hülyén hangzik ez pont most, amikor 17 napon belül 6[(!)HAT!!!] tétmeccset kell végigtolnunk, de komolyan gondolom. Mindegyik meccs baromi fontos, nemigazán tudunk rangsorolni, hogy melyiket kell legkomolyabban venni. A Ligakupa döntője azért nyilván kilóg a sorból, de ha ma minden tökéletesen klappol, akkor esetleg az azt megelőző firenzei útra talán (TALÁN!) nem kell majd mindenkit elvinni.

De ez borzasztóan optimista, sőt bűnösen elbizakodott hozzáállás. A Fiorentinánál eddig idén csak könnyebb ellenfelekkel találkoztunk Európában - az olaszok nyolc tétmeccs óta veretlenek, amelyek közül hat alkalommal győztesen távoztak a gyepről. A bajnokik mellett sikerült kiejteniük az idén szárnyaló Romát az Olasz Kupából, és ezzel már az elődöntőben tudhatják magukat. Nagyon jó formában vannak tehát, a Serie A-ban jelenleg negyedikek (ez ott nem ér BL-selejtezőt), négy ponttal lemaradva a dobogó utolsó helyén kapaszkodó Napoli mögött, és egy ponttal a Lazio előtt.

Egy igazán nehezen megmagyarázható csapatkép.

Az olaszoknál eddig minden EL-meccsen a román válogatott kapusa, Tătăruşanu védett. A Dzsudzsinnyótól beszedett szabijára gondolva Eriksen dörzsölheti a tenyerét - mondjuk ahhoz kellenek a jó helyen kiharcolt pontrúgások. A védelemben a másik olajos kölcsönjátékos, Micah Richards lehet a legismerősebb arc (eddig elsősorban ő is az EL-ben kapott lehetőséget az olaszoknál), de a spanyol Marcos Alonso is megfordult Angliában (Sunderland, Bolton). Sőt, van egy ex-City-s montenegrói középhátvédjük is Savics személyében. Mondjuk utóbbi kettőre inkább a bajnokságban számított Vincenzo Montella.

A középpályájukon túl sok a jó név, hogy mindet felsoroljam, de Aquilani, Borja Valero és Mohamed Salah kiemelkedik. Van mellettük három kevésbé ismert, de nagyon szilárd teljesítményre képes dél-amerikai (Cuadrado távozásával is). A támadósorban Rossi és Gilardino a legnagyobb név - de idén nagyon rájuk jár a rúd, előbbi még egyszer sem léphetett pályára (tudtommal ma sem fog). Oké, hazudtam. Nem ők a legismertebb csatárok a Viola keretében, hanem Mario Gomez. Csak őt valahogy sosem tudtam komolyan venni. Persze ellenünk Balotelli is bármikor képes sziporkázni, szóval kussolok. A szenegáli Babacar lehet még ott a kezdőben - idén elég sok lehetőséget kap, elsősorban a bajnokságban. Illetve az egykor a West Ham-ben és az Azzurri mezében is megforduló Diamanti állhat még a rendelkezésükre. Szóval Batistutát nem látni a környéken, de van kire figyelni.

Egyébként eléggé hasonlít hozzánk a Viola - két bajnoki címük van, hatszor nyertek kupát - és őket hívta meg 2001-ben a Klub a Bill Nicholson tiszteletére megrendezett gálameccsre (3-0 lett - Sir Les, Poyet és Iversen góljaival). A 2010-es előszezonban is barátkoztunk egyet - akkor Pav és Keane(2) góljaival nyertünk 3-2-re.

MILESZ?

Pfff. Ahogy a kezdőnkkel kapcsolatban is ködben tapogatózom, így azt sem tudnám megtippelni, hogy miként alakulhat a játék képe. Mindenesetre bízom benne, hogy az idei EL-t olaszként sokkolóan komolyan vevő Fiorentinát megpróbáljuk minél lendületesebben lerohanni. Megérdemli a Lane közönsége, ahogy a tévé előtt ülő szurkolók is megérdemlik. Mindemellett a meccsre kilátogató drukkerek hajlamosak elveszteni a türelmüket, ha nem azt látják, hogy csúsznak-másznak a pályán a kedvenceik. Kár lenne megint fütyülő, káromkodó stadiont látni.

2-0 ide. Kane és Townsend a padról.

COME ON YOU SPUUUUURRRRRSSSS!!!!!!!!!!!!!!